...maga az egyház a jövő.

Bogárdi Szabó István:Püspöki jelentés 2014. május 21. - parokia.hu


Ilyenkor, Pünkösdkor sok keresztény emberen szinte úrrá lesz a magyarázási és a magyarázkodási kényszer.  Merthogy Pünkösd kétnapos ünnep ugyan, de a jelentését és a jelentőségét már elveszítette, mert az „emberek” „nem értik”. Mert amúgy az „emberek” mindent értenek már, csak a valóságnak azt a szegletét, amelyre az Egyház puszta léte utal, azt nem bírja befogni ez a fránya ész. Az Egyház az „irracionalitás” intézménye.

Létezik ma egy makacs hiedelem, amely a valóságot úgy osztja ketté, hogy az egyik részét az érthető, a másik részét az érthetetlen dolgok világába sorolja. Az érthető dolgok birodalma a világ, mármint ez itt, a mienk, amelyben élünk. Az érthetetlen pedig az „Isten” szóval jelzett tartomány, s reprezentatív intézménye, az Egyház. Az egyik a „racionalitás” birodalma, a másik az „irracionalitásé”. Van „a racionális tudat”, mellyel szükségképpen szemben áll az „irracionális” „vallási tudat”. Az meg ugyebár teljesen magától értetődő, hogy mi a „racionális” és mi az „irracionális”.

Van tehát a valóságnak egy olyan része, amely megismerhető és megmagyarázható, amely magától értetődő, mint a kétszer kettő. Csak mikroszkóp alá kell tenni.  Ez a ma domináns hiedelem azt sugallja, hogy az így kettéosztott valóságnak ezzel a megismerhető részével kapcsolatosan a közgondolkodás szintjén már nem igazán érdemes kérdéseket feltennünk, hiszen az alapjai tisztázottak.  Lehet ugyan, hogy még nem mindent tudunk, de ez csak idő kérdése, s majd a tudomány, s a tudomány felfedezéseit megtestesítő technológiai haladás mindenre fényt derít. Ennek a hiedelemnek a legfélelmetesebb hatása az, hogy ha tényleg van valamilyen új, zseniális technológiai vívmány, márpedig van, az már valósággal képes megadni a mindentudás, sőt az örökkévalóság érzetét és illúzióját, s ekként arra is képes, hogy emberek millióit szoktassa le arról, hogy eredeti kérdéseik legyenek. Kétségtelen, hogy a technológiai haladás tehermentesít, s a valóságot magyarázatra nem szoruló, természetesen adottságként mutatja be. Ez a világ a magától értetődőségek világa. Egy jó mobiltelefonnal a kézben a halál banális és felejthető problémaként tűnik fel.

Pedig hát a valóság teljességéhez képest semmit sem tudunk, továbbra sem. Az úgynevezett tudomány sem. Legfőképpen azt nem tudjuk, hogy mit is jelentene ez a tudás, minthogy lövésünk sincs arról, hogy mi a tudat. De ez ma egyáltalán nem zavaró körülmény. Így aztán ebben a világban nem marad szinte semmi sem, ami magyarázatra szorul, ami titokzatos, ami felfoghatatlan. Az „emberek” mindent értenek, ha nem, legfeljebb azért, mert nem figyeltek eléggé az iskolában, nem fordultak szakemberhez, vagy nem hallgattak híreket.

Az „emberek” már csak egy dolgot nem értenek: Istent, s csatolt intézményét, az Egyházat.  Isten most az ügyeletes irracionalista. Ő most a magyarázatra szoruló, minek következtében a vallási tudat is magyarázásra és igazolásra szorul.  Ellenben a mai hiedelemvilág állítólagos „racionalizmusát” (értsd: ateizmusát) nem kell igazolni. Nem azt kell bizonyítani, hogy Isten nincs, hanem azt, hogy van. Logikus, nem?

Holott ha van ma valami, ami a társadalmi nyilvánosság szintjén az önmagában vett emberi léthelyzet kiismerhetetlenségét, megismerhetetlenségét és teljes kilátástalanságát még tematizálja, akkor az csak az Egyház.  Ha van ma valami, ami a nyilvánosság szintjén képes még valamelyest ellensúlyozni a profán hétköznapok kétségbeejtően beszűkült, földhözragadt, korlátolt, önmagába zárt, s ráadásul önmagát racionálisnak feltételező gondolkodását, akkor az csak az Egyház. Ha van valami, ami még képes reflektálni a hétköznapok szintjén a mai általános gondolkodás öntudatlanságára, akkor az csak az Egyház. Ha van valami, ami még képes kozmikus távlatokban értelmet adni az emberi létnek, s rendet és rendeltetést vinni az ömagában vett emberi léthelyzet totális esetlegességébe és véletlenszerűségébe, akkor az csak az Egyház.  Ha van valami, ami még képes kiszabadítani a jövőt egy evilági időszemlélet kibírhatatlanul unalmas és provinciális zártságából, akkor az csak az Egyház."...az új ég és az új föld és az új Jeruzsálem a jövendő (vagyis nem futurum, hanem adventurum)..." (Bogárdi Szabó István).

Ha van valami, ami a lét tételezett teljessége felől nézve racionális, akkor az csak az Egyház.