A katolikus egyházfő a rituálé során tizenegy menekültnek – köztük muzulmánoknak, kopt keresztényeknek és egy hindunak -, valamint egy táborban dolgozó önkéntesnek mosta meg a lábát – írja az MTI.
Menekültek lábát csókolgatta a pápa - 24.hu
Évtizedek múltán helyeztetik egy-egy esemény olyan nézőpontba, amely általánosan elfogadottnak, netalán még igaznak, esetleg egy nagy egység vagy folyamat valós részének ismeri el. A jelen csak tapogatózik, csupán értelmét és jelentőségét keresgéli a tegnapnak. Több idő kell. Észlel és sejt valamit az ember, de még nem ismeri a folytatást, a rendkívüli dologból következő jó vagy netán rossz eseményeket. János evangéliumában, ahol a lábmosás történetét is olvashatjuk, gyakran említtetik, hogy nem ott és akkor, hanem később lett megértetté egy-egy dolog a tanítványok számára. Pl. a virágvasárnapi bevonulás és a lábmosás szükségessége is.
A hírekben szereplő nagycsütörtöki lábmosás hangsúlya a ki-kiknek részlet. Ferenc pápa egészen új dolgot tett: nem papi személyeknek, úgymond nem bennfenteseknek mosta meg a lábát egy felszentelt templomban, hanem Isten szabad ege alatt 12 civilt választott. Ami még különlegesebb, hogy a Castelnuovo di Portóban működő menekülttáborban tette mindezt, és a megtiszteltetésben 11 migráns és egy tábori dolgozó részesült.
Miközben muzulmán terroristák keltenek újra félelmet Európában, a keresztyénség egyik emblematikus alakja nem hajlandó megijedni, visszavonulni, megfutamodni, hanem kitárva tartja szívét. Nem most tett először valami rendkívülit a lábmosás területén! Pápává választása előtt még Jorge Bergoglio papként drogosok lábát mosta meg, majd pápává választása után sem hagyott fel a periférián lévők megkeresésével: 2013-ban a római fiatalkorúak börtönébe, 2014-ben egy római betegotthonba, 2015-ben pedig a római Rebibbia börtön elítéltjei közé ment. Úgy vállalta mindnyájukkal a közösséget, hogy nem korábbi botlásuk eredményére fektette a hangsúlyt, hanem Isten megbocsátó szeretetére.
Jézus annak ellenére vállalta az utolsó vacsora minden résztvevőjét, hogy teljesen tisztában volt gyengeségeikkel. Nem különböztette meg őket azáltal, hogy egyet is kihagyott volna közülük. Nem; mindegyik tanítvány lábát megmosta. A kételkedőét, az értetlenkedőét, az árulóét... A civilekét, az EU polgárét, a menedéket kérőét, a keresztyénét, a hinduét, a muzulmánét, az olaszét, a koptét, a nigériaiét, a férfiét, a nőét... (Ez utóbbi legalább ugyanolyan, ha nem nagyobb jelentőséggel bíró tény!)
Nem személy szerint van hangsúly azokon, akik részesei a cselekménynek, hanem az a legfontosabb, hogy megmutatkozik Isten mindenki iránt való szeretete. S majd valaki él közülük ezzel, vagy nem. Isten cselekedni akar értünk, a mai kor embereiért is. Azok által, akikben nem a félelem lelke van, cselekszik is.
Túlzó sarkítás a 24.hu címe (vannak, akik ettől remélik a kattintások számának emelkedését?), mi szerint menekültek lábát csókolgatta a pápa. A pápa nem lábakat csókolgatott, mely azt sugallná, hogy a migráció talpnyalójává lett, hanem egy krisztusi cselekményből eredő szokás gyakorlatába vont be migránsokat, felhívva a figyelmet, hogy Jézus mindenkiért életét adta.
Nálunk, reformátusoknál nincsen lábmosással egybekötött istentisztelet. De ettől még ne gondoljuk azt, hogy nem nyilvánítunk véleményt magatartásunkkal és szavainkkal az elfogadással kapcsolatban.