Idén szokatlanul korán, már július végén megkezdték vonulásukat a hazai fehér gólyák, többségük el is jutott Afrikába, de olyan madár is van, amelyik a telet itthon tölti az Ipoly-völgyben - mondta a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület programkoordinátora.
Jázmin mosolyog. Érzi a homlokán csillogó vízcseppeket. A nevére felkapja a fejét. „Jázmin, én keresztellek téged az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében...” Nézi az édesanyja arcát. Figyeli a lelkész áldásra lendülő karjait. Tekintete talán feljebb is emelkedik. A szószék-korona tetején a pelikán saját testéből táplálja fiókáit.
Jázmin mosolyog. Fél éves. Az ünnepekre hozták haza a szülei Angliából. Az apa Oxfordban dolgozik egy autógyárban. A nagyszülők Erdélyből jöttek át a forradalom után, Celldömölk mellett, Kemenesszentmártonban telepedtek le.
A kislány mosolyog. Vajon mit ért a világból? Mit ért mindabból, ami körülötte történik? Hallhatja, ahogy a lelkész olvassa a napkeleti bölcsek történetének végét: „Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.”
A bölcsek jöttek napkeletről napnyugatra, most mennek vissza nyugatról keletre. Ti jöttetek (Nap)nyugatról (vad)keletre, s repültök haza keletről nyugatra. Ezt még elmondja a lelkész a keresztelőn, de a kérdést már csak itt, a Reposztban meri feltenni... De hol is a hazátok, kislány? Marosvásárhelyen? Kemenesszentmártonban? Oxfordban? A gyülekezet Isten színe előtt megígéri, hogy „ezt a gyermeket szeretetben és imádságban hordozzuk és a szülőknek, keresztszülőknek minden segítséget megadunk ahhoz, hogy őt hitben neveljék...” De hová küldjük imádságainkat? Hol és hogyan tudunk segíteni? Fog-e neked, kis Jázmin, jelenteni valamit valamikor ez a kis templom, tornyán a betlehemi csillaggal, mely a bölcseket Jézushoz vezette, ez a közösség, ez az egyház, ez a nemzet, melyhez tartoznod kellene?
A kislány mosolyog. Persze, mindent regisztrálunk. Az anyakönyvbe is bekerül a neved, Boda Jázmin. Ahogy ebben az érdekes gólyás cikkben is olvashatjuk, hogy a megfigyelt madaraknak is nevük van – Garam, Cseresznye, Gyöngyvirág..., jeladókkal vannak ellátva, napra kész információk állnak róluk rendelkezésre. Apropó, Jézus és szülei is azért mentek Betlehembe, hogy összeírják őket... Adminisztráció, technikai kérdés ez csupán – na jó, a migránsok között biztosan vannak okmányok nélküli, vagy hamis igazolványokkal flangáló, mindenféle nyilvántartásból hiányzó terroristák – de nem ezekre gondolok...
Hanem ilyen szentimentális kérdés jutott eszembe, Jázmin, hogy hallasz-e majd valaha egy Tompa Mihály nevű költőről (aki református lelkész is volt egyben), aki írt egy híres verset, A gólyához címmel... „Neked két hazát adott végzeted, nekünk csak egy – volt!, az is elveszett...” -írta, majd így folytatta: „Repülj, repülj!, s délen valahol, A bujdosókkal ha találkozol: Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk, Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...!” Te, Jázmin, aki születésedtől kezdve, gólya-módra repkedsz országok, határok felett, s migránsok, gazdasági- és politikai menekültek és vendégmunkások között élsz majd ott a ködös Albionban, neked lesz-e igazi hazád, amelyben otthon érezheted magad?
A kislány mosolyog. Mit ért vajon emberek vándorlásából, madarak vonulásából? Abból, hogy amerre, dél felé, az ún. Boszporusz-útvonalon hazai gólyáink elhagyják a Kárpát-medencét, hogy majd Észak-Afrikában, s még délebbre, a Csád-tó vidékén kössenek ki, onnan majd menekültek érkezzenek, köztük jómadarak is... Igen, északról délre és délről északra... Megbolydult a világ... Vagy lehet, hogy a gólyák, azzal, hogy a termikeket, a felszálló légáramlatokat kihasználva, s ott fent, mint egy légi kompon, szárnycsapások, erőlködés nélkül utazva már mintegy előre mutatnak, hogy ez a jövő, ez a természetes pálya, egy országok-nemzetek, Európa feletti, szó szerint magasabb szintű régió...? (S ennél feljebb már tényleg csak a Star Wars világa létezik, melyet – ajándékba kaptuk a mozilátogatást családommal – tegnap megnéztem, de egy „földhöz ragadt teológuselme” számára az túl magas volt...)
„Emberek mentek, madarak repülnek...” - csendült meg bennem a Kex együttes egyik régi dala. Hogy miért van mindez? Bár azt mondják az ornitológusok, hogy nem a hideg miatt költöznek a madarak melegebb éghajlatra, hanem a táplálékhiány ennek az oka, én azt gondolom, hogy nálunk embereknél, a mi költözéseinkben, meneküléseinkben, külföldi munkavállalásainkban azért az itthon didergő szíveinknek, a „lélektől lélekig” tartó utak, kapcsolatok közötti „roppant jeges űr”-öknek, otthonainkra rátelepedő sötét fellegeknek is fontos szerepük van...
Jázmin mosolyog. A karácsony elmúlt, lassan az óesztendő is. Olvasom ebben a gólyás irományban, hogy egy Január nevű gólya már 3 éve nem vonul el telenként hazánkból... Sőt, egyre több madár telel nálunk és egyre több közöttük a fiatal...
A kisded Jézus is mosolyog... Mária szíve alatt már megtett egy nagy utat Názáretből Betlehembe, fogadták napkeletről a bölcseket, s most nemsokára Egyiptomba kell menekülniük Heródes elől... Ismeri ezt a megbolydult világot... Jött, hogy megváltsa! Hogy elmondhassa, elénekelhesse:
„Emberek mentek, madarak repülnek, felhők elvonultak, szívek meggyógyultak...”