A generációk közti konfliktusok a fejlődő világban is jelentkeznek, de jó eséllyel sehol sem annyira erősek, mint az érthetetlen szabályokkal teli diktatúrában, Észak-Koreában. A Radio Free Asia csütörtöki beszámolói szerint az idős szülők és nagyszülők, akik már nem tudnak segíteni a család életszínvonalának javításában, vagy legalább szinten tartásában, sokszor inkább elhagyják a családjukat, hogy fontos gyógyszereik árával, vagy puszta jelenlétükkel ne terheljék a fiatalabb rokonokat.
Az észak-koreai családokban most már egyszerűen csak megkérik a nagyszülőket, hogy legyenek öngyilkosok 24.hu/kulfold
"Mások arról számoltak be, hogy az utódok egyszerűen megkérik az időseket, hogy inkább legyenek öngyilkosok – sokszor persze nem egyenesen, hanem a szobájukba függesztett felirattal, mely a Kim Ir-Szen alatt sokat emlegetett Az önmegsemmisítés szelleme elvére emlékezteti őket."
Vannak élethelyzetek, amikor megszűnik az értelem, az érvelés. Minden, amit mi polgárinak, emberinek hívunk. Nyomor a köbön, és hatalomhoz való jog vindikálása olyan masszát gyúr össze, amelyben mentálisan egészséges emberként nem lehet élni. Ebben az országban minden összeroppan, amit az emberekről, családról tudni véltünk. Valóban gyermek jelenti fel a szüleit. Testvér a testvér ellen támad.
Sánta Ferenc, "Sokan voltunk" drámájában az erdélyi ember nyomoráról ír, amikor az idős egy napon elmegy a büdös barlangba a sült csirkével. Hogy soha többé ne legyen gond senki számára. Felviszi oda a nyomorúságos életét. Itt mindig a Torjai Büdös barlangra gondolok.
Miért nem lázadnak fel? Miért nem tesznek valamit? Meddig tűrik? A diktatúrában, nyomorban, nyomás alatt nincsenek hősök. Elfelejtik, hogy emberek, hogy másképpen is lehet élni, nem csak halni.
Egy történet szerint Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió akkori pártfőtitkára beszédet mondott a SZKP XX. kongresszusán 1956. február 25-én Moszkvában. "A személyi kultuszról és következményeiről" beszédben a szovjet államon belüli terror enyhítését és a sztálini kultusz lebontását hirdette meg és élesen szembefordult Sztálin politikájával, főleg a személyi kultuszt ítélte el. Valaki a tömegből felkiáltott; Könnyű most beszélni és kritizálni és számon kérni, hogy nincs többé Sztálin, de hol volt akkor, hol állt akkor, amikor ezt Sztálinnak kellett volna elmondania. Hruscsov visszaszólt. Álljon fel itt és most az, aki ezt kérdezte. Néma csend. Senki nem áll fel. Pontosan így álltam ott és akkor. (Bár Hruscsov enyhülést hirdetett meg, ez nem gátolta meg abban, hogy a későbbiekben utasítást adjon az 1956. október 23-i magyar forradalom véres leverésére.)
Számon lehet kérni egy ország megfélemlített, más tudatállapotba kényszerített lakosságrészein, hogy miért nem kel fel, és tesz a gonoszság ellen? Miért nem lesz öngyilkos akcióban elvesző ember. Mert amíg a leghalványabb remény van arra nézve, hogy élve megúszhatja, senki nem akar hős lenni és meghalni. Az nagyon rikta dolog. Számon lehet ezt kérni tőlük egy másik tudatállapotban? Beszűkült lelkiállapotban az ember csak a saját kis életét félti. Mikor minden kiderül, hogy úgyis mindegy és a vég a vég, akkor talán hajlandó egy öngyilkos vállalkozásra, mikor már minden mindegy. Amikor a halál is jobb.
Ezért nem értek egyet azokkal a narratívákkal, amelyek a diktatúra esetén bizonyos embereket elítélnek, valakiket felmentenek, és ezt utólag a politikai és gazdasági haszonszerzés érdekében a látszatigazság nevében teszik. Leginkább magukat felmentik és a másikat elítélik.
A társadalmainkban könnyedén gyártanak sztereotípiákat. Vannak a hősök, a gonoszok, a jók, az árulók, gyilkosok, életmentők. Ez nem így van. Aki tegnap áldozat volt, az holnap bosszúálló vérgőzös gyilkos. Aki ma agresszor, az holnap már szenvedő áldozat. Olvassuk el bátran Lázár Ervin FEHÉR TIGRIS munkáját. www.szepi.hu/irodalom
Évtizedekkel az apartheid után: Fehérek tízezrei élnek gettókban Afrikában www.atv.hu/kulfold Dél-Afrikában körülbelül 80 nyomortelep van, Munsieville-ben közel háromszáz ember lakik. Többségük minden nap a túlélésért küzd, havi keresetük nem haladja meg a 15 ezer forintot. A lakosok zöme a 17 században bevándorló holland telepesek leszármazottja. Sokaknak a felmenője részt vett száz évvel ezelőtt a Brit Birodalommal szemben zajló véres háborúban.
60 év után derül fény a brit koncentrációs táborok rémségére index.hu/tudomany 1956-ban, két nappal a magyar forradalom kitörése előtt egy afrikai dzsungelben a brit csapatok elfogták a gyarmati uralom elleni legnagyobb felkelés, a rettegett Mau Mau vezetőjét. Dedan Kimathit nem sokkal később kivégezték, a kenyai szabadságharcot leverték, a gyarmati sor ellen lázadókat pedig terroristának nyilvánították. Hatvan évvel az események után mindennek a megítélése nagyot fordul: vallomások és korábban titkos iratok igazolják, hogy a britek szisztematikusan kínoztak, öltek és zártak koncentrációs táborokba egy egész népet.
Mi pedig hazudunk egyfolytában, mert muszáj, hogy a jó oldalon álljunk. Mindig pont úgy, ahogy az érdekünk kívánja. A patyolat tiszta nyugat, és a vérgőzös kelet, az ártatlan feketék és náci fehérek, és fordítva is. A jószívű orosz hatalom és az imperialista nyugat, a bárány lelkű fehérek és barbár feketék.
Szóval mi is van Észak-Koreával? Nem jó ez így. Az emberi természettel nagyon nagy baj van. Nem az, hogy a diktatúrában és nyomorban nem tud helyesen dönteni. Hanem az, hogy egyáltalán olyan életmódot folytat, amely ki tud termelni egy diktatúrát és létre tudja hozni a nyomor pokoli bugyrait.
Az Isten, mint Mindenható, Mindenekfelettvaló elhagyóinak örökös magánya, árvasága ez. A "Jó és Rossz tudása" fája gyümölcsének a használati utasítása googl translate segítséggel fordítva.
Helyes az, ha valaki mindenkor a jóért buzgólkodik, és nem csak akkor, amikor ott vagyok közöttetek, PÁL LEVELE A GALATÁKHOZ / 4. fejezet / 18. vers
