Néha vakon, kötelekbe kapaszkodva kell munkába menni, a hűtőt fűteni kell, egy idő után pedig az ember kínjában már a paradicsomsaláta elkészítéséről szóló kisfilmeket hajt a neten. Jurányi Zsófia légkörfizikus 14 hónapot volt az Antarktiszon, ott töltötte a korom sötét, 100 kilométer feletti széllel bélelt, -40 fokos hideggel sokkoló telet.
Magyar fizikus telelt át a sokkoló hidegben az Antarktiszon - 24.hu
Van néhány dolog, amiből elmegy a mű, pl. műköröm, műszőrme, művirág, műtét... Azonban a kalandok és kihívások legyenek igaziak!!! Abból nem jó az utánzott, a hasonló és majdnem olyan kategóriájú élmény.
Trambulinban ugrálva a gyermekek azt kiáltják, repülök. De az nem repülés. A valóságshow-k sem valóságosak, mert pont a valóságtól vannak elzárva, vagy úgy instruálva, hogy az manipuláltan eredményezzen előre kijelölt célokat. JurányiZsófia légkörfizikus átélt tizennégy hónapja teljesen valóságos volt. Nem volt rendezői széke a Gondviselőn kívül senkinek, és nem volt egyetlen "úgy tűnik, hogy" epizódja sem.
A szél szél, a hideg hideg, a várakozás várakozás, a mintagyűjtés mintagyűjtés, a munkatársak munkatársak, a jég jég, a hó hó volt. S benne Jurányi Zsófia Jurányi Zsófia volt. Egy vállalkozó szellemű, tanulmányait tudományos életért végző, tudását a gyakorlati tapasztalatokért latba vető légkörfizikus. Kalandor a szó pallérozott voltában. Hiszen nem céltalanul vagy sodródva élte a napokat, hanem egy küldetés tervszerűségében állta meg a helyét.
A szélsőséges viszontagság közepette kapaszkodott. Ez volt viharos szelek idején a célba érés kulcsa. Kapaszkodott. Nem a veszélyt akarta kikerülni, megelőzni vagy attól minél távolabbra jutni, hanem szembenézve a kihívással, átélte mindazt, ami munkájával ott és akkor együtt járt. Szó szoros értelmében, fizikailag kapaszkodott azért, hogy beérjen dolgozni. (Nem részegen kerítésbe, nem mások hátán felfelé törtetve!)
Karok, markok, ujjak fonódása, ez a kapaszkodás, amit megelőz és kísér a biztos pont keresése, minősítése, elfogadása, felhasználása. Vészhelyzetben, szélsőséges események idején a lehetőségek sorából egyetlenegyet sem szabad kihagyni, különben nem lesz célba érés. Tehát ösztönös és tudatos egyszerre, vagy legalábbis villámgyors váltakozásban van jelen.
Elhagyva az antarktiszi jégmezőt, saját életünkre fókuszálva, tudunk sorolni olyan kapaszkodókat, amiket meg tudtunk ragadni, amelyek segítettek megmaradni, és nem engedtek elsodródni. Lehetett ez egy hang, egy megérzés, egy bátorító mosoly. Kézzel nem fogható, mégis hatékony segítség. Egy mondat, ami szorult helyzetben fülbe cseng évtizedek múltán is.