„Egy blog, ahol a klérus nem papol, hanem gondolkodik, megoszt, reagál.”
Jó volt pár éve olvasni, hogy a Reposzt stábja komoly internetes elismerést kapott. Egyszerűnek tűnő recept alapján főzőcskéznek nap int nap: olvasnak és reagálnak. De ez a hírolvasás dolog mintha egyre nehezebb lenne.
Pár hete összeszedték, hogy milyen trükkös címekkel lehet nagyobb olvasottságot generálni egy internetes szövegnek. Például olyannal, mint a fenti cím. De a listán jól szerepelt az Ezért… kezdetű, valamivel komolyabb címadás is. Nem mindegy például, hogy „A sepsei templom tornyában nem élnek gyöngybaglyok” vagy „3 ok, amiért nincsenek már gyöngybaglyok a sepsei templom tornyában”, esetleg „Ezért nem élnek gyöngybaglyok a sepsei templomtoronyban” címmel adjuk hírül, hogy volt bagoly, nincs bagoly. A kattintás utáni szöveg pedig már lehet teljesen ugyanaz, még akár azon az áron is, hogy nem járunk utána tisztességesen, miért is költöztek ki a baglyok.
Sőt, egy klassz cím után írhatunk bármiről, a baglyos példánál maradva akár arról is, hogy elvették a sepseiek templomát, miközben épp most kapták vissza. A lényeg: kattints.
Óriási verseny folyik a figyelmünkért, azért a pár tízpercért, amikor híréhesen és beélesített mutatóujjunkkal a bal egér gombon körbenézünk a hálón.
De jól frappírozott trükkök ide, meghökkentő fényképek oda, cím alá biggyesztett és legfontosabb pillanatban véget érő gif-ek amoda, mintha egyre kevésbé lenne érdemes hírportálokat böngészni. Az írások egyre rövidebbek, aminek két következménye van. Egyrészt a végére érve a hiányérzet továbbkattintásra csábít. Másrészt egyre felszínesebb híreket falunk. Mintha úgy töltenénk egyre több időt hírolvasással, hogy egyre kevesebb hírt olvasunk. Fura, nem?
Nem biztos, hogy a nosztalgiázás a legértelmesebb időtöltések toplistájára felkerülhetne, de mennyivel jobb volt már valamilyen jó nagy újságpapírban elmerülve belevágni egy hosszú, de olvasmányos stílusban megírt külpolitikai elemzésbe.
Vajon Barth Károly mondaná-e ma, hogy a napi ige mellett átfutja a hírportálokat is?
De itt most abba kell hagynunk, mert egyrészt már úgyis idekattintott, másrészt pedig mi nem olvasunk sokat.
Ugye?
Iván Géza enyingi református lelkész
Hozzászólások