Már nem kell tovább találgatnunk, mikor áll oltár elé az állapotos Drew Barrymore.
Kiderült, hol és mikor megy férjhez a tündéri színésznő - Life.hu
A reposztoló néha bajban van: keresi a hírt, amire re - posztolhatna. Csak már néha unom, hogy az ismert oldalakon ugyanazok a témák jönnek elő újra és újra. Melyekből megtudhatjuk, hogy ki a hibás azért, „ami van”. No, gondoltam magamban, ezeket a híreket most félreteszem, s keresek valami „üdítően frisset”. Így akadtam erre a hírre, amire azért figyeltem fel, mert egy kukkot sem értek belőle. Leleplezem szörnyű tudatlanságomat: fogalmam sincs, ki az Drew Barrymore és Will Kopelman.
Röstellem magamat, hiszen ez a rövidke hír mintha azt feltételezné, itt mindenki tud mindent, csak én vagyok lemaradva. Bele vagyok süppedve az én kis zárt, egyházias szubkultúrámba, s fogalmam sincs, mi zajlik ott kint, a „világban”. Pedig hát – kénytelen vagyok szembesülni a ténnyel – rendkívüli dologról van itt szó: vége a bizonytalanságnak, nem kell tovább a körmünket rágni, s azon emésztődni, hogy a híres pár mikor fog összeházasodni. Tudáshoz jutottunk itten. Nagy vigasztalás, hogy többé nem kell találgatásokba bocsátkoznunk a kifürkészhetetlen jövőt illetően. Továbbá, azt a rendkívüli hírt is megtudhattam, hogy „Drew már nagyon izgatottan várja a babát, de most a lagzira is készülnie kell. Will karácsonykor Idahóban kérte meg kedvese kezét, a szerelmesek januárban jelentették be a boldog eseményt. Már több mint egy éve együtt vannak, és nagyon boldogok.” E rendkívüli eseménynek én is nagyon örülök. Isten éltesse őket. A jövőt illető bizonytalanságom szertefoszlott, s nagy titkok részesévé váltam. Elvégre én sem maradhatok tudatlanságban. Szűkös kis világomból kilépve, osztozva Drew Barrymore és Will Kopelman életében, a magyar pusztából megnyíltak a távlatok.
Miként is lehet ebből a banális történetből hír? Meg hogyan is van az, hogy szórakoztatóipar ismert sztárjairól az ügyeletes médiumok ontják a magánéleti híreket? Meg hogyan is van az, hogy ezek szerint ezekre a hírekre nyilván van kereslet?
A hír az ugye, hogy Drew babát vár, nemsokára férjhez megy, s megvan az esküvő időpontja. Ezt az abszolút szokványos eseményt az teszi hírré, hogy a színésznő szórakoztatóipari termék, s mint ilyen, adás-vétel tárgya. El kell adni, minél nagyobb számban, mert különben a tehetsége mit sem érne. Hogyan is lehetne valami önmagában érték, ha nem híres? Ezt mai ésszel fel sem lehet fogni, ugyebár. Mint ahogy az is magától értetődő, hogy ami híres, az értékes is. Így szól a mai modern babona. Az érték az, amiről valamiféle mediatizált közvélemény megegyezik. Fix pont nincs.
Egyszerű tehát a dolog: a terméket személyessé kell tenni, mégpedig úgy, hogy magánéleti híreket kell róla közölni. Így a fogyasztóban kialakul az az érzet, hogy a személyiséggel felruházott termékkel személyes kapcsolatba kerülhet. A terméknek pedig el kell játszania a rá rótt szerepet: meg kell osztania alanyiságát a fogyasztóval. Be kell mutatni, hogy ő is ember, akinek még érzései is vannak. Íme, Drew Barrymore-ról kiderül a magyar olvasó számára is, így Anyák Napja előtt, hogy anya lesz, és ő ennek örül. Annak ellenére, hogy ő ő, mégis olyan mint én - döbben rá a fogyasztó. Ez nagy reveláció. S az így felépített, személyiséggel felruházott terméket, mint hírességet könnyen el lehet adni. Persze, kétségtelen, kell hozzá tehetség, adottság és teljesítmény is. A színésznő bizonyára nagyon tehetséges, s távol álljon tőlem ennek lekicsinylése. Csakhogy a magánéleti híreknek semmi közük a szakmai teljesítményhez. S ha már van egy iparilag előállított híres termékszemélyiség, még a legbárgyúbb dolgokat is el lehet vele adni.
S ez az üzlet látnivalóan működik: nincs az a sztármennyiség, amit a tömegkulturális igény el ne tudna fogyasztani. A szórakoztatóipar istenekkel népesíti be a földet, akikkel ki lehet alakítani a személyes kapcsolat érzetét. Különben mi a csudától lennének érdekesek ezeknek a hírességeknek, nem egy esetben emberi roncsoknak, a banális, magánéleti történetei?
Ez a sztárkultusz azt hiszem, valami elementárisan mély tömegigényt elégit ki, amiben benne van az elmagányosodott, a hétköznapok szürke unalmába süllyedt kisember elvágyódása és sóvárgása valami más után, ami egyszerre kiemeli létének a vélt zártságából és kilátástalanságából. Ráadásul úgy, hogy közben nem kell érte semmiféle intellektuális vagy érzelmi erőfeszítést tenni: elűzi a csendet, s úgy vezet el önmagamtól a máshoz, hogy közben nem kell önmagammal szembesülnöm. Az istenek nagy bűvészmutatványa, hogy megteremtik a „másnál-lét” legkönnyebben elérhető, illuzórikus formáját. A kapcsolatot azzal, ami „több mint ami van”.
Úgy látszik, az is teljesen mindegy, éppen kik az ügyeletes istenek. Jönnek, s aztán el is tűnnek, hogy jöjjenek helyébe mások. Mi tagadás, ennyi istennel még az életemben nem találkoztam. A görög mitológia ehhez képest szegényes kis tanyasi szubkultúra. Már rég letettem arról, hogy ezt az isten - kavalkádot kövessem. Be kell látnom, műveletlen maradok.
Van itt egy tényleg globális jelenség, ami, azt hiszem lényegesen nagyobb és komolyabb figyelmet érdemelne. A sztárvilág, ez az evilági mennyország amolyan második, vagy háttérvalóság, ami a fogyasztó számára nem a létfenntartás könyörtelen világa, hanem a tehermentesítés, a menekülés, a szabadulás („getting away”) könnyen elérhető, illuzórikus valósága, ami ott van, „odaát”, de mégis itt, mint vigasztaló és mindig jelenlévő háttér. S ha már a munka, a pénz, a mindennapok unalmas könyörtelensége alig hagy teret a szabad és nem fenyegetett emberi létre, itt van még mindig ez a második, istenekkel benépesített valóság, a megszemélyesített messzeség, amellyel kockázat nélkül azonosulni lehet: nem kell megtérni.
A jelenség érthető, de mégis van benne valami kifejezetten szomorú. Hiszen ez nem más, mint ki nem mondott lemondás arról, hogy az emberi élet tényleg lehet több. En Christo.
Vannak itt istenek, de hol van Isten? Ez az út, amit a mai nyugati hiedelem "haladásnak" hív – Istentől az evilági politeizmusig - belemenekülés egy amúgy iparilag gyártott és üzletileg fenntartott illúzióba, melyen keresztül sztáristenek transzformálják az elviselhetetlen jelent. Így aztán ma tudni illik, mi zajlik az éppen aktuális istenek világában.
De hogy ki Isten, azt fedje a megbocsátható tudatlanság homálya.
Hozzászólások