Olcsóbb, egészségtelenebb összetevők és ízfokozók felhasználásával készülnek bizonyos multik magyar piacra szánt termékei – derült ki a közel száz élelmiszert összehasonlító hatósági vizsgálatból. Bár az árucikkek egy részénél csak elhanyagolható különbségeket találtak a szakemberek, jó néhány esetben egyértelműen kiderült, hogy az itthon kapható áruk minősége elmarad a nyugati színvonaltól.
A multik az alkoholt is kispórolják a sörből - magyaridők.hu
A miniszter kiemelte: a vizsgált termékek 70%-ában tapasztaltak eltérést a vizsgálat során.
Határozottan kijelentette, hogy a nyugati és a magyar piacra szállított termékek között minőségében,anyagaiban és összetevőiben is különbség volt. Vagyis a multik visszaéltek a hatalmukkal. És voltak olyan esetek is, amikor a cégek Magyarországon drágábban adták el a rosszabb minőségű élelmiszert - jegyezte meg.Ezt gondolja a kormány a NÉBIH vizsgálatról - pénzcentrum.hu
Kérem szépen, mindennek van határa. Nem elég, hogy a múltkor megírta az internet, hogy a multik Magyarországra silányabb árut szánnak, mint külföldre, mára az is kiderült, hogy a sör sem az igazi. Szerintem itt húzzunk egy vastag piros vonalat, nevezzük ki Rubiconnak, és fogadjuk szent esküvéssel: no pasaran! Nem törhetnek át! Eddig és ne tovább!
Tegyük helyre gyorsan a viccet: jómagam alkalmi sörfogyasztó lennék, leginkább nyáron, nagy melegben, vagy baráti beszélgetések, asztaltársaságok vendégeként fogyasztom a folyékony kenyeret, mértékletesen, ahogyan kell. Itt töprengek a laptop előtt: kevesebb alkohol lenne a sörben? Való igaz, korábban megszoktuk, hogy az átlagos világos sör alkoholtartalma öt százalék, tartalma fél liter, de ma már egyre többször találkozunk négy és fél, esetleg négy százalékos nedűvel. Értem, értjük a taktikát: itt lecsípünk az alkoholból, ott csökkentjük a méretet. Fél liter helyett csak négy deci, két liter helyett csak egy hetvenöt. Karcsúbb, kecsesebb forma, vizesebb, vagy éppen ízfokozókkal, színezékkel, különféle érthetetlen nevű és kódszámú adalékokkal felturbósított termék. Apróbetű, amit idősebb ember, vagy rosszabb szemű vásárló képtelen elolvasni. Bonyolult, jogi diplomát kívánó megfogalmazás, hűségidő, menet közben öncélúan megváltoztatott feltételek. Pótkerék helyett már csak defektjavító készlet jár a több milliós autóhoz, miközben lassacskán a visszapillantó is tartozékként kerül felsorolásra. Gyanakodva tekintünk az árut kínálóra, hiszen azt érezzük, hogy folyton átvernek, hülyének néznek, drágább pénzért silányabb árut sóznak ránk. Éppen ezért nem hiszünk a multinak, aki szerint csak a magyar fogyasztói szokásokhoz igazítják az áru tartalmát, a hírnek az a része pedig, mely szerint vannak nálunk jobb minőségben forgalmazott termékek is, már meg sem üti az ingerküszöbünket. Persze, idehaza is lenne mit rendbe tenni: óriási pénzekbe kerülő silány minőség, mindenféle papírral lefedett, semmit nem érő program, tanulmány, pályázati pénzből megvalósított szemfényvesztés.
Sajnos mind a hír, mind pedig a mindennapos tapasztalat azt mondatja: jogosak az előítéleteink. Megszoktuk az átverést, ezért inkább gyanakszunk, mikor, ki, miben és hogyan húz tisztességtelen hasznot belőlünk.
Néhány hete egy ajándékba adott Újszövetséggel kapcsolatban kérdezett vissza a megajándékozott: mennyibe kerül? Tessék? – kérdeztem vissza értetlenül. Mondtam, hogy ajándék…!
Hiába, mindenért fizetnünk kell. Ha kapunk valamit, biztos kérnek is érte, ha hívnak valahová, bizonyára a pénzünket, szabadidőnket, családunkat akarják.
Pedig tényleg létezik olyan, ami igaz, egyetlen, és ingyenes. Kegyelemnek hívják.
