A kormány 1046/2019. (II. 18.) határozata – amely a vallásos alkotó közösségek, zenei együttesek és zenészek hosszú távú működését biztosító forrásbiztosításról szól – támogatja a vallásos könnyűzene alkotói kiteljesedését. A Magyar Közlöny február 19-i számából értesülhettünk erről.
A határozatban foglalt támogatás révén a keresztény könnyűzenének és általában a vallási könnyűzenének széleskörű megismerést és folyamatos szakmai segítséget biztosít. Ezzel a fiatal tehetségek ösztönzését indítja el, és egyben hozzájárul az értékközpontú zene hallgatásához és műveléséhez.Támogatja a kormány a vallásos könnyűzenét - vasarnap.hu
„Számomra a dal az egyik leghatékonyabb olyan impulzus, ami hat rám, és amit engedek, hogy hasson is rám. Emellett nagyon fontos nekem, hogy ennek a hatásnak az iránya merre felé mutat. Éppen ezért szeretném, ha minél több olyan dal születne, amely széles körben építőnek nevezhető. Hívőként természetesen Istenre mutatónak.
A dal szellemi táplálék. És ha már így van, akkor szeretnék egészséges és kalóriadús táplálékot magamhoz venni.”
– osztotta meg személyes véleményét a VOLTfólió- illetve Korrektúra-díjas rádiós műsorvezető, író.A keresztények a csillagot keresik - vasarnap.hu
Keresem a szót, keresem a hangot… persze nem azt, amiről Koncz Zsuzsa is énekel, hanem azt a hangot, amelynek a templomainkban kellene felcsendülnie.
Talán egyedül vagyok vele (bár kétlem), de egyre kevesebb éneket hallok templomainkban. Már jó ideje. Nem úgy értem, hogy kevesebbet énekelünk, hanem inkább úgy, hogy kevesebben énekelnek. S itt most nem a templomba járók számának a fogyására utalok, hanem arra, hogy akik részt vesznek az istentiszteleten egyre kevesebben énekelnek. Valahogy kikoptak a hangok.
Így, mikor találkoztam azzal a hírrel, hogy állami támogatást kaphatnak a keresztény könnyűzene művelői, nagyon megörültem. Talán most egyre több helyen, a reformátusságon belül is fellendül, a zenélni vágyók kedve. Talán jobban visszatér templomainkba az Istent dicsérő, magasztaló dallam. Talán több fiatal, idős veszi újra kezébe dobját, gitárját és szervez újra együttest, hogy új dalokat írjon.
Félreértés ne essen, nem azt mondom, hogy nincs zene, dicsőítés, zsoltáréneklés egyházunkon belül. Vannak szép példák, de valahogy keveslem. Bízom benne, a kormány részéről ez a fajta támogatás elég lesz ahhoz, hogy többen is megmutathassák tehetségüket és a kapott lehetőségen keresztül nagyobb teret kapjon református egyházunkon belül a keresztény könnyűzene. Ehhez persze szükség van arra, hogy mi is nyissunk és teret adjunk egy-egy ilyen együttesnek, hogy akár egy istentisztelet keretében is zenélhessenek.
Nem gondolom, hogy már holnap bekövetkezne ez a fajta változás, de nem is lennénk rá felkészülve. Puritán istentiszteleti rendünk nem bírná el azt a stílusváltást, amit egy ilyen zenei műfaj hordoz magában. Viszont, alkalmanként, eseményeken miért ne szólalhatna meg?
A kormány felismerte, hogy a keresztény könnyűzenének pozitív hatása van a társadalomra. Talán megerősítő, fiatalcsalogató hatása lenne gyülekezeteinkben is. Jó lenne helyet és lehetőséget adni. Bíztassuk zenész ismerőseinket!
A már meglévő zenekarokat pedig bátorítsuk, hogy jelentkezzenek és nevezzenek be a keresztény könnyűzene legjobbjait bemutató Szikra-díjra, melynek átadó gáláját éppen ma (2019.febr.22.) tartják a Várkert Bazárban. Ezt a díjat immár harmadik alkalommal adják át. A nevezés 5 kategóriában történik: a legjobb előadás, a legjobb dal, a legjobb dalszöveg, legjobb dicsőítő dal, legjobb videoklip. Ezeken felül életműdíjat is átadnak minden évben és a közönség is kiválaszthatja a kedvencét, aki/ (zenekar esetében) akik szintén győztesként lesz/nek kihirdetve.
Talán egy kicsit furcsa, hogy hogyan lehet versenyeztetni egy ilyen műfajt. Ki tudja szebben magasztalni Istent? Viszont, ha ettől eltekintünk, és csak arra koncentrálunk, hogy ezzel a díjjal még többeket ösztönöznek arra, hogy ebben a stílusban fejlessze magát és megmutassa ország – világ előtt, hogy van ilyen is, akkor egész szép dolog kerekedik belőle. Ez is egy elismert, elfogadott műfaj.
Kell a zene! Főleg az olyan, amely mindenki nyelvén elmondja, hogy Istent dicsérni jó. Sajnos a zsoltárokra, dicséretekre már nem kapják fel az emberek a fejüket, de egy könnyűzenei stílusban előadott dicsőítő ének által talán könnyebb az emberek figyelmét felkelteni, s ha már figyelnek elmondani nekik ki számunkra Isten.
A zene egy jó eszköz az egyház kezében, hogy az embereket közelebb vigye Istenhez. Csak kicsit többet kellene énekelnünk!
Örülök, hogy a kormány támogatja a keresztény könnyűzene képviselőit. Remélem, hogy ez a kezdeményezés jó hatással lesz egyházunk zenei életére!
Keressük a szót, keressük a hangot… együtt!
