Sikerült a provokáció: Miután Bushido, a rapper politikusokat sértett meg, és a halálukat kívánta, Klaus Wowereit és mások jogi lépéseken gondolkodnak. A YouTube letörölte a videót, a rapper pedig röhög a markába.

Botrány Bushido bunkó videója miatt – Stressz okkal - Spiegel

Németországban komoly botrányt kavart egy rapper dala. A You Tube-ra három napja töltötték fel, s bár azóta a szolgáltató letiltotta a videót, másolatokban tovább terjesztik a provokációnak szánt számot. A meglehetősen bunkó tartalmú szövegben a rapper név szerint megnevezi a német médiavilág gyakran szerepeltetett figuráit, némelyiknek egyenesen halálát is kívánja. Kiszemeltjei emblematikus személyek, önmagukban testesítik meg a modern nyugati világ válságát.

Miközben a német sajtó azzal foglalkozik, vajon milyen jogi lépéseket lehet tenni egy bántó rap-szám ellen, a kívülálló nyugalmával szemlélve a miértekre kérdez rá a hallgató. Miért támad fel ez a fajta verbális agresszivitás? Miközben gyorsan kiderítették e néhány nap alatt, hogy a Bushido nevű szerző-énekes palesztin-libanoni származású, és valószínűsíthető kapcsolatai vannak egy gengszter-klánnal, azért ez még nem magyaráz semmit. Mert kiket is nevez meg a szám? A szereplíraként is felfogható forma elsősorban a média által felkaroltakat, a gazdagok világát gúnyolja ki. A szöveg nélkülözi a szellemi sziporkákat, inkább nevezhetjük alpárinak. Név szerint megnevezi többek között a három és fél millió lélekszámú Berlin polgármesterét, éppenséggel annak közismert homoszexualitását támadva. Halált mond a Törökországban született Serkan Törenre, arra a liberális politikusra, aki részben a hagyományos értékek mellett is kiáll (hívő muszlimról van szó, aki harcol azért, hogy Németországban engedélyezzék a  vallási céllal véghezvitt körülmetélést), ugyanakkor más területeken tökéletesen eleget tesz a politikai korrektség szabályainak. Claudia Roth-tal csúnyan elbánik, a hölgy a német Zöld-baloldali párt vezetője, egy harsány ember, akiben jóadag szókimondás párosult a határozottan nemzet-ellenes, liberális felfogással. Alakja kimondottan emblematikusnak nevezhető, személyisége, beszédstílusa már önmagában provokatív. Szó van még itt egy sztárhumoristáról, műsorvezetőről, aki szintén megosztó személyiség, az utóbbi években néha elvetette a sulykot, és némi gyanakvással kezelték azt is, hogy jehovista családban született.

Bushido, a rapper nem buta gyerek. Bevallom, a híreket hallgatva a szokásos előítélettel kezeltem én is a történetet. Aztán kíváncsiságból megnéztem néhány videóját. Vannak itt erőteljes szövegek, nem olyan gagyi provokálások, mint a legutóbbi. A család felbomlásáról, a társadalom válságáról szólnak mind. Szomorú, sötét dalok egy olyan világról, amiben nem jó felnőni, és nem jó embernek lenni. Szeretetlenségről, elbutult emberekről, széthulló emberi kötelékekről, fájdalmas szociális körülményekről. Egy rappernek – gondolom – ez is a feladata: beszámolni arról a peremvilágról, a kitaszítottak társadalmáról, amiből érkezett. Felhívni a figyelmet arra, milyen sötétség honol odalenn, a társadalmi létra legalján. És arról is, milyen igazságtalan a különbség ott a létra tetejével szemben. Nagyon is beleillik mindebbe a hatalom világának kritikája. A pénz, a média, a befolyásosak tündérkertjének leleplezése. Persze, jobban szeretjük, ha mindez nem a gyűlölködés hangnemében szól. Nem az átok szavával. Azonban az is nyilvánvaló, hogy a gyűlölködésnek oka van. Az agresszió már válaszként születik arra az irritáló valóságra, amiben benne él rapper és nem-rapper, gazdag és szegény, befolyásos és semmifajta befolyással nem bíró, úgymond „kisember”. Ha bírósági per lesz a dal következménye, a rapper nyilvánvalóan védekezhet majd azzal, hogy csupán tolmácsolja a társadalmi elégedetlenséget. Amikor egy társadalom a nyilvánosság előtt támadja a hagyományos lét alapintézményeit – mint család, házasság, egészséges emberi viszonyok -, valamint a született jóérzésünkkel szemben emberi méltóságunkban sért, akkor a hagyományos modell szerint élő ember irritálónak érzi mind a média-, mind a politika-, mind a kultúra felől felkínált tartalmakat. Nincs kedve abban a világban élni, amibe beleszületett. Furcsa csavar az, hogy a társadalom legalját képviselő rap-zene éppenséggel a konzervatív értékek mellett áll ki, miközben stílusa minden más, mint konzervatív.

Az ilyen verbális agresszió tekinthető jelnek, sőt felkiáltójelnek. Ha lenne a társadalom többségének füle a hallásra, akkor megértené, hogy a liberális dominancia megszüli a szélsőséges válaszokat. Volt már Németországban nácizmus, az is társadalmi elégedetlenségre és az akkor szintén irritáló dekadenciára érkezett válaszul. Hogy most majd milyen címkével jön egy újabb ilyen válasz-jelenség, az más kérdés. Lehet, hogy a muzulmánoknak lesz végül elege abból, amit maguk körül látnak. Annyi biztos, hogy egy-egy ilyen felkiáltójel többet érdemel, mint bulvárérdeklődést. Idejében meg lehetne előzni a bajt, ha magába szállna a hangadó elit. Naivságnak tűnik ez az óhaj, de ha legalább a komoly jelenségek szintjén beszélnének róla, már az is segítene. Az viszont egyáltalán nem használ, ha a rappert azonnal az alvilág egyik képviselőjeként állítják be, ezzel gyorsan a probléma egyik lehetséges megoldását választva. Aki gengszter, attól miden kitelik – mondhatják. Mindez a probléma eltussolása lenne.

A német társadalom hosszú utat járt be a nácizmus idejétől máig. Megtanították a társadalommal, hogy a rasszizmus jóvátehetetlen bűn, megtanították önmagukat a bűnbánatra, amit azóta sem képesek feldolgozni. Tabukat állítottak fel, nehogy megtörténjen az, ami a Weimari Köztársaság után megtörtént. Ki akartak mindent beszélni, és végül eljutottak oda, hogy már alig lehet valamiről normálisan szólni, mert mindig ott a félsz, hogy esetleg ARRÓL beszélnek… hogy valaki azt hiszi... ők esetleg… A félelem által kidolgozott stratégiák mindig csak eltussolnak dolgokat, megoldást nem kínálnak. Így van ez a társadalomban is. Egy nácitlanított világ eljut odáig, hogy talán még szabadosabb, mint egykor a Weimari Köztársaság volt. Ez lenne a történelem tanulsága?... Remélem, nem következik be az a pont, pont, pont - az a rap, rap, rap - amit gondolok…