Fotósok körében ismert az a technika, hogy úgy is közelebb lehet hozni a világot, ha az objektívet fordítva tesszük a fényképezőgép elé. Ilyen képeken mutatjuk meg a tavasz első jeleit Vépen.
Ilyenek a tavasz rügyei és virágai Vépen egy fordított objektíven keresztül – Nyugat.hu
Be kellett hoznom néhány szál jácintot. Amúgy azt a pár bokrot, ami kibírja a házunk mögötti rossz földet, nem szoktuk bántani. Kint szebben virágzik, mintha leszakítanánk. A meleg lakásban hamar elszíntelenedik, lekonyul a virágja. De most a tavaszi munkálatok során véletlenül összetaposták azok, akik megkurtították a mellette levő babérmeggyet, és a sárban feküdtek a kövér virágok. Egy ideig bosszankodtam, aztán megnéztem, mi maradt belőlük. Végül lemetszettem a virágokat szárról, levágtam a szétroncsolt részeket, és elrendeztem egy vázában. Titkon örültem is, mert több mint egy hete gyönyörködhetünk szépségében.
A barackfa virágai is kifeslenek, a tavaszi ég olykor valószínűtlen kékjének hátterével ez a rózsaszín virág a legdrágább, legbizarrabb növényeket szégyenbe ejti. Pedig oly egyszerű, oly szerény.
A magnóliák szintén virágba borulnak. Mint fehér vagy rózsaszín párnák, úgy bomlik szét szirmuk. A tőlünk néhány lépésre lévő utcában jó néhány régi villa áll. Ezeknek udvarán egyik-másik liliomfát még az eredeti tulajdonosok ültették. Ma óriási famatuzsálemek, amelyek a szépség pazarságát hirdetik. Egykori gazdáik már mind a sírban, a házakat államosították, egyikből óvoda lett. Ám a fák túlélték a történelem megpróbáltatásait.
A hideg tavasz hozhat ugyan fagyot, ám ha megmarad a virág, annál tovább gyönyörködhetünk benne, minél lassabban köszönt be a meleg. A meggyfák fésületlen menyasszonyokká válnak, a cseresznyefák a rendes menyasszonyok, bokrétákban nyílik rajtuk a számtalan fehér virág. Az aranyvessző még mindig sárga, mintha arany foltokkal pöttyözte volna be a sövényeket, udvarokat egy óriás festő ecsetje.
Hajnalban mentem ki ma a kertbe, hideg harmat nedvesítette a füvet. A kankalin a lábam alatt apró dűnéket alkotott. Arra gondoltam, a szépségnek ez az élvezete mennyire nem testi, menyire nem érzéki. A tavasz ezzel a megújuló szépségével, csöndes bájával megtanít a reménységre. Kimegy az ember a kertbe, és egyszerűen örül. Miért? Nem is lehet megfogalmazni. Egyszerű szavakkal semmiképpen nem lehet leírni. Az ember érzi a tüdejében a friss levegőt, a szél illatát, látja az üdeséget, a tavaszi virágok keresetlenül egyszer pompáját, és repes a szíve.
Bejöttem a kertből, átfagyott tagjaimat melegítettem, s megpittyent a telefonom. Nem kellett megnéznem kitől és milyen üzenetet kaptam. Évek óta legkedvesebb barátnőm küldi húsvét hajnalán: „Krisztus feltámadt!” Hóban, télben, fagyban, sivatagban, bűzös esőerdőben is tudnám és vallanám ezt. Ám a tavaszi hajnal illata, derűje minden tudatosság nélkül is ezt suttogta odakint. „Valóban feltámadt!”, válaszoltam.
Fotó: Nyugat.hu