Ezt a hitvallást, ezt az egységet hivatott erősíteni a Szent Korona ünnepének kinyilvánítása" - írta Wittner Mária, aki elmondta, azért javasolja január kilencedikét nemzeti ünneppé nyilvánítani, mert "ezen a napon ünnepeljük a Szent Korona ünnepét.

Wittner: január kilencedike a Szent Korona napja - Pécsi Újság.hu

Nem tudom ki hogy van vele, de nekem furcsa az a szentkorona kultusz, ami egyes körökben dívik, és akár még nemzeti ünnep rangjára is emelkedhet. Bár ízig-vérig magyarnak tartom magam, és mint történelmi tárgyat és szimbólumot fontosnak tartom a koronát, de az az új mítosz, ami kezd köré kiépülni, kezdi feszegetni tűrőképességem határát.

Ahogy határozottan felháborított, amikor „lemicisapkázták” a koronát, és hangosan jajgattak a Parlamentben való elhelyezés ellen, úgy most sem mehetek el szó nélkül a jelenség mellet. Miért kell nekünk mindig mindenben átesni a ló túlsó oldalára, miért nem tudjuk helyén kezelni a dolgokat??
Szeretném előre bocsátani, hogy a korona jogi vonatkozásaival, amelyet történelmünkben betöltött, nem kívánok foglalkozni, hogy ennek milyen folytonossága lehet, ezt döntsék el és véleményezzék a jogászok.
De azt már az én kálvinista agyam nem tudja bevenni, hogy egy tárgyat megszemélyesítünk, vallásos tisztelettel övezünk, mintha egy önmagában élő külön entitás lenne, melyből érzelmek és földöntúli erő árad. Nem súroljuk valahol a 2. parancsolat határvidékét? ( „Ne csinálj istenszobrot, ne imádd és ne tiszteld azokat...”)

Dunántúlon élve tapasztalom a katolikus többséget, s bizonyos kérdésekben a katolikus-protestáns gondolkodásmód közötti különbséget. Ahol a hívő nap mint nap szembesül ereklyékkel, kultikus tárgyakkal, képekkel, szobrokkal, ott az általam felvetett kérdés talán nem kérdés, vagy nem ilyen élesen merül fel.
De mit csináljon az, aki nem így nevelkedett, nem így gondolkodik? Tudjuk a versből és értjük a szimbólumok szerepét. (Bot és vászon nem egyenlő a zászló által kifejezettekkel.)
Számomra a korona szimbolizálja magyarságunkat, 1000 éves történelmünk folytonosságát, de nem él. De nem önmagában rejlő erővel rendelkezik. A korona tekintélyét, erejét mindig csak mi magyar emberek adtuk és adjuk.

Kicsit talán erős a párhuzam, de eszembe jut az úrvacsorai kenyér és bor, valamint  a keresztvíz kérdése. Közönséges kenyér, bor és víz, s amikor szent célokra használom, akkor is ugyanaz marad, csak én változom, mert számomra jelent mást, ha az úrasztalán és nem a reggeliző asztalon, ha a keresztelő kancsóban és nem a vizespohárban látom. Persze tudom, sántít a hasonlat, hiszen nem megkerülhető ezekben a sákramentumokban Krisztus lelki jelenléte, de talán valamit megmagyaráz abból, hogy számomra miért nem él a korona sem, és miért nem hat - ex opere operato – önmagában.