Abdul Salam most 18 éves. Napjait azzal tölti, hogy a ghánai Agbogbloshie szeméttelepén talált, a világ minden tájáról odahordott elektronikai hulladékokból égetéssel próbálja kinyerni az értékes nyersanyagokat. A mérgező anyagok miatt napokig tartó fejfájásai vannak, izzad és remeg. Abdul egyike azoknak a gyermekmunkásoknak, akik éhbérért küzdenek a túlélésért a gyilkos szemétben.
Gyerekek halnak meg azért, mert minden évben új mobilt kapsz anyucitól hello90.blog.hu
"A guberálók nagy része 7 és 25 év közötti fiú, akik az éhínség és a háborúk elöl menekültek el hazájukból, hogy Agbogbloshie szemetében találják meg szerencséjüket. ... Rahman Dauda 12 éves. Ha tehetné, ő is iskolába járna ahelyett, hogy egész nap a mérgező szemétben turkál. Bár azt mondja, a munka átmeneti, már 3 éve csinálja. Ha tovább folytatja, valószínűleg ő is belekerül majd abba a körbe, amiből csak a halál kiút. Az itt dolgozó fiataloknak ez rák vagy egyéb megbetegedések miatt már a 20-as éveikben bekövetkezik... A napi átlagkereset 2 és fél dollár."
Érettségi zajlik. Fiatalok, szülők izgulnak, hogy milyen nehéz is a magyar meg a matek. Érthetetlen kérdések, vagy még nem ismert feladatok. Nehéz is az élet. És igen. Valóban álmok dőlnek össze. A jövő másképpen alakul, mert nem úgy sikerül. Lehet, hogy benne van a kormány a nehéz feladatsorokban, mert kell a szakmunkás. Nehogy már mindenki felvételit érő módon érettségizzen. De biztos benne van az ellenzék is, hogy olyan nehéz feladatsorokat szervezzenek, amivel majd jól meg lehet vádolni a kormányt, hogy szakmunkásokat akarnak nevelni és nehogy már mindenki felvételit érő módon érettségizzen. Csupa nehézség, csupa tragédia.
Persze már az általános iskola tele van nehézséggel. Nehéz a táska. Sok az anyag. A tanárok nem értik a gyermek lelki igényeit. A tananyag öt, de legalább tíz évenként duplázódik. A gyermekem zseni, de a tanár ezt nem veszi észre. Vagy a gyermekem sem hülyébb, mint a többi. Nehéz összeszervezni a teniszt, a balettot, a külön angolt, a zeneiskolát, a vívást, kosárlabdát, rajzórát.
Külön nehézség, hogy csak a premier után pár héttel lehet megvenni az új mobilt, táblagépet. A net sebességével is baj van. Ez az ötven mega már olyan ciki.
Az igazi gond azonban mégis az, hogy iskolába kell járni. Órák vannak. Tízórai, iskolatej, egészséges étel, vagy egészségtelen. Leckét kell írni. Feleltetnek. Anyám! Ha tudnád mit végig nem kell szenvedni egy iskolai napon. Elveszik a mobilt. Számtechen nem szörfölhetek a neten. Szünetben ki kell menni a teremből. Még jó hogy a köpenyt már leküzdötték az előttünk járók. Egyenlőre még megsértődnek a tanárok a prostituált női felmenő emlegetésén. De milyen jó, hogy anya kész vagy mellém állni, és szóról szóra elismételni a tanárnak az igazi álláspontot, ami ismétlése az enyémnek. Lássa már meg, hogy egyformán gondolkodunk.
Eljön az idő, amikor azt fogunk csinálni amit akarunk.
Igen. Abdul Salam és Rahman Dauda azt csinálnak, amit akarnak. Vannak vidékek mindenhol, ahol ugyanígy azt csinálnak, amit akarnak. Egyre több olyan vidék van, ahol azt csinálnak, amit akarnak.
Vajon hol a vége? Mikor lesz vége? Sosem lesz vége?
Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől! Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az ÚR? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét! Példabeszédek 30,8-9
Linkajánló: http://www.nlcafe.hu/ezvan/20150502/okostelefon-elet-valtozas/
