A Momentum vezetője, Fekete- Győr András az ATV Egyenes Beszéd című műsorában fejtegette, milyen fontos számukra a nyugati elkötelezettség és a demokrácia. Ezért az itthoni „feudális elnyomó rendszert” akarják leváltani és besorolni Európába; velük azonosulni és együttműködni a legfontosabb feladat – mondja.
Csakhogy Európa ma kettéosztott, az a Nyugat, ahová tartozni szeretne, az istentelen, Istentől és hazától eltávolodott Európa. Liberális demokráciát valósít meg, ami a keresztény és nemzeti értékeket semmibe veszi, és egy ateista, globalista szemlélet uralma alatt áll.
…
Csakhogy sietve azt is hozzáteszi: „nekünk szabadság kell”, majd sietve megmagyarázza, hogyan érti ezt. Elnyomó rendszer számukra az, amelyik védi a hagyományos családot és a nemzeti érdekeket. Nem kell olyan kormány, mely nem engedélyezi az azonos neműek „házasságát”, amelyik a nőktől gyerekeket szeretne. Az individuális szabadságjogok a legfontosabbak, a kisebbségek túlfeszített azonos jogai, ahol egy azonos nemű pár örökbe fogadhat gyerekeket. A konzervatív-keresztény szemlélet azonban azt mondja, hogy a gyereknek apára és anyára van szüksége, hogy egészséges mintát lásson.Pók Katalin: Kétféle Európa – Mondd, te kit választanál? – vasarnap.hu
Ne tessék, semmilyen politikai hangot keresni a cím mögött! Amennyiben nekem kell dönteni, hogy Európa vagy (kicsit kisarkítva) az elnyomó magyar „diktatúra”, azt mondanám, hogy Istent választom. Tudom, hogy nincs a lehetőségek között, mégis, ebben a patt helyzetben csak azt tudom mondani, hogy nincs se jobbra, se balra, csak fölfelé. Aztán majd onnan fentről megkapjuk a választ, hogy merre az arra. „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” (Péld 3,5)
Persze, tudom, hogy a politikában nem ilyen „egyszerű” a döntés.
Tulajdonképpen nem is lenne rossz, amit Fekete – Győr András, a Momentum vezetője képvisel. Teljesen lecsupaszítva a szándékát, az egységre, a békességre törekszik. 2014-ben határozta el, hogy visszatér Magyarországra, bár a megvalósítás még váratott magára. Elképzelése, indíttatása a kialakult politikai helyzethez volt köthető. Meglátása szerint a jobboldalon nincs szolidaritás, a balodalból pedig hiányzik a pozitív nemzetkép. Pártjával az egységes politikára akart törekedni. Az Index így írt róla: „a vállalhatatlan kormánnyal és a vállalhatatlan ellenzékkel szemben is alternatívát nyújt”. Milyen idealisztikusan szép elképzelés. A gond a megvalósításnál kezdődik. Az egységre, a koalícióra való törekvésben a saját fogalmaik által szeretnék az elképzeléseket megvalósítani. Azokat az elképzeléseket, amelyeket külföldi tanulmányai és munkái alatt gyűjtött be.
Pók Katalin, valláskutató cikke ezeket a fogalmi különbözőségeket igyekszik leleplezni.
Fekete – Győr András azt hangoztatja, hogy Magyarországnak „szabadság kell”. Mit ért szabadság alatt? Egyáltalán nem azt, amikor a kormány a hagyományos értelemben vett – vagyis férfi, nő, gyerekek felállásban – családképet támogatja. Sokkal vonzóbb számára az azonos neműek házasságát, örökbe fogadását támogató politika. Egy olyan világ, ahol az individuális szabadságjogok érvényesülnek. Az a világ, ahol mindenkinek igaza van, teljesen utópisztikus. Az ember tragédiájában külön részt kaphatna. A Szabad Európa, ahol mindenki a saját igazságában hisz. Elvész a közös érdek, a csoportokat meghatározó szabályok, a rend, mert mindenki saját fogalmakat hoz létre, törvényeket alakít ki és mindenki azt csinálja, amit akar. A legnagyobb probléma, hogy ez az utópisztikus leírás közeledik a megvalósuláshoz.
Kis világomban körülnézve tapasztalom, hogy egyre többen mondják azt, hogy ne senki ne mondja meg, hogy: hogyan nevelje a gyermekét, hogyan dolgozzon, mit higgyen Istenről. Valahol értem is, hogy van saját elképzelésük, de azért ne felejtsük el, hogy vannak okosak emberek, akik már jóval előttünk létrehoztak, kitaláltak valamit, ami bevált. Évszázadokon vagy évtizedeken keresztül bevált és sokaknak jó volt. A ma embere viszont felülírja. A ma embere megmondja a szakembernek, hogy hogyan kell jól csinálni – mert ugye a szakember csak tanulta. Magam is tapasztalom, hogy teológiát tanult emberként meg akarják nekem magyarázni, hogy Istennek mi kedves és mi nem (gondolok itt a homoszexualitásra). Nem azért bánt, mert olyan okos lennék (jó lenne, de nem), hanem mert arról talán többet tanultam és foglalkoztam vele, mint az a másik. Ugyanígy a többi hivatás és szakma képviselőjének is próbáljuk elhinni, hogy talán jobban ért hozzá, mint mi magunk.
Visszatérve Pók Katalin kritikát nem hiányoló, értékes írására: dönteni kell. Kell nekünk ez a fajta Európa, amit a Momentum elénk tár? Szükségünk van az ilyen fajta szabadságra, vagyis inkább szabadosságra? Cukormázba öltöztetett nyalánkság, ami csak romlást hoz arra, aki fogyasztójává válik.
Pók Katalin gondolatával zárom soraimat: „Magyarország nagyon bátor, mert szinte egyedüliként küzd Európában, ebben a liberális tengerben.”
Hozzászólások