„A legtöbb menekült fiatal, jól képzett és rendkívül motivált, pont ilyen munkatársakra van szükségünk” – jelentette ki a minap Dieter Zetsche, a Daimler-konszern elnöke. Az egyik legnagyobb német iparvállalat első embere ezzel elárulta, hogy Németország a magasabb erkölcsi szempontok mellett saját társadalmi problémáinak megoldását is várja a bevándorlóktól. A munkaerő elöregedése miatt évente 400 ezer képzett bevándorlót kellene befogadni ahhoz, hogy a gazdaság ne induljon hanyatlásnak. Jöjjenek tehát szegény szírek és afgánok, ezt parancsolja a szív és az ész, gondolhatja a német nagyvállalati és a politikai elit. Mindez azonban csak akkor működik, ha a menekültek nagy része jól képzett. Márpedig ez nincs így (…).Ha pedig megnézzük, milyen nézeteket, kulturális beidegződéseket hozhatnak magukkal a bevándorlók, attól minden bevándorláspárti liberálisnak meg kellene rémülnie.

Ettől minden bevándorláspárti liberálisnak meg kellene rémülnie - valasz.hu

 

Szép lassan azért lehull a lepel az európai politikusokról, bár eddig is sejtettük, hogy a humánum és a felebaráti szeretet mögött kőkemény üzleti érdek és pénzügyi megfontolás rejtőzik: a migránsválság, a közel-keleti, afgán, afrikai bevándorlók özöne egyáltalán nincs ellenükre, sőt, kifejezetten kívánják a fiatal, életerős férfiak és nők Nyugat-Európába érkezését. Európa öregszik és fogy, ahhoz pedig, hogy az életszínvonal és a gazdaság teljesítőképessége ne omoljon össze, szükség van a dolgos kezekre. Értem, értjük mindannyian. A kényelmes Mercedes, a tengerparti nyaralás, de legalább a reménybeli nyugdíj érdekében megfontolandó a zömmel muszlim bevándorlók érkezése. 

Csakhogy. 

A probléma nem csak abból áll, hogy több felmérés szerint az érkezők túlnyomó többsége kifejezetten iskolázatlan, így- a már itt született, ún. harmadik, negyedik generációs társaikhoz hasonlóan- ők sem lesznek képesek elhelyezkedni az európai munkaerő piacon. A legnagyobb gond mégiscsak az, hogy reménybeli beilleszkedésük éppen a felfogásbeli különbözőség miatt nem tud megtörténni. 

Európa ugyanis az a hely, amely homlokegyenest más, mint ahonnan a bevándorlók érkeznek. A másság pedig nemcsak abból áll, hogy egy aranykupolájú mecset helyett a Notre Damme Párizs jelképe, a magyar címerben pedig félhold helyett mégiscsak egy kettős kereszt látható, tetején a szintén kereszttel díszített szent koronával. Az érkezők azonban nem csak a kontinens keresztény múltjára mondanak nemet, hanem azokra a liberális eszmékre is, amelyek teljesen meghatározzák a mai nyugati világ, benne Európa gondolkodásmódját. A most érkezők nem így rendezkedtek be, nem így élték az életüket, kis túlzással azt is mondhatjuk: nem is értik, mire jó a sajtó és szólásszabadság, a nők egyenjogúsága és egyéb liberális alapelvek, hogy a vadabbakról (melegházasság, drogok liberalizációja, eutanázia) ne is beszéljünk. Egyszerűbben fogalmazva: ma egy európai tini nyugodtan öltözhet kihívóan és tetszés szerint élhet szexuális életet azzal, akivel csak akar; egy európai nő eldöntheti, akar-e gyermeket, vagy meg akarja-e csalni a férjét; egy európai újságíró eldöntheti, hogy egy vallást sérteget, netán gyaláz. Ám egy afgán, szír, vagy éppen szomáliai muszlim számára ezek a liberális alapelvek egyszerűen nem értelmezhetőek.

Ha tehát én most történetesen liberális európai világpolgár lennék, ahelyett, hogy boldogan örvendezek a reménybeli munkaerőnek és várva-várt nyugdíjam megtermelőinek, valószínűleg borzasztóan kétségbe lennék esve. Dehogy várnám őket könnyes szemmel a bécsi vagy éppen a berlini pályaudvarokon; dehogy lelkendeznék az emberi jogok kiteljesedése láttán. Hiszen az a liberális Európa, amiben annyira hiszek, önhittségében éppen most készíti elő önmaga felszámolását. 

Persze, az is megoldás lenne, ha kétségbeesés helyett elkezdenék gondolkodni azokon a sokat emlegetett keresztény gyökereken. Még az is lehet, hogy igazuk van ezeknek a keresztényeknek. 

 

Hozzászólások