Elkészült Bereczki Csaba rendező legújabb, Soul Exodus című zenés dokumentumfilmjének hivatalos trailere és plakátja. A film egy összetett, zenés road-movie, amely élőzenén és személyes vallomásokon keresztül jeleníti meg az identitás keresésének és megfogalmazásának ma különösen aktuális problémáját. A dokumentumfilm szereplői egyfajta fordított exodusként kelnek útra: hajóval utaznak nyugatról keletre, Montrealból New York, Párizs, Berlin, Budapest, Nagyvárad érintésével jutnak el Besszarábiába, Moldovába.
Zsidónak lenni arról szól, hogy azon gondolkozol, mit jelent zsidónak lenni - 24.hu
Elnézést, de az nem zsidózás, ha felhívom a figyelmet arra: a Filmalap támogatásával hét film készülhetett a holokausztról, míg a magyar történelem dicső időszakait egy sem mutatja be.
„Nekem kifejezetten tetszettek a gárdisták!” – Dúró Dóra a Mandinernek - mandiner.hu
Nagy levegő! Mégsem. Nem könnyű. De mégis kellene. Na, akkor: nagy levegő! Mégsem. Vékony jég ez, és súlyos gondolatokat vinnék rá. Hagyjuk. Ne hagyjuk! Akkor végre: nagy levegő! Vágjunk bele!
7:0 az állás, amire Dúró Dóra felhívta a figyelmet. Nem a számok a lényegesek. És valóban, engem sem zavar vagy ejt kétségbe a 7-es szám. A számolásra alkalmatlan 0 annál inkább. A 7-es nem aggaszt, hiszen közte volt az Oscart hozó Saul fia is. Ha tetszik, ha nem tetszik, mégiscsak egy paraszthajszálat hozzá tett Magyarország renoméjához. Azon vitatkozni, hogy az a paraszthajszál fekete, barna, szőke vagy már ősz-e, főleg a hajfestékek korában, felesleges.
Bereczki Csaba dokumentum filmjének tetszik az alapötlete: fordított exodus. Kivonulás helyett visszatérés. Mindez pedig azért, hogy megfejtse egy modern klezmer banda, hogy kik ők? Ahogy a zenész megfogalmazza az önazonosság dilemmáját: zsidónak lenni arról szól, hogy azon gondolkozol, mit jelent zsidónak lenni. Az öröklött múlt, fogantatással hordozott közösségi meghatározottság visszafelé irányított nyomon követése szükséges ahhoz, hogy választ kapjanak. Van-e erre igény bennünk, a pulikutya formájú maradék ország területén élő magyarokban? Vagy mi már csak a jelenben áltatódunk?
Nem azt tapasztalom a gyerekek (jövő nemzedék) körében. Őket igenis érdekli, hogy a múltunkban mi történt, honnét gyökerezünk. Csak nem beszélnek nekik erről. Alig ismernek régi, családi történeteket, magyar mondákat vagy éppen legendás magyar tetteket és érdemeket. Pedig nem abban a korban élnek, amiben tilos nyíltan beszélni erről. Döbbenetes, hogy a hetvenes-nyolcvanas években felnőve is még többet tudtak a gyerekek családi és nemzeti múltjukról, mint ma. A 0 éppen ebből fakadhat?
Szerintem nem csak kiábrándultságból vagy lustaságból ered ez a magyartalanság. Vannak, akik úgy érzik, hogy amolyan tabu téma ennek megélése és az ezzel való foglalkozás. Ránk erőltetett kínos hazugság, hogy ha magyarságunkat extroveltáltan megéljük, akkor hungaristák vagyunk. Mert egyébként lehetnél más? Germanista, szlávista, cionista vagy akár eszkimóista? Lehetnél nem magyar, ha egyszer magyarnak születtél és neveltettél? Levetkőzheti-e a fenyő tűleveleit, vagy a pillangó a szárnyait, csak azért, mert lombhullatók között vagy cserebogarak között él?
Az utóbbi időben az ünnepek legkínosabb része a himnusz. Már nem bakelitről nyomják az aláfestő zenét, és az már nem is aláfestő, hanem a százas tömegben jóindulattal számolva is csak 15-20, elszórtan nyikorgót túlharsogó ellenfele a terccel magasabban szóló vegyeskar szimfonikusokkal megspékelve. Miért van az, hogy október 23-án délelőtt a templomban egy szál orgonával el tudtuk szépen énekelni a himnuszt, a délutáni ünnepségen pedig hangfalakból áradó profi felvétellel nem? Mert magasabban kezdi a profi zene- és énekkar. A köznép pedig azon a hangmagasságon vállalhatatlanul csúnyán énekel, ezért nem is vállalják a legtöbben az éneklést. Én vállalom a nyivorgását, mert magyar vagyok, és népemhez tartozásom kifejezése a himnusz eléneklése. De sokkal több erő lenne benne emberibb magasságban, akármiféle kíséret nélkül. Ha még néhány év(tized)ig játszadoznak ezzel, kimúlik e világból a himnuszt éneklők csekély hada. Vagy ez volna rendjén?
Gondolkodj, Magyar! Honnét jössz és hova tartasz? Mit viszel magadban és mit adsz tovább? Elsorvadsz vagy megmaradsz? 7:0-ból lesz majd 7:10? Vagy egyáltalán 7:7? Változtatsz-e magadon, nem pedig mások rajtad?