Barátságos és udvarias ember volt.
A börtönben lett muszlim a merénylő - inforadio.hu
Az utóbbi időben azon kaptam magamat, hogy összeesküvés-elméletet gyártok. Már kezdek félni magamtól. A valóságtól elrugaszkodott fantáziával ugyanis azon spekuláltam, milyen sok haszna is lehet a terrorizmusnak.
Például, van ellenség. Ellenség pedig kell ugyebár. Az ellenség az identitás alapfeltétele. Ez az ellenség szép, új világunkban a terrorizmus szóval jelzett, eléggé szétfolyó, homályos, nehezen megragadható, de mégis létező jelenség. De a terrorizmus nem ám olyan régimódi ellenség, amelyet azonosítani lehet. Ebben pont ez a jó. A terrorizmus megfoghatatlan, kiszámíthatatlan, kiirthatatlan. Nem tudod körbehatárolni, nem egy konkrét helyhez köthető embercsoport. Nincs olyan, hogy "terroristaország". Viszont terrorizmus van, nagyon is érzékelhető. Mindenütt ott van, és sehol sincs. Lehet küzdeni ellene, el lehet ítélni, még a politikai ellenfelekkel karöltve is fel lehet vonulni az utcán tiltakozásul, fel lehet háborodni, lehet gyászolni a merényletek áldozatait. A terrorizmus közösséget kovácsol egy olyan korban, amelyben a hagyományos közösség-képző keretek már rég elvesztették a szerepüket.
Aztán az is nagy haszna a terrorizmusnak, hogy félelmet szül. Persze, a polgár azt mondja, hogy nem fél, csak azért sem hagyja magát. De a polgár fél. Már nem tudsz úgy forgolódni egy-egy európai nagyváros utcáin, hogy ne gondolj arra, hogy Te is áldozat lehetsz, s a szeretteidet is egy kiszámíthatatlan pillanat alatt megölheti a láthatatlan ellenség. Hja, a régi szép, szemtől-szembe háborúk, amikor még lehetett tudni, ki az ellenség és hol az ellenség! Elbúcsúzol a Ferihegyen, de akaratlanul is megfordul a fejedben a kérdés, hogy viszontlátjátok-e egymást? Már nincs önfeledt utazás, kávézás, sétálgatás, mert az agyad leghátsó zugában mégis ott munkálkodik a ki nem mondott félelem. Mi van, ha éppen most, és éppen itt? A félelem hasznos dolog. Ugyanis azt, aki fél, meg kell védeni. Még nagyobb biztonság kell, miközben tudod, hogy már nincs teljes biztonság. De mégis reménykedsz, hogy majd a hatalom megvéd. A hatalomnak már csak ilyen a természete. A hatalom szereti megvédeni a polgárt. És a polgár észre sem veszi, hogy szabadságának megőrzése címén, a biztonsági intézkedések rendszerei egyre csak behálózzák az életét. A láthatatlan ellenség el tudta azt érni, hogy a polgár boldog, ha motozzák, ha járőröző rendőröktől hemzsegő utcán, barikádok mögött élheti szabad életét. Ez azért nem akármi.
Aztán a terrorizmus növeli az idegengyűlöletet. Miután egyetlen terrorista homlokára nincs kiírva, hogy ő terrorista, mindenki gyanús, aki „nem úgy néz ki”. Az idegengyűlölet nem szép dolog. Küzdeni kell ellene. Ez ugyebár egy újabb haszon. Jó kis vitatéma, feszültségforrás, lehet rajta rugózni. A terrorizmus ugyanis valóban idegengyűlöletet, előítéletet, bezárkózást, szélsőséges nacionalizmust gerjeszthet. Lehet küzdeni az „értékekért”, minden ember elvi egyenlőségéért, a nyitottságért, a félelem-és erőszakmentes világért. A terrorizmus nagy hasznot tud hozni: kitermeli azt, ami ellen küzdeni kell. A terrorizmus biztosítja a morális felsőbbrendűség felemelő, közösségteremtő érzését.
Olvasom, hogy a londoni merénylő brit születésű állampolgár volt, egyik szomszédja szerint barátságos és udvarias, mosta a kocsiját és nyírta a füvet. Ezt most lefordítanám magyarra: a terrorizmus európai jövője generációkon át biztosított. Mondják, hogy az ellenőrizetlen bevándorlást meg kell akadályozni, a határokat meg kell védeni. Valóban. Másrészt: már késő. Nagy haszna a terrorizmusnak, hogy nem lehet egyszer s mindenkorra leszámolni vele, merthogy már potenciálisan és hosszú távon itt van és velünk él. Barátságos és mosolyog, s adott esetben a tisztes polgári európai lét mögé rejti magát. Már soha nem lehet azt mondani, hogy az ellenség véglegesen és végérvényesen kimúlt.
A terrorizmus zseniális ellenség. Megfoghatatlan és megszüntethetetlen, titokzatos és mégis érzékelhető. Ha én azt akarnám, hogy az emberek féljenek, hogy érezzék, hogy mennyire védelemre szorulnak, hogy soha ne érezzék magukat biztonságban saját hazájukban sem, hogy legyen mindig ellenség, amely ellen küzdeni kell, ha azt akarnám, hogy az emberek önként és örömmel a szabadságuk egyre nagyobb szeletéről lemondva ellenőrző rendszerek hálójába sétáljanak, akkor a terrorizmusnál jobb, tökéletesebb és zseniálisabb ellenséget kitalálni sem tudnék.
De mondom, ez csak egy összeesküvés-elmélet, az én zavart kispolgári fantáziám szüleménye. A valósághoz semmi köze.
Hozzászólások