Hitelrontás címén nyilvános bocsánatkérésre, blogbejegyzései eltávolítására és 10 millió forint anyagi kártérítés kifizetésére kötelezné a hvg.hu állandó bloggerét, Balavány Györgyöt az MTI Zrt. által benyújtott bírósági kereset, amely szerint az újságíró megsértette a cég jó hírnevét. A kereset szerint Balavány két, személyes blogján megjelent írása – az Elegem van a közszolgálatból, valamint a Tisztogat és hazudik az MTVA: dokumentumokkal című – megsértette az MTI szakmai jó hírnevét, amikor kritizálta az ott és a hirado.hu-n közölt tartalmakat – írta a hvg.hu.

Tízmillió forintos kártérítést követel az MTI Balavány Györgytől – mandiner.hu

Ha eddig nem ismerte valaki Balavány György nevét, mostantól fogja. Egy precedensértékű per szereplőjévé válhat. Szándékosan nem írtam az „áldozat” szót, bár magamban igenis ezt éreztem, mert egy per alperesének lenni akkor is mérhetetlen stressz és megaláztatás, ha van bennünk tartás, jó kedv, humor, önérzet. Csakhogy éppen azért, mert vélemény-rovatok ismert szerzőjéről van szó, illetve egy nagy nemzeti közszolgáltatóról, az MTI-ről, nem egyszerű honpolgárok mezei vitája ez. Feltehetőleg öngóllá válik egy olyan per, amely alapjaiban sérti meg a szólásszabadsághoz való jogot.

Vitatkozhatunk arról, meddig terjed a szólás szabadsága. Naivan úgy véltem, az MTI nem egy olyan közjogi méltóság, amelyhez a kritikának még a szele sem érhet. Eddig az a végtelenül maradi elképzelésem volt, hogy az MTI ugyanúgy média-produktumokat hoz létre, mint a hvg, a Magyar Nemzet, a mandiner, vagy a reposzt. Egy újságírói produktum számomra eddig nem tűnt sérthetetlennek és szentnek. Most újra kell gondolnom mindezeket.

Az öngól azzal már megtörtént, hogy egy olyan újságírót, illetve bejegyzéseit állították pellengérre, aki többnyire vélemény-rovatokban, illetve blogban publikál. A vélemény-rovat olvasók egy viszonylag kis szegmensét jelentik az olvasók táborának. Ők azok az emberek, akik számára nem elég az öt perces hír, szeretnének belelátni a dolgok hátterébe, ugyanakkor jól körülhatárolt saját elképzeléseik vannak a világról, annak menetéről, sőt az egyes tárgyalt ügyekről is. Nem azért olvassák a másik véleményét, mert ez alapján kívánnak dönteni egy adott ügy felől, nem akkor próbálják kialakítani saját ítéletüket, hanem – most tessék megdöbbenni! – szeretnek gondolkodni. Szeretnek a személyes vita híjján legalább olvasás során vitatkozni, szeretnék továbbgondolni mindazt, ami eddig meggyőződésük, avagy megítélésük volt. Ilyenformán bárki világba kiálthatja, hogy az MTI nagyszerű és csodálatos, ők nem a vélemény-rovat alapján fogadják el ezt. Hol lehet hát egy nemes intézmény hitelét rontani egy vélemény-blogban? Hogy lehet olyannyira lerombolni ezt a hitelességet, hogy annak ára egy újságíró tízmillió forintos megbüntetése? Ha a szappanopera aktuális számában hangoznék el becsmérlő kijelentés, még érteném a hitelrontást, a szappanopera sokkal inkább vélemény-formáló a nézői számára, mint egy vélemény-rovat.

Azért ezt a tízmilliót még ízlelgessük! Bizonyára az MTI nagyon jól megfizeti az újságíróit. Aki ugyanis kikalkulálta azt, hogy tízmillió forint légyen a büntetés, az olyan munkatársakkal dolgozhat együtt, akik kellően magas fizetéssel talán ki tudnák izzadni ezt az összeget. Én Balavány György anyagi helyzetét nem ismerem és nem firtatom. Jó néhány újságíró ismerősöm azonban, tudom, egy ilyen büntetést nem hogy pénzösszegben, de teljes vagyonelkobzás esetén sem tudná kifizetni. 

Ha visszatekintünk jó néhány évtizeddel, még valahol a nagy háborúk ellőttre, azt állapíthatjuk meg, hogy a társadalom eltartott néhány zabhegyezőt, akiknek az volt a feladata, hogy véleményezzék az akkori média-produktumokat. Megbízatásuk hasonló volt a ganajtúró bogarakéhoz. Tisztítottak, jobbítottak, még ha az a bizonyos sár, avagy salak rájuk is ráragadt. Ezek a furcsa bogarak, avagy szerzetek – kapaszkodjunk meg! – még pénzt is kaptak ezen tevékenységükért. Úgy hívták őket: kritikus. Mára a szó úgy tűnik, elveszíti értelmét, a műbírálat mint olyan, megszűnőben van. Erről már írtam, és még – Isten segítségével - fogok is írni. A társadalom nagy kritikusai ma a bloggerek, a véleményezők, a bátran szólók. Feladatuk az, hogy minden rosszat lenyesegessenek, lemetszenek. Aki tudja, milyen idegesítő egy szerkesztő, hogy fáj a véleményezése, és ugyanakkor mennyi jót tud tenni egy művel, az érti, miről beszélek. Sajnos, a média ma a sérthetetlenek, a szerkeszthetetlenek, a kritizálhatatlanok világává válik, ha Balavány Györgyöt elítélik.

Balavány György lehet enyhén rusztikus. Elképzelhető, hogy beszédét csúnya szavakkal vegyíti. Azt sem állítjuk, hogy egyetértünk vele. Avagy, hogy mindig egyetértünk. Még az is lehet, hogy nem szeretjük az írásait. Lehetséges, hogy fő célja a megdöbbentést és a megosztás. Ez lehet mind igaz rá. Mindezek mellett Balavány György szabad ember egy szabad országban, és szabadságában áll megosztó véleményét szétkiabálni. Ellenkező esetben önvizsgálatot kell tartanunk. Mert ugye, nekem gyerekeim vannak. Plusz egy nagy szám. Aminek – ebben az ellenkező esetben - azt kell parancsoljam: Lakatot rád!

 

Hozzászólások