Széles körű felháborodást váltott ki, hogy a Veszprémi Törvényszék a 2010-es, tíz ember halálát is okozó iszapkatasztrófa miatt indított per mind a tizenöt vádlottját felmentette tegnap kihirdetett határozatában.
Az ítélethez, magához nem tudok hozzászólni. Lehet, hogy koncepciózus volt, lehet, hogy nem. Viszont amihez hozzá szeretnék szólni, az a felmentő ítéletet követő népharag. Ilyenkor bukik a felszínre az tény, hogy mindenkiben él valamiféle erkölcsi világrend, amelyben van igazság, van jó és van rossz, van bűn és van büntetés. Ez minden erkölcsi felháborodás alapja. Valamint mindenkiben él egyfajta makacs hit arról, hogy ez az erkölcsi világrend megvalósítható.
Csakhogy van egy probléma. A valóság nem egy regény, egy mese, egy hollywoodi akciófilm, amelyben a jó és a rossz könnyen beazonosítható, s amelyben feltétlenül győz a jó és elbukik a rossz. Az iszapkatasztrófa kapcsán született ítélet sehogyan sem illeszkedik egy ilyen elképzelt erkölcsi világrendbe. A bűnös nem lett megnevezve, nem is derült ki, hogy van-e egyáltalán. Viszont a tragédia megtörtént. Megtörtént a rossz, de bűnös nincs. Ez zavarba ejtő, felfoghatatlan és elfogadhatatlan. Mert ha bűn van, akkor valakinek bűnhődnie kell. A felháborodás azért érthető, mert az erkölcsi világrend helyreállítása nem történt meg.
Az erkölcsi világrend egy szépen elrendezett világ, amelyben minden a helyén van. Először is van igazság, amely megragadható, megfogalmazható, kimondható. Az objektív igazság kideríthető. S ennek megfelelően, a jó és a rossz precízen szétválasztható.
Na de, ki mondta azt, hogy a jót a rossztól minden esetben szét lehet választani, valamint azt, hogy az igazság minden esetben megismerhető? Az erkölcsi világrenddel csak egy probléma van: nem felel meg a valóságnak. Hát nem éppen arról szól az ember egész eddigi története, hogy az igazság sokszor homályban marad, hogy nem feltétlenül győz a jó és bukik el a rossz? Hát nem éppen arról szól az ember egész eddigi története, hogy felelős nincs? S ha van a világnak nyomorúsága, akkor az éppen az erkölcsi világrend és a valóság közötti égbekiáltó ellentmondás. Ez a mindenkori világ mindenkori hazugsága.
Marx mondta azt, hogy a vallás a nép ópiuma. Mégpedig azért, mert a vallás (értsd: keresztyénség) az erkölcsi világrend helyreállítását a túlvilágba tolja, ahelyett, hogy itt, ebben a történelemben akarná megvalósítani. Holott az ópium az a téves hiedelem, hogy a tökéletes világ, amelyben a jó győz, a rossz meg elbukik, minden további nélkül megvalósítható. Ezen alapul minden evilági messianisztikus váradalom. Azon a naiv hiten, hogy világ a jó és a rossz emberek csoportjára osztható, s a kérdés pusztán az, hogy ebben a küzdelemben mikor győznek a jók. Vagyis „mi”. Nincs olyan „mi”, amely ne a jó nevében lépne fel, s folytatna harcot a rossz ellen. Ez a világ már csak ilyen. Minden háború erkölcsileg van megalapozva.
Miközben tehát valóban létezik erkölcsi világrend, a jó hitben tételezett világa, addig a valóságban ez nem bír teljes érvényességgel és egyetemességgel megvalósulni. Ez bizony eléggé pesszimista világkép. Olyannyira, hogy ezt ma nem is nagyon szabad kimondani. A pesszimizmus rossz dolog. A pesszimizmus ma nem illendő. Don’t worry, be happy. Ha van ma ópium, akkor az nem a keresztyénség, amelyik könyörtelenül kimondja, hogy a mindenkori világ, úgy, ahogy van, egy tragédia, hanem az az illúzió, hogy a világ megoldható, csak egy kicsit igyekezni kell. Nem, felebarátaim. A világ a maga mélységes realitásában pontosan olyan, mint ez a katasztrófa. Az iszap ömlik, de bűnös nincs.
A mostani ítélet számomra is csalódást okozott. De nem azért, mintha meg lennék arról győződve, hogy itt valamiféle összeesküvés történt, s a bűnösöket valakik szándékosan futni hagyják. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem. Nem tudom. A csalódás oka inkább a bennem is működő váradalom az erkölcsi világrend helyreállítása iránt. Valakinek bűnhődnie kellene.
Még az a szerencse, hogy a keresztyén üzenet tud a világ végső rekonstrukciójáról. Az erkölcsi világrendről, amelyben valóságosan megszűnik a történelem iszonyata.
Hozzászólások