Három évvel ezelőtt indította el brit mintára a Kék Pont Alapítvány a Száraz November névre keresztelt öngondozó projektet, melynek lényege, hogy a résztvevők egy hónapon keresztül nem fogyasztanak alkoholt.
A nők alkoholfogyasztására koncentrál idén a Száraz November - 444.hu
Ha már október a reformáció hónapja, akkor november a szárazságé, ami esetünkben annyit tesz, hogy a Kék Pont Alapítvány felhívására megfogadjuk: ebben a hónapban nem iszunk alkoholt. Az egymillió alkoholista országában helyénvaló az ilyen kezdeményezés, már csak azért is, hogy ne legyenek még többen: az ún.” mentál-fitness” nem a rendszeres, napi nagy ivókat, a már alkoholizmusba süllyedteket célozza, hanem azokat, akik hetente legalább egyszer vagy többször isznak. A cél pedig nem más, olvashatjuk az Alapítvány facebook oldalán, mint „a mértékletesség erényének és az öngondozás gyakorlatának elmélyítése az alkohol iránti sóvárgásban megtalált tanulságok által.” Továbbá „fontos cél a testi és lelki megújulás, az önismeret fokozása, a vágyak megregulázása, valamint az italozás okozta problémák korai felismerése.” A szervezők idén különösen a nőkre koncentrálnak, őket szeretnék megszólítani. Helyesen teszik!
Magyarországon az alkoholizmus népbetegség, ami pedig megdöbbentő, hogy egyre fiatalabbak a résztvevők. Nem csoda, hiszen az italgyártó, alkoholforgalmazó cégek célkeresztjében főleg ők állnak: a középiskolás korú gyerekeink. És míg a dohányzást elég erősen megrendszabályozták, a könnyű és kemény drogok fogyasztását és forgalmazását törvény tiltja, addig a legelterjedtebb, legtöbb áldozatot szedő droggal nem tudunk mit kezdeni. Annál is inkább, mert az ivászat, lerészegedés mintha nem a rossz, az elrettentő, sokkal inkább a trendi, menő, laza kategóriába tartozna. Elég meghallgatni egy népszerű humoristát, elég megnézni egy filmet, szörfözni a neten, végeláthatatlanul sorakoznak a poénosnak, jópofának szánt megjegyzések, beszólások, viccek. Nem csoda, hiszen a közgondolkodás szerint nem is olyan rossz dolog inni: a kulturált alkoholfogyasztás helyett a mértéktelenség az elfogadott. Mint sok minden másban, az elfogadás itt is a férfiakra vonatkozik. Ha a férfi iszik, kemény legény, aki jól bírja a piát, arra felnéznek, aki pedig nem iszik, pláne egyáltalán, azt kinevetik. A nőknél már más a helyzet, tőlük mást várnánk, az általános nézet szerint nekik ez is tilos. Ha a nő iszik (vagy lép félre, esetleg hagyja ott a férjét), erkölcstelen, rossz életű, szégyellnivaló. Ettől még nyilván sok nő nyúl a pohár után, hiszen az alkohol mégiscsak valamiféle megoldást kínál a rossz házasságra, a lelki bajokra, az elszenvedett kínokra. Az eredmény pedig mindkét fél esetében ugyanaz: tönkrement család, tönkrement személyiség, tönkrement élet.
Számomra mindig meglepetés –mintha nem szembesülnék vele állandóan- mennyien isznak Magyarországon, mintegy tüneteként annak, milyen beteg, torz és abnormális társadalomban élünk. Bár nagyon jónak tartom a Kék Pont Alapítvány kampányát, hiszen rendkívül vékony a mezsgye a még nem és a már alkoholisták között, mégis tudom: a valódi gyógyír mégiscsak az Ige, a valódi gyógyító pedig nem más, mint az Áldott Orvos. Ő kérdezi nemcsak az alkohollal barátkozó, annak sodrásába került, vagy már annak mocsarában tengődő férfiakat és nőket, a más megkötözöttséggel küzdőket is, de a mindezt elfogadó társadalmat is: akarsz-e meggyógyulni?