A magyar férfi vízilabda-válogatott óriási küzdelemmel, 9–9-es döntetlen után szétlövéssel győzte le Spanyolországot, és 21 év után újra Európa-bajnok lett! (…) Az Európa-bajnoki trófea huszonegy év hazatért: a kontinenstornák története Budapesten, magyar aranyéremmel kezdődött 1926-ban, most pedig azzal is folytatódott. (…) FÉRFI EURÓPA-BAJNOKSÁG, VÉGEREDMÉNY
EURÓPA-BAJNOK: MAGYARORSZÁG (Angyal Dániel, Erdélyi Balázs, Hárai Balázs, Hosnyánszky Norbert, Jansik Szilárd, Manhercz Krisztián, Mezei Tamás, Nagy Viktor, Pohl Zoltán, Varga Dénes, Vámos Márton, Vogel Soma, Zalánki Gergő. Szövetségi kapitány: Märcz Tamás)Megnyertük! 21 év után újra Európa-bajnok a magyar vízilabdacsapat - nemzetisport.hu
Igen, póló, s nem vízilabda..! Hiszen már nem tudom, melyik magyar legenda mondta egyszer, hogy a vízilabda az, amelyet kisfiúk, kislányok játszanak színes, felfújható strandlabdával a Balatonban, vidáman, mosolyogva... De a póló az más..! Főleg a magyar..! Annak hagyománya, kultúrája, történelme van..! S ez a történelem most folytatódik a Duna Arénában, amikor újra Európa-bajnok lehet a magyar válogatott! Azon kapom magam, hogy már negyedórával a döntő előtt jegyzetfüzettel a kezemben ülök a tévénézős fotelomban, hogy feljegyezzem mindazt, amit érzek, látok, hallok... Íme:
Kezdjük elölről, az alapoknál... Mintha nem is 40 éve lennék már a magyar vízilabda, akarommondani a póló nagy rajongója, ki tudja hány száz, hány ezer nagy mérkőzéssel a fejemben, szívemben... Mintha ez lenne az első, kérdések merülnek fel bennem, s kerülnek le a papírra... Mennyire a technika és a taktika, mennyire a finesz és a fifika, s mennyire a fizika és a kondíció határozza meg ezt a sportágat? Mennyire szubjektív esemény a póló? Mennyire mást látnak a (szak)kommentárok, az edzők, bent a vízben a játékosok, kint a parton a bírók, s magamfajta műkedvelők..? Mennyire egyszerű és mennyire filozofikus mélységű ez a sport? Mennyire csapatjáték vagy inkább az egyéniségek, a gladiátorok vagy éppen a művészek döntenek..? S ami mindig is érdekelt, hogy egy nemzetnek a lélektana, kultúrája, pólós tradíciói hogyan, milyen formában mutatkozhatnak meg egy mérkőzés során?
Első negyed. Újra rájövök, hogy nem értem a pólót... Pontosabban, mindig tanulok valami újat, hogy igen, ez a lényege... Most éppen azt, hogy mennyire számít a pontosság... Hogy a blokkok centire a helyükön legyenek, s persze, a lövések is... Nem kezdünk jól, 3:1-re vezetnek a spanyolok... Kapkodás, idegeskedés nincs... A védekezést kell rendbe tenni, s akkor elől is menni fog..!
Második negyed. Megfordítjuk a meccset. Zalánki (azt hiszem, ő lesz majd Varga Dénes után az új vezér) hátuk blokkol, elől gólokat lő... Egyszerű ez a játék... Varga passz helyett lő, nem a fej fölé, sarokra... Nagy Viktor egy spanyol ötméteres előtt pimaszul lespricceli a lövőt, ki is marad... Na igen, tudjuk, ő a lélektani hadviselés nagy mestere..!
Harmadik negyed. Új emberelőny-figurára figyelek fel, a szélsők passzolnak a spanyol kapu előtere fölött, majd Vámos bezúzza, ahogy szokta, kíméletlenül..! Közben a kommentátorok aranyköpéseit is lejegyzem... „Ördögien védekezünk, néha Angyallal...” Kicsit később, miután Manhercz, akinek az ötméteresét a csoportmeccsen a spanyol kapus, kissé megalázó módon lábbal hárította, most javít, a kapus tehetetlen, gól, „se kézzel, se lábbal”... - kiabálja Hajdú B., Szabó Zoltán pedig csak annyit mond a következő találatánál, hogy „drága Manócska, így lesz jó!” Minden esetre fej-fej mellett zajlik a küzdelem, a spanyolok tapadnak... Vargát hátulról szerelik (mint egy serdülőmeccsen...), majd rögtön utána szabálytalankodik, ki is állítják. Leírom a papíromra: ezt nem fogja annyiban hagyni... S világ, láss csodát, egy percen belül büntet, lő, gól! Mégis értem a pólót..?! Közeli kép, érzelmek az arcon. „A Ki tud jobban örülni-verseny győztese -egyenlőre- Varga Dénes...” - mondja a riporter.
Negyedik negyed. Zalánki most éppen öngólt lő... Nem adják könnyen a győzelmet... Hárai „Pufi” csavargólja... Ez Vári Attilának, a Magyar Vízilabda Szövetség elnökének is tetszik, hiába, ennek a műfajnak azért ő az egyik legendája, Sydney, olimpiai döntő, emlékszünk..? Még másfél perc... Forr a víz... 9:9-nél fölé dobják centerből... Na, most egy pillanatra azért lepergett előttem nemzeti sorstragédiáink hosszú-hosszú filmje... Aztán Nagy Viktor véd a végén egy megúszás után... Döntetlen. „Az élet döntetlenre játszik...” - hangzik el egy (újabb) bölcsesség, ezúttal Szabó Zoltántól. Következzenek az ötméteresek..!
Most nem lennék edző... Ki védjen? A meccsen jól védő, bemelegedett Nagy Viktor vagy a büntetőspecialista, ám „hideg” Vogel Soma? A kapitány dönt, marad Nagy Viktor. A magyarok elképesztő önbizalommal lőnek. Fel is merül bennem egy újabb kérdés, hogy miért pont ez a sportág „termeli ki” a hidegvérű, magabiztos, a kritikus pillanatokban sem megremegő kezű sportoló-típust..? 4:3-nál aztán jön Vogel... Egyelőre csak repül... A labda is a kapuba... Az utolsó lövőt, Zalánkit zavarják a kapu mögött, de őt sem lehet kibillenteni a nyugalmából, 5:4, előny nálunk. Az utolsó csata... A spanyoloknál az egyik nagyágyú, Granados, a magyar kapuban pedig Vogel... És... És kivédi, 21 év után újra Európa-bajnok Magyarország!
Leteszem a papírt és a tollat... Csak nézem a képeket... Ahogy ülnek a felfordított kapun... „Alulról csak nem jön egy spanyol lövés, amelyikből gól lesz..!” - sziporkázik tovább Hajdú B. Nekem pedig a nemzeti zászlós képről eszembe jut a „Szabadság, szerelem” c. film az 56-os (póló)hősökről, s a csapat edzőjét alakító Gesztesi Károly... Na de ezt is zárjuk le, oldjuk fel humorral: „A fénykép-szakkör befejezte működését, nézzük, Andreáék a stúdióban mit tudnak hozzátenni az örökkévalósághoz..?!”
Díjátadás. LEN-elnökséggel, Vári Attilával, Dr. Szabó Tündével, Kövér Lászlóval és a „vízipókkal, akiből csodapók lett”..! És persze a magyar férfi vízilabda-válogatottal, akik történelmet írtak, s akik most büszkén, mégis mosolyogva éneklik nemzeti himnuszunkat a dobogó tetején...! Hiába, királyság ez, pólókirályság..!