A Földet a Napból érkező káros sugárzástól védő ózonpajzs végre elkezdett erősödni - jelentették be tudósok az ENSZ konferenciáján. Az ózonpajzs létfontosságú védelmet nyújt az élővilág számára, és a hetvenes években kezdett el ritkulni, a főleg hűtőkben és dezodorokban használt gázok, az úgynevezett CFC-k (kloro-fluoro-karbon) hatására. Ezek a gázok a légkör magasabb részeibe eljutva elpusztították az ózonmolekulákat, hamarosan a Föld két sarka fölött szabályos ózonlyukak alakultak ki.
Ma van az ózon világnapja. A Teremtő hihetetlen bölcsen kitalálta ezt a védőpajzsot, mely a földön lehetővé teszi az életet, megvéd az elviselhetetlen hullámhosszú ultraibolya sugárzástól. Sokat hallottunk az utóbbi évtizedekben arról, hogy katasztrofális módon egyre nagyobb lyukak keletkeznek ezen az életmentő pajzson. Főként a déli féltekéről, az Antarktiszról szóltak a hírek, hogy ott lyukadt ki először. A hozzám hasonló laikusoknak magyarázták, hogy azért súlyosbodik a bőrrák helyzet pl. Ausztráliban, mert olyan gyilkos sugarak is elérik a földfelszínt, melyek előtte blokkolásra kerültek. A sugárzás nagyban károsítja a tengerek élővilágát is. Globálisan 1994-ben mérték a legalacsonyabb ózon koncentrációt.
Aztán jöttek a híradások, hogy nemcsak délen, hanem északon is baj van, egyre inkább vékonyodik a bennünket óvó pajzs.
Megkongatták a vészharangokat, több egyezmény is született a légkörromboló gázok kibocsátásának csökkentéséről. 1987-ben ezen a napon Montreálban még csak 46 ország írt alá védelmi egyezményt, amihez mára már 189-en csatlakoztak. Úgy tűnik, végre egy sikeres összefogás!
A tiltások és a nem elhanyagolható csodafaktor, ahogy földünk a maga bonyolult rendszereivel regenerálni képes önmagát, mára reménykeltő eredményhez vezettek. Örömmel olvasom, hogy az utóbbi 3 évben 4%-kal vastagodott az ózonréteg. Van remény, hogy az oly szükséges védelem megmarad. Talán még időben döbbentünk rá, hogy magunk alatt vágjuk a fát.
Furcsa szerzet ez az ózon már kialakulásában is. A normál 2 atomos oxigén egy része sugárzás hatására kettébomlik, majd ezek a szabad atomok odakapcsolódnak a 2 atomos molekulákhoz. Szép kis formáció, az eredeti és a szétesett verzió egyesüléséből jön létre! Az instabil molekula 3 oxigén atomot tartalmaz. Könnyen lép ezért reakcióba más gázokkal, ha azok a közelébe kerülnek.
Furcsa szerzet ez az ózon hasznosságát illetően is. Ha földközelben találkozunk vele, akkor káros, veszélyes szennyezőanyagnak tartjuk, olyan gáznak, mely hozzájárul az üvegházhatás fokozódásához. Míg tőlünk megfelelő távolságban, a sztratoszférában kb. 50 km távolságra, jótékony, életmentő hatást fejt ki ugyanez a gáz.
Mindezek kapcsán három dologra asszociáltam:
1. Az ózon kialakulása emlékeztet Krisztus-kapcsolatunkra. Az igazi emberség találkozik a mi darabokra hasadt, töredék emberségünkkel, és létrejön valami új, mely azonban elég instabil, főleg, ha a közelébe más erősen csábító személyek, dolgok, eszmék érkeznek. Az instabilitás miattunk van, de Krisztus belőlünk valami új egészet, teljeset teremt, ami már elég stabil ahhoz, hogy ellenálljon a kísértéseknek.
2. Az ózon közeli veszélyessége és megfelelő távolságból szemlélt oltalma felidézte bennem az ószövetségi ember istentapasztalását pl. a Sínai-hegynél történt kinyilatkoztatást. A nép nem mehetett közel a hegyhez, nem kerülhetett közvetlen érintkezésbe Istennel a halál kockázata nélkül, ugyanakkor folyamatosan tapasztalhatta az „elérhetetlen, megközelíthetetlen” Úr védelmét, gondoskodását pl. a pusztai vándorlás során.
3. De jó lenne, ha nem mindig, bajok, katasztrófák, megkongatott vészharangok figyelmeztetnének, hogy oltalmazó pajzs(ok) nélkül elpusztulunk fizikailag, mentálisan és spirituálisan is. Belénk épített és körénk kiterjesztett védőpajzsainkat nem szabad hagyni gyengülni, elvékonyodni, kiszakadni. Isten gondoskodása felszerelt bennünket ilyen pajzsokkal az immunrendszerünktől, pajzsmirigyünktől kezdve, a nívós szellemi táplálékokon, a közösség oltalmán át, el egészen a hit pajzsáig. Ezek által véd és óv bennünket. Ha vigyázunk rájuk, ezek által élhetjük meg, hogy valóban az Úr a mi pajzsunk.
Végre egy jó hír mára, az ózon világnapjára: a létfontosságú ózonpajzs regenerálódik. Újabb haladékot, esélyt kaptunk. Felelősen éljünk vele!