Az elmúlt években folyamatosan nőtt a felnőttképzések utáni igény, így egyre több vállalkozás alakult annak érdekében, hogy ezt a hirtelen támadt keresletet kiszolgálja. A szakképzésnek számító, OKJ-s tanfolyamok között viszont egyre több az olyan, ami hatásos marketinggel csalogatja magához a pályát váltó felnőtteket, ám valódi tudást kevesen kínálnak...
Egyre többen csalódottak és dühösek az OKJ-s képzések miatt nlcafe
Országos képzési jegyzék. OKJ. Elviekben felnőttek szerezhetnek államilag elismert szakmát. Mindenképpen jó kezdeményezés. Hiszen az élet végéig tanul az ember.
Némely képzés fizetős, némely támogatott. A keresett szakmákban ha fizetős képzést találunk, az nem véletlen. Hiszen a képzés után, ha jó tudást szerzett, hamar elhelyezkedhet stabil megélhetéssel. Most éppen informatikusok, informatikai mérnökök, hálózat gazdák, rendszergazdák, programozók, gyártósorprogramozók hiányoznak. Azt mondják 2000 informatikussal nagyhatalommá válna az ország. Ebben a pillanatban. Vagy keresett a CNC, forgácsológép programozó. Akár azonnali kezdéssel Hollandiában. Persze ne feledkezzünk meg a hagyományos építőipari szakmákról sem, melyeknek most az építőipar fellendülésével nagy a kereslete.
Tehát nagyon sok lehetőséget találnak azok, akik át akarják képezni magukat vagy érettségi után szakmát szeretnének. Talán kettő államilag finanszírozottra jogosult minden delikvens.
Azonban nyilván vannak gondok is. Ismerősöm esete az OKJ-val. Először is egy kisváros szakipari iskolájában kezdték el egy nagyobb város valamely szakipari iskolájának kihelyezett képzéseként. Programozó, CAD-CAM informatikus, hálózat fejlesztő, rendszergazda... Ki tudja még milyen jó és szép ígéretek hangzottak el a tanfolyam indulásakor. Érettségi után mentek többen is. Órarend szerint majd minden nap 8 óra. Angol nyelv, szakmai tárgyak. Ehhez képest 2 hónapig internet sem volt. Az órák nagy részét elhagyták, lyukasóra lett. Vagy felügyelő tanár végezte a maga dolgait, készült valahová előadásokkal és a résztvevők nyomkodták mobiljaikat vagy azt csináltak, amit akartak. Némely tanárok kihívták maguk mellé azokat, akiket érdekelt a téma és azzal az általában három fiatallal foglalkoztak. Az is csak egy-egy óra volt. Még négy hónap után is volt olyan tanóra, amely tanárát még nem is látták. Egy-egy tanár próbálta menteni a menthetőt és néha foglalkozott velük, de nem működött az sem. Az angol nyelvvel hadilábon álltak és az alapoktól kellett kezdeni, a szakmai angol tanítás ellehetetlenült. Ez nyelvvizsgásokat kicsit bosszantotta.
A lényeg, hogy nem kapták meg azt, amiért odamentek. Többen ott is hagyták a képzést. A jó elképzelésből hogyan nem lesz semmi.
Tanárhiányra hivatkoztak, ami valós. De simán lehet, hogy csak fal (ál) képzés indult, hogy biztos állásuk legyen embereknek és az iskola jól jár. Hiszen ezek államilag támogatott iskolák, képzések.
Viszont meglepő egy-két diák résztvevő felelős gondolkodásról tanúságot tevő megjegyzése. Ellopták az időnket és a lehetőségeinket. Hiszen tanulni jöttek, önszántukból. Az életükbe beépíthető gyakorlati elméleti ismereteket szerettek volna.
Ez fájt nekik, akik képezni akarták magukat. Az ellopott idő.
