"Támogatom, mert ez egyenlőségi kérdés. De másról is szól az azonos neműek házassága: elköteleződésről. A konzervatívok hisznek az embereket összetartó kötelékekben. Tehát én nem egy csodabogár konzervatív vagyok, aki támogatja a homoszexuálisok házasságát. Én azért támogatom, mert konzervatív vagyok" - érvelt Cameron.
Mikor támogatná egy konzervatív a melegek házasságát? - origo.hu
A homoszexualitás az egyik legnehezebb kérdés, amellyel az utóbbi időkben a nyugati társadalmaknak szembesülniük kellett. A kérdést csak tovább bonyolítja, sőt jóformán megoldhatatlan társadalmi problémává az teszi, hogy egyre erőteljesebben jelentkezik az igény a homoszexuális házasságok legalizálása iránt. A „gay marriage” politikai kampánytémává lett, s úgy tűnik, hogy a szavazatmaximálás miatt a politikai szereplők sem bírnak kitérni a nyomás alól, minek következtében olyan abszurd üzenetek születnek, mint a brit miniszterelnöké, aki konzervatív alapon támogatja a melegházasságot.(Ezek után nem tudom, mit gondoljak a nyugati konzervativizmusról, de erről majd máskor.) A vita nagy valószínűséggel egy újabb fejezete a mai Nyugat útkeresésének, amelynek alapkérdése – s ezt éppen a homoszexuálisok lehetséges házassága körüli vita mutatja a legplasztikusabban - a hagyományos értékekhez való viszony. Míg a homoszexualitás mint társadalmi jelenség önmagában is nagy kihívás, amellyel a hazai keresztyénségnek is szembe kell néznie, addig a homoszexuálisok házasságának problematikája véleményem szerint már túlmegy az önmagában vett homoszexualitás kérdéskörén. Ezért a magam részéről e két kérdést (homoszexualitás, ill. homoszexuálisok házassága) élesen külön választanám, mint nem azonos fajsúlyú kérdéseket.
Magyarországon a homoszexualitás manifeszt megjelenése a melegfesztiválokban zajlott le, amelyeknek az volt az elsőrendű ideológiai célja, hogy a melegtársadalom demonstrálja kívülállását és különállását, másságát és a "normális" (értsd: keresztyén) társadalommal
szembeni mély ellenszenvét. A melegfesztiválok kifejezetten polgárpukkasztóak, provokatívak, szándékosan megbotránkoztatóak voltak, melyekben a hagyományos társadalom látványos megvetése kifejezett agresszivitással párosult. A melegfesztiválok tették a legtöbbet azért, hogy a homoszexualitás jelenségét a (kulturálisan) keresztyén többségi magyar társadalom egy kézlegyintéssel elintézze.
Miközben fenntartom elutasító bibliai-elvi álláspontomat a homoszexualitásról, azonközben óvakodnék attól, hogy a homoszexuálisban csak a destruktív, agresszív, polgárpukkasztó, tudatosan megbotránkoztató, az általános (keresztyén) erkölcsöt szembeköpő embert lássam. A homoszexualitás ennél komplexebb jelenség.
Míg a homoszexualitás bűn, nehezemre esik a homoszexuálist „a” bűnösnek tartani. Pontosabban csak annyiban és úgy, amennyiben saját magamat is bűnösnek tartom. Hiszen van benne valami adottságszerűség, valami veleszületettség, s hiányzik belőle az akaratlagosság. Nem olyan bűn, mint mondjuk a házasságtörés vagy a sikkasztás. Inkább olyan, mint az önzés, azzal a különbséggel, hogy a homoszexualitás manifeszt, míg az önzést leplezni lehet (ezt hívják szocializációnak). Ám a bűnöknek a Biblia szerint nincs hierarchiája (kivéve a Szentlélek elleni bűnt). Mindenki egyformán bűnös.
A homoszexuális embernek van egy másik, hogy ne mondjam, igazi arca: ő is emberből van. Ő a kitaszított, ő a nem normális, ő az, akinek bűntudata van a "mássága" miatt, ő az, aki nem igazán tudja miért olyan, amilyen. Ő az, aki még inkább szeretetre vágyik, aki megértésre vágyik, aki közösségre vágyik, és, igen: családra vágyik.
Nos, itt kezdődnek az igazi kérdések. Nem lennék keresztyén, ha nem tudnék különbséget tenni a homoszexualitás jelensége és a homoszexualitásban "szenvedő" felebarátom között. Valódi kérdés ez az ítélet és a részvét feszültségében. Igazolni nem akarom őt. De az örömüzenetet megosztani vele Isten mindenkit átölelő és befogadó szeretetéről igen. Ezen a világon, míg Isten Isten, senki sincs végérvényesen kitaszítva.
Ugyanakkor a homoszexuálisok házassága már más kérdés. Itt, ha jól értem, nem pusztán a házasság új értelmezéséről van szó, hanem egész egyszerűen a nemek megszüntetéséről. A homoszexuális házasság gyakorlatilag egy totálisan új emberértelmezés, amelyben megszűnik Istennek az ember biológiai-természeti létében az ember számára eleve adott szerkezete, megszűnik a természet és társadalom kontinuitása. Mégpedig olyan módon, hogy az ember önkényesen felülírja a maga „csinált világával” a természet és ember Istentől eleve rendelt alapvető egységét. Ugyanakkor ez az önkényes mozzanat mégis csak illuzórikus marad, hiszen valóságosan nem tudja megszüntetni a férfiban és a nőben Isten eleve elrendelt akaratából biológiailag megvalósuló embert, ám átírja a szerepeket.
Ezzel, csak fogalmilag ugyan, de megszünteti a férfit és a nőt, s a házasságban létrehoz egy olyan új társadalmi entitást, ami a természeti valóságot is magában foglaló ember valóságában nem létezik. A „lesznek ketten egy testté” Istentől rendelt, s minden előzetes emberi akaratot megelőző törvénye ugyanis nem a szexusról , meg a szerelemről, meg efféle, az individuum felől értelmezett jelenségekről szól, hanem arról, hogy az individuumot megelőzően, a férfi és a nő természetileg már adott közösségében valósulhat meg Istennek az emberre, mint egységes entitásra vonatkozó folyamatos gondviselése. Minek következtében a homoszexuális házasságban ez az eleve elrendeltség felülíródik, s létrejön a természettől önmagát leválasztó csinált társadalom konstruált embere.
A nemi identitások fogalmi megszüntetése, és ebből következően ezek egymásra utaltságának és egymást feltételező voltának a tagadása a homoszexuális házasságban valójában az egyéni emberi szabadság olyan határtalan kibővítése, amely az egyént önkényesen leválasztja az embernek, mint embernek Istentől eleve adott létszerkezetről. Eltűnnek az ember számára eleve adott határok, s természetesen megszűnik Isten, mint az ember számára a teremtettségben már eleve létező adottságok végső és felülírhatatlan legitimációs alapja. Ennek következtében az egyénben lejátszódó belső folyamatok válnak a szabadság alapjává, minek következtében létrejön egy olyan elvi tér, miszerint minden szabad, ami elgondolható és megvalósítható, s minden külsővé válhat a legitim társadalmi térben, ami az egyént belülről kitölti, feltéve, ha ez a szabadság nem sérti mások szabadságát. Ettől kezdve nincs megállás.
A nemek megszüntetése a homoszexuális házasságban valójában idézőjelbe teszi magát az embert, megszünteti sajátszerűségét, s megnyitja az utat az egyéni szabadság határtalansága felé. Ettől kezdve megszűnik a társadalmi közösség, mint cél és érdek, amelynek a belső kohéziója az erkölcsi tartalmakban megfogalmazott törvény (értsd: Tízparancsolat), s marad a lecsupaszított jog.
S már csak egy kérdés maradt: hogy lesz ebből közösségi jövő?
Mindazonáltal, a melegházasság-ügyben általam kifejtett dogmatikus álláspont messze nem a homoszexuálisok iránti érzéketlenség vagy kíméletlen ítélkezés megalapozása kíván lenni. Sokkal inkább annak jelzése, hogy itt nem valamiféle zárt társadalmi csoport által napvilágra került jelenségről van szó, hanem egy olyan tünetről, amely a mai nyugati kultúrában megvalósuló emberi önértelmezés számára alapvető kihívás, amelynek a mélységeit és hosszú távú következményeit még fel sem tudjuk mérni, s csak napjainkban kezdjük el érzékelni.
Hozzászólások