Muszáj ráerősíteni a sztereotípiára, hogy a keresztyének hülyék?
Érdeklődéssel olvastam Balavány Görgy posztját az A fiú-ról. Eszem ágában sincs beszállni újólag a magáról a filmről folytatott vitába, a véleményemet elmondtam itt és itt. Viszont az ismert és általam is jelentős véleményformálónak tartott publicista nem csak a filmről ír elismerőleg, amit maximálisan tiszteletben tartok, hanem új elemet hoz a vitába, s elmondja, mi történik a mai magyar kurrens közvéleményben akkor, ha „egyházi vezetők” kifejezik tiltakozásukat a film kapcsán: erősítik azt a sztereotípiát, hogy a „keresztyének hülyék”. Az lehet, hogy nem volt szerencsés a dunamelléki egyházkerület esperes-gondnoki értekezlete markáns ellenvéleményének a nyilvánosságra kerülése. De a nyiltakozattal szembeni érvelésnek ez a módja igen problematikus. Éspedig nem a keresztyénség szempontjából, hanem a ma általánosan elfogadott európai értékrend alapján.
Az a probléma, hogy a szerző erről az európai értékközösséggel szembehelyezkedő, valóban létező sztereotípiáról megengedően ír, elismeri létét, nem határolódik el tőle, nem mondja azt, hogy ez egy hamis sztereotípia, s ezzel kimondatlanul is legitimálja. Mintegy azt üzenve, jobb, ha ettől a sztereotípiától a keresztyének megijednek. Nem küzdeni kell ellene, hanem alkalmazkodni hozzá. Ezt a sztereotípiát illik tiszteletben tartani, s ha a keresztyének "jól" viselkednek, lehetnek akár még "nem hülyék" is.
Mert mi is ennek a súlyos mondatnak az üzenete, hogy „Muszáj ráerősíteni a sztereotípiára, hogy a keresztyének hülyék?” - Van egy sztereotípia ugye, amely azt az ítéletet fogalmazza meg, hogy a „keresztények hülyék”. Ám megjelent ez a film, amely mégis mintha alkalmas lenne arra, hogy ezt az ítéletet enyhítse. De mégsem tudja egyes egyházi vezetők értetlensége miatt, ellenkezőleg, tovább erősíti azt. A sztereotípia szerint eddig csak hülyék voltak „a” keresztyének. Most már még hülyébbek lesznek - köszönet mindazoknak, akiknek nem tetszik a film. Magyarán, a filmmel szemben nem lehet legitim véleményt megfogalmazni. Nos, szerintem azok sem "hülyék", akiknek tetszik is a film, és azok sem, akiknek nem. Vagy ez már szétfeszítené a sztereotípia kereteit?
A poszt ahelyett, hogy szembeszállna ezzel a megengedhetetlen sztereotípiával, s úgy mondaná el kritikus véleményét, voltaképpen helyben hagyja a benne megfogalmazódó előítéletet. Magyarán – a sztereotípia szerint – , aki elfogadja a filmet, az nem „hülye keresztyén”, aki meg nem fogadja el, az „hülye keresztyén”.
No de megengedhető-e a mai Európában, hogy ilyen, egy-egy identitás-csoportot, kulturális/vallási közösséget mélyen sértő sztereotípiák nemhogy eltűrtek, de nyilvánosan elgondolhatók legyenek? Én eddig úgy tudtam, hogy az európai értékközösség alapvető elemei közé tartozik az előítéletek elleni küzdelem, a kultúrák egymás mellett élése, az értéksemlegesség, az értékítéletek sokszínűsége, a kulturális-vallási identitások, hagyományok, hitek tiszteletben tartása. S valóban, vajon élhetne-e ma Európában, kaphatna-e bármiféle létjogosultságot egy olyan sztereotípia, amelyik egy másik vallásról ilyen negatív és súlyos előítéletet fogalmaz meg? Mondhatnánk-e, vagy akár gondolhatnánk-e, hogy mondjuk, a „muszlimok hülyék”? Megtűrhető-e bármiféle vallási/etnikai/kulturális közösséget illető sztereotípia a mai európai nyilvánosságban? Egyáltalán, illethető-e bármiféle jelzővel egy ilyen kreált gyűjtőfogalom, hogy „a” keresztyének? Vajon nem az európai értékrend része-e, hogy az efféle sommás ítéletektől tartózkodunk? S nem csak azért, mert nem illik, hanem azért, mert nem igaz.
Vagy netán a keresztyénség kivétel? A keresztyénséget illető negatív sztereotípiák elleni küzdelem már nem része az európai értékközösségnek? Itt szabad a pálya?
Meg aztán én most mitévő legyek? Érezzem magam hülyének, csak azért, mert a hagyományos református kegyesség és ízlésvilág szempontjából, valamint teológiai megfontolásból megfogalmaztam fenntartásaimat? Vagy ez nem legitim vélemény? Ez már a hülyeség kategóriája? Akkor már nem leszek hülye, ha tetszik a film? Félnem kellene ettől a sztereotípiától, csakhogy megfeleljek egy olyan kánonnak, amely a maga doktriner természetével szembemegy mindenféle véleménypluralizmussal? Akkor viszont fel kell tennem a kérdést, hogy ez a sztereotípia vajon miféle doktrína megvakító fogságában szenved, ami képtelenné teszi a keresztyénség belső sokszínűségének a meglátására?
Liberális konzervatív keresztyénként bőven el tudom fogadni a filmmel kapcsolatos vélemények sokféleségét, elismerve érvényességüket. De rémülettel tölt el annak potenciális lehetősége, hogy a megengedően említett sztereotípia tükrében a film valamiféle egyházi kulturkampf eszközévé válhat.
Isten óvjon meg bennünket ettől!
Hozzászólások