Január 24-én a debreceni Nagytemplomban beiktatták tisztébe Fekete Károlyt, a Tiszántúli Református Egyházkerület megválasztott püspökét, Adorján Gusztáv főgondnokot, valamint megalakult az új Egyházkerületi Közgyűlés.
Beiktatták a tiszántúli egyházkerület új elnökségét - reformatus.hu
3 óra 44 perc. Jó hosszú idő, főleg ha egy helyben, csendben, figyelve kell eltölteni. Ha busszal utazik az ember nagyobb távolságokon, 3 óránként egészségügyi szünetet kell tartani. Ha hosszú színházi előadás van, akkor szünetet iktatnak be. Oktatási intézményekben sem véletlen, hogy kitalálták az órák, előadások közötti szünetet, mert az ember bizonyos időn túl –legyen a legnagyobb jóindulattal és érdeklődéssel telve - már képtelen koncentrálni, képtelen megülni a helyén.Minden tiszteletem a szombati debreceni beiktatás résztvevőinek, akiknek sikerült véghezvinni ezt a bravúrt. Mivel nem ismerem túlzottan a debreceni Nagytemplom klimatikus viszonyait, sem a padok komfortfokozatát, nem tudom megítélni, hogy mennyi súlyosbító tényező volt még ezen az ünnepi alkalmon. Azt mindenesetre meg tudtam állapítani otthon a kényelmes fotelből, a meleg szobából is, miközben interneten követtem az eseményeket, hogy a beiktatás még ideális körülmények között is feszegette az ember tűréshatárait.
.jpg)
Eszembe jutott az a maliciózus megjegyzés, mely 6 évvel ezelőtt a dunántúli püspök beiktatása után hangzott el, mikor a kellően hosszú beiktatásról kellőképpen átfagyva és elgémberedve jöttünk ki a pápai templomból: „Gyerekek, aztán majd még 2 ciklusra válasszuk ám újra új püspökünket, mert még egy ilyen beiktatást nem szeretnék végigülni egyhamar!”
Bizonyára a szakavatottabbak majd elmondják, de addig is nem értem, hogy miért kell egy beiktatáson például két prédikációnak elhangoznia, és itt nem csak a szombati napról beszélek. Lehet az esperes-beiktatás vagy lelkészbeiktatás is. Értem én, hogy ez a szokás, a rendtartásban ez szerepel, de 3óra 44 perc árnyékából hadd kérdezzem meg: Biztos, hogy ennek így kell lenni? Értem én, hogy egy ilyen ünnepélyes alkalmakon szót kell adni a beiktató potentátnak, meg a frissen beiktatottnak is, de biztos, hogy mindegyiknek prédikációt kell mondani, főleg ha hozzák egyenként is a szokásos vasárnapi igehirdetés hosszot?! Ha még mindez nem lett volna elég, még hozzájött egy alapos székfoglaló beszéd is. Körülbelül ezen a környéken tapasztaltam magamon a közvetítést nézve, hogy most már bármit is mond az új püspök, képtelen vagyok figyelni rá. És még a köszöntések sora is hátra volt. Talán ha a beiktatott püspök nem prédikál ezen az alkalmon – fogják/ fogjuk őt még nagyon sokszor hallgatni - csak székfoglalót mond, nem lett volna senkiben sem hiányérzet.
Sőt, a kevesebb olykor több is. Ugyanez igaz a köszöntésekre is. Ismeretes a mondás: „Fél órát simán tudok beszélni bármikor, készülés nélkül is, de ha csak két percem van, arra nagyon alaposan fel kell készülni.”
Lehet persze azt mondani, hogy nincs mindennap beiktatás, akkor adjuk meg a módját, és szánja rá mindenki az idejét. Ez eddig rendben is van. Csak közben nem árt figyelembe venni az ember biológiai meghatározottságát, felmerülő szükségleteit. Még a jóból is megárt a sok!
Hozzászólások