Ez a könyv nem való a középiskolákba, pont. Alapvetően tök jó, hogy ha egy kamasz szembesül azzal, hogy a szív diktálta - mondjuk úgy, "erkölcsi" - törvény nem ugyanaz, mint a jog. De úgy érzem, bár ezt a konfliktust szokták az Antigoné fő témájának tartani, a dráma mégsem erről szól. És azért nem, mert Antigoné nem a mi dilemmázó, mérlegelő, tépelődő lelkiismeretünk megszemélyesítése, hanem egy sokkal merevebb "isteni törvény" által mozgatott robot. Egy ilyen megfellebbezhetetlen, újragondorlhatatlan törvény létét kutya nehéz 2015-ben - de akár 1995-ben is átélni.
"Öidipusz iszonyatos titkokra jutó nyomozása még valamennyire megragadta a fantáziámat, de a periférikus figuraként feltűnő Polüneikész temetése körüli sopánkodás már egyáltalán nem. És amikor az első lapok után rájöttem, hogy ez a dráma nem igazán akar semerre se mozdulni, az ellenérzés heveny ellenkezéssé fajult, és le is tettem az Antigonét."
Igen. A jog és az "erkölcsi" vagy "isteni" törvény teljesen elvált egymástól. De jól fogalmazza meg Tóth Gergely, hogy miért is nem érthető Antigóné magatartása, és miért nem való az iskolába, meg ma sehová. De az alap "isteni" törvényeket mindenkinek ismernie kellene. Azt tanítanám legelőször, mert anélkül értelmezhetetlen a világirodalom és a történelem is.
Persze egy kicsit az alap konfliktusról is kell beszélnünk. Nézzünk egy kicsit bele a történetben (olvasonaplo )
"A bonyodalom kezdete, hogy Antigoné eltemeti testvérét, Polüneikészt, mert csak így juthat a túlvilágra. Ezzel konfliktust robbant ki Kreónnal, a királlyal, aki megtiltotta a férfi eltemetését, mert hazaárulónak tartotta. Kreón törvényei a hatalmat képviselik, amely gyakran szemben áll az erkölcsi törvényekkel. A király elrettentő példának szánja Antigoné testvérének meggyalázását. Antigoné már a dráma legelején megjelenik, keményen megmondja a véleményét Iszménének. Jellem-, véleménybeli különbségeik azonnal megmutatkoznak. Míg Iszméné akaratilag gyenge, és követi Kreón törvényét, addig Antigoné bátor és elszánt, és a lelkiismeretére hallgat. Ezután következik a kar bevonuló éneke. A nyugalmat Antigoné bontja meg, a bonyodalom kezdete, mikor egy őr elővezeti őt. Ekkor következik Kreón és Antigoné, az erkölcs és a hatalom összecsapása. Kreón dönt: a saját törvényeit tekinti fontosabbnak, a haza érdekében cselekszik, rendet akar teremteni az országában. Halálra ítéli Antigonét. Haimón menyasszonya mellett áll ki, azonban nem meri vállalni, mert tiszteli apját, de beszéde végére nyíltan szembeszegül Kreónnal.Fontos fordulópont a drámában a vak jós Teiresziász érkezése, és jóslata. Haimón halálának egyértelmű bekövetkezése, és a döntéshelyzet élességének felmutatásának hatására Kreón belátja, hogy döntésén változtatni kell. Először bizonytalanság lesz úrrá rajta, majd arra hajlik, hogy megbocsásson Antigonénak, de túl későn. A kar is nyíltan Antigoné mellé áll.A címszereplő meghal, mire Haimón öngyilkosságot követ el, ennek tudtára pedig anyja, Eurüdiké is leszúrja magát. Kreón lelki összeomlással fizet tettéért, aminél talán a halál is kisebb büntetés lett volna. (...)Antigoné és Kreón szembenállása - Antigoné: az emberség és a lelkiismeret parancsát, az istenek íratlan törvényeit képviseli, hogy a halottakat el kell temetni - Kreón: az ember által hozott törvényt képviseli, amely zsarnoki törvény, és szembeáll az istenek törvényével. Nem engedi a halott Polüneikész eltemetését." (wiki)
"Gyógyulj meg hamar"
Ma nincs megfellebbezhetetlen, újragondolhatatlan törvény. Minden relatív. Az objektum hiányzik. Ez a mi tragédiánk. Hol van az a pont? "Adjatok egy szilárd pontot, hol lábamat megvethetem és kimozdítom helyéből a Földet." (Arkhimédész) Nincs ilyen pont. Mivel nincs ilyen pont nem érthető a régi tragédia. Nem való az iskolába. De nem való az életbe se.
Pedig van "isteni" törvény, ami felülír minden emberi akaratból, dicsőségvágyból, nagyravágyásból, vagy félelemből és spekulációból, haszonélvezetből hozott emberi törvényt.
Ha Antigoné halott, akkor már késő. Nem tud többé feltámadni. De elpusztul vele minden szerethető is. Mindaz, ami az életet életté teszi.
Ha Krisztus halott, de feltámadt, Vele feltámadt az "isteni" akarat. Ez nagyobb az emberi tákolt, dudvás, ezer sebből vérző spekulációinál.
Az "isteni" törvény áldozatot kíván. Mikor úgy tűnik minden elveszett, akkor alapozza meg a következő generációk jövőjét. Nem volt hiábavaló.
Hej Antigoné! Belenyúltál a nagy pátoszos városvédésbe és jogvédésbe. Közben kiderült, hogy csak a te "isteni" törvényeid menthetik meg a hont és a jogot. Nem meggyengítetted, de éppenhogy erőssé tetted a következő generációt a tragédiával.
Hej Krisztusom! Azt mondták gyenge vagy a kereszthalált felvéve. Mégis győzelemre változott az, ami vereségnek tűnt.
Ősöm, nem titkolt hősöm! Vedd birtokba világom, ahol a logikus ember alulméretezi isteni erődet, törvényedet. Nem tudom mit kell elhordoznunk, de Te szabd ki ránk és minden rendben lesz! Ha pokolra is kell menni, csak ne maradj el tőlem és minden, de minden rendben lesz. Mindig Veled Uram, mindig Veled!