Egybehangzó sajtóértesülések szerint Lamperth Mónika lehet Budapest új főjegyzője. Bár Lamperth az utóbbi években eltűnt az országos politika élvonalából, a rendszerváltás után nagy politikai karriert futott be az MSZP-ben, különösen Gyurcsány Ferenc időszakában. (...) 2014-ig volt országgyűlési képviselő, utána a XV. kerület polgármesteri hivatalának jegyzőjeként dolgozott. Szerdán jelentette be a Facebookon, hogy ebbéli tevékénységével felhagy. A poszt végén sejtelmesen csak azzal indokolkta döntését, hogy új kihívások várják.
Lamperth Mónika lehet Budapest új főjegyzője - mandiner.hu
Még egy hét sem telt el a vászonajtós doboz-fülke elhagyásától, ahol magányában mindenki ide-oda ikszelgethetett, hogy aztán a szavazócédulákat összeolvasva eredményhirdetésre kerülhessen sor. A választási eredmények közzététele idején, miután sorra estek el a narancs bástyák, és lettek régi polgármesterek helyett újak, én bizony meginogtam, hogy vajon jól érzékelem-e kis életem helyszínét a somogyi dombok között. Agytekervényeimben a választás éjjelén felmerült a kérdés: vajon nálunk a Polgármester Úr a polgármester úr? Igen. Nálunk ő maradt. Az az érzésem, ha amúgy változott volna a falu első emberének személye, akkor sem foglalkozott volna vele az egész ország, csak mi helyben. Nem úgy Budapest!
Budapest, azaz Karácsony fellegvára, ahol egyébként a házirendet Gyurcsány írja, Demszky keretezi be és Lamperth akasztja ki a falra... Hadd higgye KariGeri, hogy ő a valaki! Rajta kívül még sokan elhitték róla ugyanezt. Most van, aki örül, van, aki nem. Öt év múlva lesz, aki örül, és lesz, aki nem. A kérdés számomra a választással kapcsolatban azonban nem a jelen és a jövő, hanem sokkal inkább a múlt, pontosabban a közelmúlt. Mit csinált kommunikáció címén a főváros előző vezetése? Keveset, és azt sem hatékonyan.
Sok helyen jellemző volt ez: utolsó pillanatban kampánydübörgéssel az új jelölt élre tört, a régiek pedig bíztak magukban, józanészben, széljárásban, vagy ki tudja, még miben, aztán kiderült bizakodni kevés. Meg kellett volna fogadni a régi bölcsességet, miszerint "jó bornak is kell a cégér". Az elmúlt hónapokban tulajdonképpen hallgatásba burkolózott a budapesti róna. Utólag tételesen felsorolhatják, mi minden köszönhető a Tarlós-időszaknak, de ezt előtte kellett volna megtenni. A Varga-féle diagram is akkor lendített volna az ügyön.
No, itt meg is állhatunk: lendített volna az ügyön? Mi lendít az ügyön? Mi egyáltalán az ügy? A hatalom megszerzése / megtartása? Az ügy szerintem a véleménynyilvánítás. Erre használja a magyar nép a szavazást. A nép, aminek egy része immunis a szavazás napjára, másik része csupán ismerősen csengő neveket válogat ki, nem mérlegelve, ki mire alkalmas és ki mit okoz(hat), további része latolgat vagy megfontol. Nos, ez a nép véleményez. Nem tetszését, illetve egyetértését jelezheti a szavazólapokkal. Ezek szerint a többségi budapestinek valami nem tetszik. Mi nem tetszik Karácsony voksolóinak? Mi a kifogása a fővárosnak? Egyáltalán a főváros melyik felének van kifogása? A diplomásnak, a középkorúnak, a szinglinek, az özvegynek, a kétműszakosnak, vagy melyik részének? Nyilván nem lehet általánosítani. Azt pedig később tapasztalják meg, hogy beteljesednek-e reményeik?
Lehet, hogy a remények között az szerepelt, hogy egy letűntnek vélt idő visszatért. Akkor nem csalódnak. Ám ha a remények sorában az szerepelt, hogy a plakátokon megnyerőnek tűnő arc új irányt és új lendületet hoz új szereplőkkel, akkor csalódni fognak. Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba belelépni! A fővárosi vezetés éppen ezt teszi. Felsorakoztatja csődbe jutott múltjának alakjait. Végül is, a retro a mai divat! Úgy látom, a politikában is...
Dőljenek hátra, kedves voksolók, mert a zsebek ismételt megtömését páholyból nézhetik! Mi pedig vidéki kistesók fanyar humorunkkal megpróbálunk boldogan kitartani szivárványos zászló nélkül...