... az embereket nagyrészt a tudatalatti impulzusaik irányítják. Ezt ön is könnyen beláthatja, ha arra gondol, hogy hányszor vett már meg olyasmit, amire az égvilágon semmi szüksége nem volt. A átfedés nem véletlen: a modern kori kapitalizmusra jellemző ész nélküli vásárlás alapjait pont Freud elméletei alapján fektette le a pszichológus unokaöccse. Edward Bernays bámulatos hatékonysággal manipulálta a közvéleményt, és nemcsak a kapitalizmust adta el Amerikának, hanem a ma zajló populista forradalmat is megalapozta. ... Bernays mesteri szinten űzte a propagandát, ami talán abból látszik a legjobban, hogy ő találta ki a PR-ként elhíresült "public relations" szókapcsolatot, mert tudta, hogy a propaganda szóhoz túl sok negatívum kapcsolódik már az emberek fejében.
FREUD UNOKAÖCCSE A NAGYBÁTYJA ÖTLETEIVEL ADTA EL A KAPITALIZMUST AMERIKÁNAK index
"... A háború előtti évtizedekben a legtöbben akkor vásároltak dolgokat, ha szükségük volt rájuk – tehát például akkor vettek pólót, ha az előző elszakadt. Bernays azonban úgy gondolta, hogy az emberek tudatalatti vágyait kihasználva olyasmiket is el lehet adni nekik, amire igazából nincs szükségük, és abban is hitt, hogy egy megvásárolt termék kinyilatkoztatás is lehet. ... Manapság ez annyira elterjedtté vált, hogy meg sem lepődik rajta az ember: mindenki tele van olyan dolgokkal, amikre semmi szüksége nincsen, a cégek szexszel reklámoznak és adnak el gyakorlatilag mindent, és folyamatosan arról beszélnek, hogy a vásárlóik hogyan határozzák meg önmagukat a vásárlásaikkal. .... Freud unokaöccse nem pusztán termékeket árult, hanem magát a kapitalizmust adta el az amerikaiaknak. Abban is őszintén hitt, hogy a demokrácia csak úgy működhet, ha az emberek belső vágyait kihasználva buzdítjuk őket vásárlásra. Erre ő maga is a közvélemény manipulálásaként hivatkozott, de úgy gondolta, hogy ez még mindig jobb alternatíva, mint ha az emberiség elfojtott vágyai agresszióban teljesülnek ki."
Egy történetet idézek fel. Arra ér haza egy idős házaspár a nyaralásból, hogy rendőrök helyszínelnek a házukban. Betöréses bűncselekmény történt. A helyszínelést vezető rendőr kéri, hogy nézzék át mi hiányzik. Jó órai leltározás után csak ennyit mondanak. Sok mindent elvittek, de tulajdonképpen semmi sem hiányzik.
Valóban sok mindent megveszünk és hazahordunk. Zsúfolt az életünk, az életterünk. Nem hiába tetszik egy japán minimal stílusú lakás, ahol zsúfoltságról szó sem eshet.
Ismerős az érzés, ha valamilyen feszültség repeszti az idegeket, jót tesz a gyógyító vásárlás. Ez is egy levezetés forma.
Az is szinte szállóige, hogy nem terméket vásárol az ember, hanem életérzést, amivel önmagukat határozzák meg a vásárlók. Mutasd meg mit vásárolsz és megmondom ki vagy. Mondjuk azt nehéz elképzelni, hogy egy ásóval milyen életérzést lehet megvásárolni. Pioneer, aranyásó, vagy az őstermelő, akit nem győzhet le a spanyol vagy marokkói paradicsom és padlizsán. Esetleg jó barátságot, s ha felhív a jó barát, hogy agyoncsapott egy embert, akkor nem azt kérdezed mi történt, hanem hol kell elásni.
Azért a demokrácia meghatározása a vásárlás felől nagyon meglepő. A demokrácia működőképessége összekötve az emberek belső vágyainak megélésével szabadon bármiben, de pl. a vásárlásban. Az elfojtott vágyak elterelése az agresszió felől, és feloldása a vásárlásban. Akkor ez azt jelenti, hogy mégiscsak irányított. Finom, manipulatív módon, de irányított. Ezek szerint ez a mai demokrácia és a fogyasztói társadalom erősen egymásra épülnek. A kérdésem az, ha bukik a fogyasztói társadalom, mert erre vannak ráutaló jelek, akkor magával rántja a ma ismert demokráciát is?
Van egy teszt az emberek együttműködéséről, konfliktuskezelő stratégiáikról. Thomas-Killman teszt. Ebben van az un. együttműködő modell. Ez minden résztvevő számára kielégítő megoldást keres. Sok energiát visz el, és sok időt. Ez a veszélye is. Az egyszerűen megoldható probléma ilyen megoldása elvonja a figyelmet és az időt a valódi kérdésekről. Minél többen élünk a földön, annál kevesebb idő jut a konfliktusaink kezelésére. Hiszen annyi személyes belső vágyból fakadó önmegvalósítást nem bír el a demokrácia. A Föld meg annyi vásárlást sem. Gondoljunk a Black Friday vásárlási tömegőrületekre. Előbb utóbb osztályozni, válogatni kell, hogy mi maradhat és azt keményem be kell hajtani, be kell tartani. A demokrácia végül diktálni fog és akkor mi különbözteti meg a diktatúrától? Erre utaló jelek is vannak.
Edward Bernays ezt ügyesen eladta.