„Megértettem, hogy az élet ajándék, legyen akár fizikai, akár digitális, és ezt az ajándékot minden eszközzel védenünk kell.”
Mark Cheverton: Szörnyek inváziója
Nem állíthatjuk, hogy a felnőtt generációk bármelyikének volt „digitális gyerekszobája”. A digitalizált világ viselkedési kultúráját legfeljebb kialakíthattuk, elsajátítani nem lehetett a nemlétező, még éppen csak formálódó íratlan szabályokat. Könnyű azt mondani, hogy hiszen minden úgy kell működjön, mint a való életben. A virtuális álarc, a névtelenség azt a látszatot kelti, mintha több lenne megengedhető ebben az avatar-világban. Az identitások megsokszorozódhatnak, s ez sokak számára felszabadít gátlásokat, ami éppúgy tud áldásként, mint átokként működni. Gyermekeink, a cseperedő fiataljaink meg tudnak-e birkózni azzal, hogy a felnőttektől csupán elnagyolt tanácsok és tiltások érkeznek arról, miképpen is lehet egy ilyen „másik” világban becsületesnek, tisztességesnek – jónak maradni?
A Minecraft a népszerű számítógépes játékok közül az egyik legtöbb kreativitást igényli. A játékosok különleges építményeket, egész településeket hozhatnak létre, miközben maguknak kell gondoskodniuk az építőanyagról, a munkaeszközökről, s ezt ki kell bányászniuk. Építhetnek házat, kastályt, templomot, felhőn álló palotát, föld alatti bunkeret, vagy akár készíthetnek a redstone segítségével gépeket, hiszen a vöröskő úgy működik, mint egy elektromos áramkör. Ugyanakkor létezik a veszélyesebb játék lehetősége, amikor a tét a túlélés. Szörnyek leselkednek a gyorsan leszálló estében ebben a különös „kockavilágban”, s a játékosnak gondoskodnia kell önmaga biztonságáról, élelmezéséről, testi erejéről, hogy megküzdhessen az ellenséggel. A legnépszerűbb játékmód ugyanakkor az internetes, több szereplős változat, ahol a játékosok mindezt közösen végzik, egymással kommunikálnak akár írásban, akár konferenciabeszélgetéssel. S akkor aztán zeng a ház: „Vigyázz, ott jön! Figyelj! Az én vagyok! Ne lőj! Ez de gyenge enchant. Ott egy creeper!” (És a gyakran ismétlődő felkiáltás, amit szerintem minden édesanya a lehető legjobban gyűlöl: „Ne már! Meghaltam!”)
Mark Cheverton saját bevallása szerint egy kicsit „kocka”, s ezért amikor kisfia megismertette vele a Minecraftot, azonnal fellelkesítette, s együtt építkeztek, együtt alkottak. Közös élményük volt az is, amikor hosszú hónapok munkáját a szerverükre került fiúk a földdel tették egyenlővé. Ekkor született meg a Szörnyek inváziója című ifjúsági regény gondolata, az amerikai mérnök nem is titkolta azt a szándékát, hogy egy izgalmas történeten keresztül megtanítsa más gyerekek számára a cyberbullying, azaz az internetes zaklatás természetét, s annak végzetes veszélyeit. Mára az első kötet mellett még két Gameknight-rész vezeti el az ifjú olvasókat a végkifejletig.
A Szörnyek inváziója rendkívül fordulatos és izgalmas kis könyv, legfőbb erénye, hogy olvasmányos, gördülékeny. A szokásos sablonokat követi, amiket az utóbbi két évtized fantasy-irodalma nyújt, s amelyek időnként valóban szolgáltak nagyon színvonalas meglepetésekkel. A főhős Gameknight999, egy kisfiú, aki szívesen játszik a Minecraft nevű játékkal, főleg annak internetes, többszereplős változatával. Gameknight, ez a mai kis lovag nem éppen lovagias. Ott szúr ki a többi játékossal, ahol csak tud. Trollkodik, griefel. Szándékosan tönkreteszi a többiek dolgait, pusztítja a játékba beleprogramozott szereplők, a villager-ek házait. Mígnem egy furcsa baleset révén belekerül a játékba, nagyon is fájdalmasan és valósan. Minden sérülés fáj, puszta életéért kell menekülnie. Hamarosan arra is rájön, hogy régi viselkedése a szerveren szenvedést hozott a falusiak számára. Gameknight felfedezi magában a lelkiismeretet, a felelősségvállalást. A Minecraft világába beszökött gonoszság azonban súlyos következményekkel jár. A szörnyek egyre erősebbekké váltak, és céljuk minden jót elpusztítani. Gameknight az a kiválasztott, akit mind a játék lakói, mind az ellenség a kiválasztottként fogad. A harc kegyetlen lesz, de közben a helyiek megtanulják önmagukat megbecsülni, miközben az ifjú játéklovag megismeri a barátság erejét, és végül rájön, hogy a legnagyobb áldozat sem kevés azokért, akiket szeret és becsül.
Ha csak annyit tett volna Mark Cheverton, hogy rávegyen gyerekek sokaságát az olvasásra, már becsülendő lenne vállalkozása. Ám ennél még többet köszönhetnek neki a kis játékosok, hiszen követendő jó példákat ad elébük. Megtanítja őket az empátiára, az önzetlenségre, a közösségi élet alapszabályaira. Maga a történet, és annak irodalmi megvalósulása így értékelhető a maga helyén. Nem irodalmi remekmű, hanem egy izgalmas ifjúsági olvasmány, amelyet maga a kor, és annak problémái diktáltak, de az általános emberi vonzata éppoly jelenlévő. Mert a Jó és a Gonosz harca az internet világában nyers és embertelen, s a gyerekek felkészítése erre sajátos nyelvet, sajátos megjelenítést igényel.
Mark Cheverton: Szörnyek inváziója
Ford.: Mán-Várhegyi Réka
Libri Kiadó, 2015.
Hozzászólások