A fideszes Kovács Csaba nyerte a bajai időközi választást, ami már-már az országgyűlési választások kampányát idézte. Kovács 467 szavazatot kapott, Teket Melinda (MSZP, Együtt, DK) 406-ot. A harmadik Markó György (Jobbik) lett, a negyedik Ikotity István (LMP).
Mindenki győzött: így reagáltak a pártok.
Örülök, hogy Baján mindenki győzött. Legalább is az Index portál cikke szerint mindenki meg tudja magyarázni a saját szempontjából, hogy miért is jó az eredmény, amit elért az általa támogatott formáció. Bár a tegnap esti híradások már arról szólnak, hogy mindenki csalással vádolja a másikat. Mert ment/megy a harc kicsiben Baján az önkormányzati képviselőségért, és elindult a harc nagyban jövőre az országgyűlési választások kapcsán. Megy a gyilkos vetélkedés, mindent be kell vetni, hogy a jelölt –az én jelöltem/ a mi jelöltünk- jövőre képviselő lehessen.
De vajon egy-egy képviselő kinek lesz a képviselője? A jelölő szervezeteké, pártoké? Azoké, akik megválasztják őt? Vagy viszi magával önmaga autonóm személyiségét, és legjobb belátása és sajátos érdekei szerint ténykedik majd?
Képviselőnek lenni a szó nemes és szoros értelmében kiváltságos feladat. Ismét csodálkozzunk rá magyar nyelvünk szépségére, ahogy a szó etimológiája visszavisz a kezdetekhez. Engem visszavisz egészen addig a nagybetűs kezdetig, ami ott áll a Biblia első lapján. Visszavisz a teremtésig. Az ember teremtéséig, akit Isten a maga képére és hasonlatosságára alkotott. Isten képére, hogy viselje az Ő képét ebben a világban, legyen a képviselője. Vagyis minden cselekedetével, minden szavával, minden megnyilvánulásával megjelenítse Isten szándékát, az Ő érdekeit juttassa érvényre, érte munkálkodjon és tegyen minden erejével, tehetségével. Mert ezért esett rá az Isten választása önmaga képviseltetésében minden teremtmény között. Ezért ruházta fel mindennel az Isten ezért adott neki lelkéből, ezért tette őt az Úr kiváltságos helyzetbe, tudniillik uralkodhat minden teremtmény fölött.
De sokszor méltatlan, rossz képviselői vagyunk az Istennek! De sokszor elfeledjük, hogy minden kiváltságunk, minden méltóságunk nem önmagunkból eredeztethető. De sokszor elfelejtjük, hogy a mandátum felelősséggel jár! Tudunk-e felelni jó lelkiismerettel minden a képviselőségünkkel kapcsolatos kérdésre? Vagy rejtőzködünk, a másikra mutogatunk Isten konkrét kérdésénél, mint azt már az első ember is tette? Esetleg mellébeszélünk, hazudunk, mint Kain, akinek nagyon nem tetszett, nagyon kellemetlen az Ábel hollétét/hogylétét firtató kérdés, és ezért nagyon nem akart egyenes választ adni.
Vajon Isten rossz képviselői képviselhetik-e jól egymást egy képviseleten alapuló demokráciában? Vajon egy Krisztus által helyreállított igaz Isten-képviselet nélkül lehet-e valaki jó képviselője embertársainak? Nélküle nem még inkább belesétálunk egymás képviseletében azokba a csapdahelyzetekbe, melyekben Istennel szemben már rég megbuktunk? Ha a mindenható, mindentudó és mindenről tudó Isten képviseletét sem vesszük komolyan, függetleníteni próbáljuk magunkat Tőle, próbálunk kibújni a felelősség alól, mennyivel inkább megesik ez azoknak képviseletében, akik csak részleges tudással, részleges vagy jelképes számon kérő hatalommal rendelkeznek.
Aztán fel kell tenni azt a kérdést is, hogy tisztában van-e, gondol-e a mandátumot nyert képviselő tevékenységének korlátjaira? Hogy bár kinyílt/kinyílik előtte sok lehetőség, van, amiről azt mondja az isteni imperatívusz: Ahhoz ne nyúlj, abból ne vegyél, azt ne tedd, az nem válik javadra! Minden nagy lehetőség mellé odasorakozik a nagy kísértés is. Meg tudsz-e maradni a neked rendelt feladatban, vagy istent akart játszani, átvenni az ő helyét?
Sokszor a gyermekmesék, jobb esetben a mítoszok szintjére degradáljuk a bibliai őstörténeteket, pedig ez a néhány fejezet esszenciális sűrítménye mindazoknak alapigazságoknak, melyek kijelölik helyünket, feladatunkat, melyek mindmáig segítenek értelmezni a körülöttünk és bennünk zajló történések mibenlétét.
Baján valaki választást nyert, és önkormányzati képviselő lett. Kit fog képviselni? Kinek a képét viseli magán? Jövőre sokan ácsingóznak majd a parlamenti képviselőségért, már most is állandóan arról hallunk, hogy ki milyen listán, hányadik helyen látná magát szívesen, hogy legyen esélye a képviselővé válásra.
Tudom, lehetetlen óhaj, én mégis, legalább kívánság szinten, hadd fogalmazzam meg, hogy olyan képviselőket szeretnék, akik tisztában vannak vele, hogy a saját érdekek, a pártok, a jelölő szervezetek, de még a választók elvárásainál is van fontosabb képviseleti feladat. Az Isten képviselete. De ez már nem a demokrácia működéséből fakadó mandátum, hanem a teremtettség rendjéből. És ezt a mandátumot nem csak a hivatásos politikusok, hanem mindannyian elnyertük. Mielőtt bárkit kritizálunk, tegyük fel magunknak is a kérdést: Milyen képviselőnek bizonyulunk? Kinek a képét viseljük magunkon?