Már rutinosan figyelik a házibefőtt- és lekvárkészítők, melyik gyümölcsből kerüljön télire az üvegekbe. Az idén például a kilónkénti 400-450 forintos meggyből nem éri meg bespájzolni, a 300 forintos sárgabarackból és őszibarackból viszont igen – házilag valamivel kevesebbe kerül.

Nem mindig olcsóbb a házi befőtt, de finomabb - Délmagyar

- Anyuka! Írd arról a reposztot, hogy tökből is lehet ananászt készíteni!

A javaslatot nagyfiam tette, miután megbeszéltük, miféle őrült befőzésekre adják fejüket lelkes háziasszonyok. Miközben a piros, de még éretlen és savanyú dinnyét eszegéltük, először a dinnyehéj-lekvárt idéztük fel.

- Én olyant nem csinálok – jelentettem ki kedvetlenül. Végigfutott bennem mindaz, amit el kell követni, hogy dinnyehéjból téli csemegét készítsünk. Rengeteg munka, az eredmény pedig nyomába sem ér az igazi gyümölcs-készítményeknek.

Nagyfiammal folytattuk a dinnyeszürcsölést, lefetyelést és hersegtetést, s közben felsoroltuk a további őrült ötleteket. A tökből készült ananász-befőttet. Ami valóban valamennyire hasonlít az ananászkonzervre. Persze, ki garantálja, hogy a konzervben ananász van? A menzai céklasaláta jut eszembe, ahol komoly tudománynak számított megtalálni az igazi céklát a pirosra színeződött cukorrépa között. Ettem aztán régebben paradicsom-lekvárt is. Édes is volt, savas is volt, állagban talán a csipkebogyó-, azaz hecserli-lekvárhoz hasonlított. Ám hiányzott belőle az az illat, az az aroma, ami egy sárgabarack-lekvár, vagy eperlekvár egyik fő vonzereje. Nehéz időkben babból vagy sütőtökből készítettek gesztenyepürét, de én is szoktam sárgarépából narancslevet legyártani.

A háziasszonyi buzgalom eme különös hajtásai mégiscsak szeretetreméltóbbak, mint az ipar hazugságai. Hiszen a furcsa főzetek ihletője a kreativitás, emellett az a vágy, hogy felhasználjunk mindent, ami megterem. Ha nincs sárgabarack, hát főzünk egyébből finom lekvárt télire. Még mindig egészségesebb és értékesebb, mint a bolti. És milyen igaz ez!

Gyümölcsöt még csak hírből sem látott lekvárok és „gyümölcslevek”, szörpök, és „gyümölcsjoghurtok”, tejet nem látott föl és fehér ital, tejszínt nem látott hab, tojást nem látott piskóta, húst nem látott virsli és parizer. Sorolhatnánk reggelig, akkor sem fogyna ki listánk. De ez nem vicc, hanem megtapasztalt valóság. Közhely. Köz-helyzet. Amit vagy betakart szemmel elfogadunk, vagy azt mondjuk, én ezt így nem szeretem. Akkor inkább főzök.

Kedves szakácskönyvemet Móra Ferencné, az író felesége, egy híresen jó háziasszony és vendéglátó írta. Gyűjteményében a „haditorta” címszó alatt találjuk az egyetlen olyan receptet, amihez pudingpor szükségeltetik. A jó öreg DrOe. Akkoriban még csak háborús időkben volt ildomos nemes alapok helyett gyári port használni.

Az élelmiszeripar valamint a termékek iránti bizalom jócskán megcsappant, mióta nemcsak látjuk, érezzük, hanem naponta bizonyítják, hogy ál-élelmiszereket sóznak ránk a boltokban. A dinnye savanyú, pedig szép piros a belseje. Nincs olyan bolti paradicsom, amelyik valamennyire is finom lenne. A rettenetes-minőségű pékárukról, és a hátborzongató hústermékekről már ne is szóljunk. Az aromákkal telenyomott tejtermékekről, a műanyag-ízű csokoládénak csúfolt szója, és más vakarék-alapú édességekről. Az édes, de rosszízű édesítőszerekről, amik csak az első pillanatban tudják becsapni ízlelőbimbainkat, mert utána ott marad szánkban a keserű gyógyszeríz. A többi méreg, amit nem is érzünk, nem is látunk már csak ráadás, hab a tortán.

Az élelmiszeripar nem ujjongó háziasszony, és nem vallja be, ha tökből készít ananászt. Sőt, legnagyobb kreativitását nem arra fordítja, hgy inkább drágábban, de igazi, értékes alapanyagokból gyártson minőségi termékeket. A szavak és a marketing területén mutatkozik meg zseniális kreativitása. A "hogyan fogalmazzuk át", "hogyan írjuk körbe a valóságot, úgy, hogy még meg is kívánja a kedves vevő" körül forog minden? Hogyan éreztessük azt, hogy egy egész életérzést kívánunk benyalni egy pohárka joghurttal? Ami már rég nem tartalmaz epret, csak természetes aromát, amit valami ausztrál fafajta fűrészporából varázsolnak elő. Naivitásunkból kigyógyít egy egyszerű kísérlet: próbáljunk meg friss eperből, joghurtból, kevéske cukorral gyümölcsjoghurtot kikavarni. Raktározzuk napokon keresztül. Garantáltan nem lesz gusztusunk hozzá már néhány nap múltán.

Szóval, maradjunk meg mi inkább a háziasszonyi kreativitásnál! Mert igazsága volt nagyfiamnak, amikor beszélgetésünk végén azt mondta:

- Azért ez már majdnem olyan, mint az alkímia.

 

Hozzászólások