A könyv fő üzenete, hogy ahogy öregszünk, szép lassan kezdjünk el megszabadulni a felesleges tárgyainktól, tegyünk rendet magunk körül, helyre rakva ezzel emlékeinket, és megkönnyítve azok dolgát is, akiknek halálunk után kell majd foglalkoznia ingóságainkkal.
A nagytakarítás, ami segíthet elfogadhatóbbá tenni a halál gondolatát - 444.hu
Amikor először olvastam az idézett cikk címét, több érzés került közel hozzám. Az első a csodálkozás volt. Ugyan miféle összefüggés lehet egy olyan mindennapos tevékenység, mint a takarítás és az egyszeri, földi világból való elmenetel, a halál között? Egyáltalán, miről van itt szó? A második pedig valamiféle riadalom és szorongás volt, ami mindig megérint, amikor a halál témájával találkozom: lehet ezt, kell ezt elfogadhatóvá tenni? Hiszen mint egy utolsó, nagy ellenség áll velünk szemben, nem tudunk elfutni előle, egyszer mindannyian személyesen fogjuk átélni, milyen az, amikor el kell engednünk mindazt, ami ehhez az élethez köt bennünket.
Elengedés. Talán ezzel a szóval lehet leginkább jellemezni azt a folyamatot, amiről Margareta Magnusson ír. Egy svéd festőnőről van szó, akinek a neve valószínűleg ismeretlenül cseng a legtöbb fülnek. Még – tegyük hozzá gyorsan. Mert Magnusson könyve, amely 2016-ban jelent meg és az elmúlt év végére elkészült az angol fordítás is, előbb-utóbb el fog jutni hozzánk is. Az angol címet: The Gentle Art of Swedish Death Cleaning magyarra így fordíthatnánk: A svéd haláltakarítás kíméletes módja. Az utóbbi években nagyon népszerűek azok a könyvek, amelyek a rendteremtéshez, az élet leegyszerűsítéséhez, a felesleges dolgoktól való megszabaduláshoz adnak gyakorlati segítséget.
Vitathatatlan, hogy otthonaink zsúfoltak különböző tárgyakkal. Gondoljunk csak bele, hogy életünk során mennyi mindent halmozunk fel! Sokan egyáltalán nem tudják elengedni azt, amijük van, nem képesek arra, hogy szelektáljanak, hogy időről-időre átnézzék azt, amivel körülvették magukat és feltegyék közben a kérdést: Valóban szükségem van rá? Vagy ahogyan egy másik életmód tanácsadó megfogalmazza: Örömöt jelent számomra, hogy rendelkezem vele? Mert, ha nem, akkor itt az ideje megszabadulni tőle.
A svéd írónő által javasolt módszer abban különbözik ettől, hogy ő az élet végére, a búcsúzásra, az elmenetelhez való közeledésre helyezi a hangsúlyt. A könyv fő üzenete, hogy ahogy öregszünk, szép lassan kezdjünk el megszabadulni a felesleges tárgyainktól, tegyünk rendet magunk körül, helyre rakva ezzel emlékeinket, és megkönnyítve azok dolgát is, akiknek halálunk után kell majd foglalkoznia ingóságainkkal.
Úgy gondolom, hogy nehéz egy ilyen folyamatot elkezdeni. Kézbe venni azokat a tárgyakat, amelyek legtöbbje valamilyen emléket, élményt idéz és dönteni róluk. Legtöbbször úgyis inkább érzelmi döntést hozunk és nem praktikus megfontolások vezetnek.
Ami azonban engem a legjobban zavar ebben a rendrakási módszerben, az nem más, mint hogy túlságosan a tárgyakra, a kézzelfogható dolgokra koncentrál. Mintha csak ezekkel lenne dolgunk a halálhoz közeledve. Pedig az élet utolsó idejéhez az összegzés és a számvetés is hozzátartozik. Olyan kérdések lesznek fontosak, mint hogy mit csináltam jól és mit rontottam el? Mi az, amit még helyre hozhatok és mi az, amit el kell fogadnom úgy, ahogyan van? Ha a személyes kapcsolataimra nézek, vajon ezekben mindent elrendeztem-e, amit lehetett és amit kellett vagy van még dolgom? És amennyiben a halál elengedés is, elengedtem-e régi bántásokat, sértéseket, megbocsátottam-e, bocsánatot kértem-e vagy még mindig valós vagy vélt igazamhoz ragaszkodok? Nagyon fontos lenne, ha ilyen értelemben is rendet hagynánk magunk után, miután elmentünk.