A szobor Győr határában, Abda közelében áll az út mellett. Ahol áll, az út egyenes. A szobor az úttól kb. tíz méterre, tujákkal körbevett emelvényen állt. A rendőrség ennek ellenére nem feltételez szándékosságot. Ami elég érthetetlen.
Gondatlanságból döntötte ki valaki a Radnóti-szobrot a rendőrség szerint - 444.hu
Le a szobrokkal! El a szobrokkal! Mostanában csak a baj van velük. Majdnem mindig és majdnem mindenhol. Szinte alig készül manapság olyan alkotás, ami körül teljes konszenzus lenne, ne robbanna ki valamilyen vita. Sőt, a régebbiek sem érezhetik magukat biztonságban.Véletlen vagy direkt, okkal, ok nélkül vagy oktalanul döntötték le Radnóti Miklós szobrát Győr határában? - most éppen ez a legújabb szoborügy. Bármi is legyen a háttérben, sajnálatos, és felháborító, ami itt történt.
De kellenek egyáltalán nekünk köztéri szobrok, ha ennyi baj van velük?
MERT
Vannak, akik drágállják.
Vannak, akik mutyit emlegetnek, pályázati részrehajlást.
Vannak, akiknek nem tetszik a művészi megfogalmazás.
Vannak, akik nem értik.
Vannak, akik megkérdőjelezik a helyet, ahol felállították.
Vannak, akik minden áron fel akarják állítani.
Vannak, akik látni sem bírják.
Vannak, akik megkérdőjelezik létjogosultságát.
Vannak, akik ledöntik.
Vannak, akik előbb felállítják, majd ledöntik.
Vannak, akik tüntetnek ellene.
Vannak, akik tüntetnek érte.
Vannak, akik át akarják helyeztetni.
Vannak, akik örökre el akarják tüntetni.
Vannak, akik festéket öntenek rá, leginkább pirosat.
Vannak, akik táblákat, egyéb dolgokat akasztanak rá.
Vannak, akik más módon meggyalázzák.
Vannak, akik rögtön zsidóznak, antiszemitáznak vagy kommunistáznak.
Vannak, akik ellopják, és színesfém-kereskedőhöz viszik darabokban.
Vannak, akik barbárul nekimennek és ledöntik.
DE
Vannak, akik hiányolják.
Vannak, akik emlékeznek előtte.
Vannak, akik koszorúzzák.
Vannak, akik sokat áldoztak rá.
Vannak, akik sokáig gyűjtenek rá.
Vannak, akik szívüket-lelküket belevésik, belefaragják.
Vannak, akik karbantartják, rendben tartják a környékét is.
Vannak, akik megkönnyezik.
Vannak, akik áhítattal érintik.
Vannak, akik büszkeséggel nézik.
Vannak, akik kikutatják.
Vannak, akik felkeresik.
Vannak, akik felfedezik.
Vannak, akik felismerik.
Vannak, akik utánanéznek.
Vannak, akik… pro és kontra lehetne hosszan érvelni. Szobrok, ilyenek és olyanok. Faragott, vésett, kiöntött képmások. A reformáció kitette őket a templomokból. A 2. parancsolat szerint nem jeleníthetik meg a hasonlíthatatlan, az egészen más Istent, akit lélekben és igazságban kell imádni. Ha Őt nem is, akkor a szobrok legalább próbálnak képet adni az istenképet töredékeiben hordozó emberről. Próbálkoznak. És nem mindig szép ez a kép. Mert nemcsak a megfogalmazott témák, az alkotók beszélnek rólunk. Legalább ennyire jellemez bennünket szobraink sorsa is. Hányszor mutatnak túl messze önmagukon! Miért gyűlölik? Miért szeretik? Miért bántják? Miért rombolják okkal, ok nélkük vagy oktalanul őket? Hányszor igazolják, hogy még a legszebb, a legjobb, a legméltóbb emberi alkotás is ki van téve a pusztulásnak, a pusztításnak. Semmi sem örök és állandó, hanem csak az a Valaki, akiről nem lehet „faragott képet” készíteni.
Hozzászólások