Nem az a lényeg, hogy mit sugall a test. Valódinak kell tűnnie és kész.
Kezembe került az egyik drogéria időszaki magazinja. Legfeljebb átlapozom az ilyen PR-kiadványokat, ám most egy fotó-felirat felkeltette érdeklődésemet, elsősorban sutasága miatt: „Az ember vagy karizmatikus, vagy legalább érdemes úgy tennie.” Mivel az én szótáramban a karizma még kizárólag az Istentől kapott kegyelmi ajándékra érvényes, kíváncsi lettem, vajon miről szól a teljes cikk. És vajon miről? Szinte minden másról, csak éppen a kegyelmi ajándékról nem.
Az „Életvezetés” rovatban szereplő írás amúgy elég jól körüljárja azt, mit is ért a köznyelv a „karizma” szó alatt, és a jelenlegi pszichológiai és retorikai trendek hogyan közelítik meg a fogalmat. A legnagyobb probléma nyilván elsősorban azzal függ össze, hogy több olyan emberi tulajdonság megjelölését használják, amely kizárólag részben fedi a „karizma” jelenségét. Többnyire keveredik a különleges kisugárzás, valamint a meggyőző erő fogalma. A számos értelmezési lehetőség egyik közös pontja a magabiztosság és a szuggesztivitás. Ezen kívül megemlítik az önuralmat, a magabiztos fellépést, az ékesszólást, a szociális kontrollt, a harmonikus viselkedést.
Nekem a meggyőző-képességről és a magabiztosságról egy hölgy jut az eszembe, akivel jó néhány éven keresztül baba-mama csoportot vezettünk. Tipikusan az az ember volt, akiről valaki megjegyezte, ha Kun Bélának az embere lett volna, akkor tökéletes agitpropos válik belőle. A hölgy meggyőződésévé vált, hogy segítenie kell a kismamákon, és ezt akkora meggyőző erővel tette, hogy mindenki igyekezett szót fogadni neki. Nem saját tapasztalatairól beszélt, de talán nem is ezt várták tőle. Képes volt elhitetni az őt hallgatókkal, hogy amit mond, az az egyedül jó. Rengeteg anyukán segített. Ám ugyanezzel a meggyőző erővel, sőt, szuggesztivitással tudta rábeszélni hallgatóságát, hogy a nála megvásárolható fényterápiás készülék szintén csodaszer, ami az illető minden baját megoldja. Ez volt az a pont, ahol kicsit behúztam a féket. Arra is jól emlékszem, amikor az egyik nőszövetségi összejövetelünkön valami rettenetesen tudománytalan dolgot adott elő a magyarok „alternatív” történelméről, majd felszólított minket, hogy mondjuk el a Hiszekegyet. A tömegszuggesztió erős: még aki éktelen ostobaságnak tartotta a hallottakat, és nem értette, mi köze mindennek a hitvalláshoz, az is tűrte és szót fogadott neki.
Az említett cikk kitér arra, hogy léteznek tréningek, ahol úgymond fejleszthetjük a karizmánkat. A testbeszéd, az egyéni stílus, illetve a kommunikáció terén gyakoroltatják azokat, akik számára fontos, hogy tudjanak környezetükre hatni. A meggyőzés és befolyásolás képességének ilyen típusú begyakorlása mögött vajon mi állhat? Minden esetben a meggyőződés, a jó tartalmak? Nagyon is reális félelem az, hogy a személyiségtréningek a rossz tartalmakra való befolyásolás eszközeivé teszik azokat, akik hatalmat akarnak gyakorolni mások felett. Legyen szó marketingről, politikáról, tévtanításokról. Az már egyenesen megmosolyogtató, amikor azt sugallják, bárkiből válhat karizmatikus alak.
Az én olvasatomban a karizmatikus ember nem magabiztos. Nem is feltétlenül harmonikus a viselkedése. Lehet, hogy szociálisan nem érzékeny, sőt, magányos, különc figura. A karizmatikus ember kapott egy olyan különleges ajándékot, tulajdonságot Istentől, ami képessé teszi arra, hogy Isten erejét és szeretetét sugározhassa. Lehet, hogy a szószékről, lehet, hogy egy kisebb, baráti közösségben, vagy a munkahelyen. A karizmatikus ember nem olyan, mint egy non stop lámpa, ami akkor is fényt sugároz, amikor nincs rá szükség. Abban a pillanatban, amikor valóban lehetőség van hatni a környezetére, akkor tudja osztani Teremtőjétől kapott ajándékát. A lelkész a szószéken, a nagyszerű zenész, színész, előadó a publikuma előtt, a tudós az értő hallgatósága előtt.
A magazin tornagyakorlatot is ajánl a karizma fejlesztésére: terpeszállás, fej előre és mosoly. Kezdem érteni számos rajzfigura titkát. Ám az igazi titkot még a drogéria újságírója is tudja: „A valódi karizmánál továbbra is a hitelesség a jelszó”. Hosszú távon tréning helyett mégiscsak az igazi tartalom és az igaz megnyilvánulások a nyerőek.