A Szalmakalap Múzeum 2001. július 21-én nyitotta meg kapuit ünnepélyes keretek közt. A létrehozásának ötlete már pár évvel az előtt megszületett. A Hargita Megyei Kulturális Központnak szakmai támogatásának köszönhetően az ötlet pár év alatt meg is valósult. Szőcs Lajos kőrispataki lakos akinek családja is szalmakalap-készítéssel foglalkozott, saját költségén vásárolt meg és újított fel egy hagyományos kőrispataki parasztházat, mely jelenleg a múzeumnak ad otthont. Mint minden hagyományos mesterség, akár a szalmakalap-készítés, az elmúlt években hanyatlani kezdett, elsősorban ez volt az első indíték, hogy létrejöjjön ez az intézmény.
Nem tudtam, hogy vannak helyek itt a Kárpát-medencében, ahol a szalmakalap nem csak a strandok, üdülőhelyek praktikus viselete, különösen a múlt hetihez hasonló forró nyári napokon, hanem hozzá tartozik a mindennapokhoz, a munka világához is. Nem tudtam, hogy ez is lehet a népi kultúra része. S nem tudtam, hogy készítése – mint oly sok minden a múltban – apáról fiúra száll... Aztán a múlt héten, gyülekezeti kirándulás keretében Erdélyben jártunk, azon belül Székelyföldön, egész pontosan Kőrispatakon, s ott ifjabb Szőcs Lajos ezeket is elmondta. És még annyi mindent a szalmakalapról...
Hogy Kőrispatakon majd kétszáz évre visszanyúló hagyománya van ennek a mesterségnek. Hogy ebben a „Küsmöd-pataka” melletti kis faluban 10 emberből 8 még ma is bármikor meg tud varrni egy szalmából készült fejfedőt...
Aztán elmesélte a kalapkészítés menetét. Hogy mikor, milyen szerszámokkal, újabban gépekkel, milyen munkafázisokban, milyen anyagból és hogyan készítik... Hogy lehet hagyományos módon, (k)alaposan, úgy legalább 3 napig tart, s ma már előállítható ripsz-ropsz, akár 5 perc alatt is...
Elmondta azt is, hogy legalább 20 méter szalma-fonat kell egy normál méretű kalaphoz, de ha szebb, sűrűbb fonásút szeretnének, akkor ennek a többszörösét is felhasználhatjuk...
Aztán, hogy ne csak beszéljen, megmutatta a világ legnagyobb szalmakalapját... A pontos méretét sajnos nem tudom, de több mint 2 méter a karima átmérője! Érdekessége, hogy román megrendelésre készült... A másolatát, a strapabíróbb verzióját, fel is lehet próbálni egy kép/szelfi erejéig, az eredeti pedig a Szalmakalap Múzeumban látható...
Igen, ezt sem tudtam eddig, hogy itt, Kőrispatakon tekinthető meg a világ egyetlen ilyen intézménye! Benne mindenféle „tökfedő”, szerszám, egyéb, szalmából készült tárgyak, s mindenféle kellékek... A falakon régi képek, ahogy a gyerekek sodorják, a fejkendős nénik varrják, a férfiak (is) pedig viselik... Az udvaron egy egyedi, mindenféle formájú kőgyűjtemény, még a Nagy-Magyarországot is megtaláljuk az egyiken! Aztán ott találjuk a kövek szomszédságában a tábla-erdőt, hogy ki honnan érkezett megtekinteni a világ eme 8. csodáját... (Vendéglátó gyülekezetünknek hála, most már a Celldömölki Református Gyülekezet nevét is megtalálják a sok-sok helységnév között...) De találunk a múzeum épülete mellett egy büfét is, ahol nagyon finom lángost süt egy kedves asszonyka, s egy ajándékboltot. Vajon mit árulhatnak benne...?
A múzeum és a büfé között pedig van egy placc, ahol Lajos mesél... Hogy a kalap elárulta, hogy ki melyik vidékről és melyik faluból származik... Hogy milyen a nemzetisége... Ugyanis a románok kalapján a jobb oldalon van a a díszítés, a magyarokén viszont a balon... A szívünk oldalán... Hogy hogyan kell köszönnünk a szembe jövővel: ha felfelé van hajtva a karima, akkor tegezhetjük, hiszen hetyke legény az illető, ha azonban le van hajtva, akkor magázzuk, mert idősebb, tisztes úrral van dolgunk... Sőt, egy hagyományos gazda-kalapról még azt is le lehetett olvasni, hogy hány holdas gazda a viselője..!
És ifjabb Szőcs Lajos csak mesélt, mesélt... Ízesen, szép magyarsággal, lelkesen, ragyogó szemekkel, elhívatottan..! S a végén varrt egy nemzeti szalaggal átkötött kis díszkalapot a gyülekezetnek, nekem pedig adott ajándékba egy igazit... Egy kőrispatakit... Most is rajtam van, felfelé hajtott karimával, s díszítéssel a bal oldalon..!