Tanári Nobel-díj
„Péntektől lehet újra nevezni vagy jelölni a világ bármely országából az egymillió dollárral járó Global Teacher Prize-ra, a "tanári Nobel-díjra", amelyet tavaly hirdetett meg először egy dubaji központú alapítvány a pedagógusi szakma népszerűsítésére, példaképnek alkalmas tanárok felkutatására.”
- Kisasszony, nézzük a magyar dossziét!
- Igenis, adom az első pályázati anyagot!
- Nos. „Tanár vagyok Magyarországon, 2015-ben... (Úgy érzem, ez önmagában elegendő ok arra, hogy a díjra jelentkezzem...) Főiskolai évfolyamtársaim nagy része Ausztriában bébiszitterkedik vagy Angliában dolgozik vagy pesti butikokban... Én maradtam a pályán, ahol -életpályamodell ide vagy oda- nem érzem a társadalom erkölcsi és anyagi megbecsülését! Munkámat hivatásomnak tekintem egy tekintélyellenes közegben, melyben az oktatási folyamat résztvevői (gyermek, szülő, intézményfenntartó, szülői munkaközösség, támogatók stb.) közül a tanár áll az utolsó helyen! Nálam viszont a gyerekek tanítása és nevelése a legfontosabb! Jelige: Tanár vagyok Magyarországon...”
- Csatolmány?
- Van itt egy kereseti igazolás... (Mi az a forint...?) Meg két film. Az egyik lemezre az van ráírva, hogy „Olaszliszka” (az mi lehet...?), a másikra semmi. Nézzünk bele! Egy gyerek hadonászik egy csővel egy idősebb tanár előtt... Megüti...? Mi ez...? Iskolai színjátszókör...?
- Következő pályázat?
- Itt van! „Lassan 40 éve dolgozom vidéki általános iskolában megbecsült pedagógusként. Régi pedagóguscsaládból származom: édesanyám tanítónő volt, nagyapám kántortanító Kiskundorozsmán... A hagyományos oktatási, nevelési és fegyelmezési módszerekben hiszek! (Körmöst én már nem adtam...) Meggyőződésem, hogy a felkészült pedagógus meg tudja teremteni a maga tekintélyét! Ha nem, nem való a pályára... Legfontosabb a pedagógus személyisége, testi-lelki egészsége, erkölcsi fedhetetlensége! Aztán a rendezett családi háttér. S hogy tudjon mindig megújulni...Jelige: Herbart”
- Mellékletként van itt néhány kézzel írt ajánlólevél, pedagógusnapi oklevél-másolat, orvosi igazolás... („Kitűnő mentális- és idegi állapot, pszichiátriai kezelés alatt nem áll, gyógyszerfüggősége és alkoholproblémája nincs!) Adjam a következőt?
- Igen! „Kezdő pedagógus vagyok. Meggyőződésem szerint a gyermekek bizalmát -s rajtuk keresztül a társadalom megbecsülését- úgy tudjuk megnyerni, ha a klasszikus reformpedagógia (Key: A gyermek évszázada 1900) alapján a gyermeket állítjuk a pedagógia középpontjába. Ne azt érezze, hogy fölötte állunk, hanem hogy mellette! Tekintsen ránk mentorként, segítőként, társként, sőt, barátként! Ne legyen közöttünk kommunikációs szakadék! Fogadtassuk be magunkat az ő Z-generációs kultúrájukba! Mivel ma egy átlag gyermek több aktív időt tölt az iskolában, mint a saját családjában, fontos, hogy ott jól érezze magát, s élmény legyen számára a tanulás és a társaival, nevelőivel töltött idő! Jelige: Reform- és élménypedagógia”
- Tartozik még valami a pályázathoz?
- Vannak itt facebook üzenetek, linkek, képek, videók... Nézzük csak! Ő lehet az Alternatív Tanár Úr, ugye? Itt kártyát cserél a gyerekekkel, ott motorozik, amott egy szülinapon, bohóckalapban, krumpliorral...
- Jól látom, az egy hatalmas doboz?
- Igen, s van benne egy rövid levél, 3 nyelven, hivatalos fordításban: „A Technokrata Karrier Pályázatíró Iroda tisztelettel nyújtja be ügyfele pályázatát a Global Teacher Prize-ra... Jelige: Professional edukation project”
- S ezek a mellékletek: pedagógusi-, tanulói- , intézményi munka- és értékelési portfóliók, ezeken belül szakmai önéletrajz, publikációk, ütemterv, projektterv, saját fejlesztésű tananyag, megvalósíthatósági tanulmányok, esetleírás, egyéni fejlesztési terv, kompetenciaértelmezések, nemzetközi összehasonlító táblázatok, indikátorpéldák, oktatási stratégia-dokumentáció... Soroljam még?
- Köszönjük, elég lesz... Ez az utolsó, kisasszony?
- Igen, egy ajánlólevél. „Tisztelettel jelölöm a tanári Nobel-díjra 2.osztályos kisfiam hitoktatóját, lelkészét. Kristóf egyedül van a református csoportban. A nagytiszteletű úr belőle próbál közösséget építeni, gyülekezetet... Ő 20 km-re lakik falunktól. Minden szerdán kijön. Beszélget, játszik a fiammal. (Nekem nem nagyon van rá időm...) Beszél (énekel, rajzol, feladatokat készít, „színjátszik”, táncol, filmet mutat) neki Jézusról! Nem tudom, tudják-e maguk ott Dubajban, hogy Ő a legnagyobb tekintély, Neki van (volt, lesz) a legnagyobb hatása, kisugárzása a világra! A magam módján ezzel a pályázattal is Őt szeretném népszerűsíteni, mindenkinek példaképként ajánlani! Jelige: Mester”
- Csatolmány?
- Ez valószínűleg a vallástanár levele lesz: „ Kérem az engem jelölő pályázat visszavonását!”
(-Furcsák ezek a magyarok... Mi legyen ezekkel a pályázatokkal...?
- Nem tudom. Nézzük a többit, majd visszatérünk rájuk. A román dosszié jöhet?
- Igen. Itt az első. Feladó: Balázs Ferenc, Tirgu Mures...)
Hozzászólások