„Két dolog köt össze testileg és lelkileg az országgal: az egyik a magyar kultúra, a másik a föld” – mondja Bálint György a Mandinernek. Bálint gazdát a nácik a zsidósága, a kommunisták a földbirtokossága miatt semmizték ki; de kétszer is újrakezdte az alapoktól az életét itthon. Végül egy egész országot tanított a kertészkedésre.
Engem ide köt a magyar föld és a magyar kultúra – a százéves Bálint György a Mandinernek
Bálint György száz éves lett, s a vele készült interjú olvasása közben könnyen az az érzésünk támad, hogy nem egy matuzsálemi kort megérő megkeseredett öregúrral, hanem egy bölcs, szerethető, életvidám nagyapával beszélgetünk. Pedig az élet rettenetesen meggyötörte őt is, szinte átrobogott rajta a huszadik század. S mégis, minden gyötrelem és kín ellenére Bálint György megtalálta élete értelmét, s ez adott neki erőt a talpra álláshoz, magához az élethez. Különös ezt leírni lelkipásztorként, mivel sokunk Bálint gazdája nem vallásos ember, legalábbis sem ebben, sem más interjúban nem beszél hitéről – vall viszont ember, haza s földszeretetéről.
Nem szeretnék vitatkozni Bálint Györggyel – az én jelszavam nem a szabadság, egyenlőség, testvériség, holott mindhármat kiemelkedően fontosnak tartom. Én inkább az Isten, haza, család hármas jelszavában hiszek, ha már mindenképp a szavakon rágódunk. Ennyit erről - egyébként nem szeretném vitatni a világlátását és közéleti kötődését egy olyan embernek, aki a vészkorszakban elveszítette a családját, majdnem az életét, aztán a kommunizmusban mindent, ami őt illette volna: földet, örökséget, jövőt… Egy valamit nem tudtak tőle elvenni, pontosan azt, amit gyermekkorában édesapja tanított neki, amit látott, tapasztalt, magába szívott. S mikor minden elveszett s minden süllyedni látszott, ő ehhez, a gyökerekhez ragaszkodott. Milyen jó azt olvasni, amit a koncentrációs táborból hazatérve, egy osztrák kórházban mondott az őt a hazatérésről lebeszélni akaró, magyar származású amerikai katonának: „…megmagyaráztam, hogy engem a magyar föld és a magyar kultúra, amiket magamba szívtam, s a gazdaságunk hazavonzanak.” Ez a hazaszeretet, az otthonhoz ragaszkodás, amit oly kevesen tudnak, tudunk ma már. Igen, ezért (is) lehet tisztelni Bálint Györgyöt.
Csak sejthetjük, mennyire nem volt könnyű abban az időben sem élni, sem talpon maradni, sem érvényesülni. „Ahogy említettem, több iskolatársam pozícióban volt, és segítettek rajtam, mindenhova belöktek dolgozni – földművelési minisztérium, agrár-kutatóintézet –, de mindenhonnan kidobtak, nem tudtak megvédeni. Egyik helyről a másikra mentem, anyagilag is nagyon rossz körülmények között éltünk, és akkor meguntam ezt: elhatároztam, hogy kerti munkákat vállalok.” Bálint György tehát inkább kétkezi munkát vállalt, hogy éljenek, s ez a kétkezi munka hozta meg számára a továbblépés, a kiteljesedés lehetőségét is. Ugyan nem lett nagybirtokos, több száz holdas gazdaság tulajdonosa, az állami gazdaságban mégis a földdel, kerttel foglalkozhatott, hogy aztán képernyőre kerülve tanácsolhassa a kertet, földet ápolókat.
A környezet védelméről magától értetődő természetességgel beszél, politikai jelszavak, riogatás és a mindezekhez társuló ostobaságok nélkül – hiába, nem hatásvadász politikus, vagy hisztériát keltő firkász áll előttünk. „Egy kis kert ne csak szép és kellemes legyen, hanem termeljen valami értékeset is. A két dolog: a szépség és a hasznosság nem ellentétesek egymással, hanem éppen kiegészítik egymást. A cékla, amely igazán közönséges növény, a szép piros leveleivel nagyon szépen tud szegélyezni egy virágágyat. A cseresznyefa, amikor virágzik, díszfa is. Tehát a szépség és a hasznosság harmonikusan egészíti ki egymást.”
Az értelmes életnek sokféle ismérve van, hiszem, hogy a legnagyobb értelem és titok nem más, mint rátalálni arra, Aki út, igazság, élet. Ezzel együtt az ember élhet s alkothat értelmesen, ha élni akar, és akad tartaléka, stratégiája is az élethez.
A többi pedig kegyelem - akár száz évesen is.
