Az 1956-os forradalom Magyarország népének a sztálinista diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be Csepelen november 11-én.
Az október 23-i budapesti tömegtüntetés a kommunista pártvezetés ellenséges reakciója és a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűz következtében még aznap éjjel fegyveres felkeléssé nőtt. Ez a kormány bukásához, a szovjet csapatok visszavonulásához, majd a többpártrendszer visszaállításához és az ország demokratikus átalakulásának megkezdéséhez vezetett. November első napjaiban az új kormány megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonásáról, a Varsói Szerződésből való kilépésről és az ország semlegességéről. A szovjet politikai vezetés azonban a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és miután a nyugati nagyhatalmak biztosították arról, hogy nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen. Az aránytalan túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át folytatott hősi szabadságharca így végül elbukott.
Nem tudom, feltűnt-e valakinek, hogy most ugyanúgy jár a naptár, mint 56 évvel ezelőtt. Akkor is keddre esett október 23. Honnan tudom ezt? Nem kilogikáztam, nem is a google árulta el, hanem egy kis notesz. Egy kis notesz, mely nagyapámé volt. Bár ő „csak” egy egyszerű parasztember volt, mégis évről évre, napról napra kis jegyzeteket készített. Végig lehet benne követni mindazokat a teendőket, amelyek egy TSZ-be bekényszerített, de külön is gazdálkodó ember életében előfordultak akkortájt. De a kis notesz egyéb kincseket is rejt. Összekapcsol nemcsak szeretett nagyapámmal, de összekapcsol közvetlenül az 1956-os eseményekkel is. Érdekes azt felfedezni, hogyan szövi át a mindennapokat, a hétköznapit, a koránt sem hétköznapi.
Nézzük, mit is tartott fontosnak lejegyezni a forradalom napjaiban egy eldugott kis faluban, Rétalapon nagyapám:
Október 23. kedd
„A TSZ-ben voltam, kendert csépeltünk kinn a földön. 9-en voltunk délelőtt, délután 11-en. Sárika (ez édesanyám) földjén elvégezték a kóróvágást. K. Gyula, V. Ágnes és Margit (nagyanyám) itthon a répát tisztították le, és a zöldséget, a sárgarépát szedték fel estig. Budapesten nagy tüntetés van.”
Október 24. szerda
„A TSZ-ben voltam. Napraforgót szedtünk, egész nap ott voltam, a kombájn csépelte, jött utánunk az érnél. Budapesten nagy forradalom volt, az orosz fegyveres erők leverték.”
Október 25. csütörtök
„A TSZ-ben voltam. Szedtük a napraforgót egész nap és csépeltünk, estig elvégeztük. 14-en voltunk. Estig megcsináltuk az egészet. Pesten továbbtart a forradalom.”
Október 26. péntek
„A TSZ-ben voltam délelőtt, a kendert csépeltük, 6-an voltunk, délig dolgoztunk. Rétalap felvonult. Pesten a forradalom továbbtart.”
Itt hadd álljak meg egy kicsit. Olyan jó, hogy mellettem van édesanyám is, aki kommentálja a szűkszavú bejegyzéseket. Hiszen neki sok emléket idéznek ezek a rövid sorok, hiszen a 20 évesek kíváncsiságával szemlélte az eseményeket. Ő mesélte, hogy pénteken éppen lyukasórája, így hazalépett ( az iskola a szomszédunkban volt), hogy a tyúkok alját elrendezze, mikor egyik kollégája beállított: „Maga itt ganéz, amikor, forradalom van, és a faluban felvonul a nép?! Jöjjön azonnal!” Végig járták a falut, és a közelben lévő tagokat is. Az un. Zoli tagon, ahol az állami gazdaság volt, le akarták verni a vörös csillagot. Nem volt létrájuk, ezért a nyakukba vettek egy gyereket, és őt emelték, hátha eléri. Akkor valaki beszólt a tömegből: „Ha nem éred el kicsinyem, legalább pökd (értsd:köpd) le!” Aztán továbbmenve jött egy Zetor (traktor), mely egy pótkocsit húzott. Aki felfért, azokat bevontatták Bőnyön át Győrbe. Itt, ahogy mentek befelé a városba, a rendőrség ablakai tárva nyitva voltak, s mindenféle papírokat hordott a szél. Bent a városközpontban, aki akart, csatlakozhatott az Óvárra indulókhoz is. Jellemző, hogy nagymamám azzal a tanáccsal engedte el egy szem lányát nem kis aggodalmak közepette: „Csak a közepébe állj, véletlenül se légy sehol elöl, maradj mindig a tömeg közepén!”
Október 27. szombat
„A TSZ visszaadta a búzavetőmagot és a tavasszal B-nek kölcsönadott 50 kg búzát is visszaadta. Vetőmaggal együtt 450kg-ot mértek ki, rozsot meg 150 kg-ot kaptunk. Megalakult az ideiglenes Nemzeti Tanács a rend fenntartására. Pesten még tart a forradalom.”
Október 28. vasárnap
„Esett az eső. Itthon voltam, nagyrészt a szabad győri rádiót hallgattuk a forradalmi állapotokról. A TSZ-ből kimértük a beadott árpavetőmagot. 150 kg volt.”
Október 29. hétfő
„Ma esett az eső. Egész nap kukoricát morzsoltam.”
Október 30. kedd
„Nagygyűlés volt délután Győrben, autóbusszal elmentünk Sárikával (édesanyámmal), este fél 12-kor jöttünk meg.”
Anyu mesélte, hogy rengetegen voltak, egymást váltották a szónokok a városháza erkélyén, akik közül később nem egyet a megtorláskor halálra is ítéltek, pl. Szigethy Attilát. Hemzsegtek mindenfelé a külföldi tudósítók is.
Október 31. Szerda
„A TSZ a munkaegységre járó búzát, rozsot, mohart, kölest, borsót, lucernamagot, búzaocsút, zabot mérte ki, estig tartott.”
November 1. szerda
„Reggel morzsoltam és daráltam délig. Délután biciklivel odavoltam Bőnyre P-éknél, Sz-ék is ott voltak.” (szerző megjegyzése: rokonlátogatás, rokoni találkozás. Vajon miről beszélgethettek???)
November 2. csütörtök
„Esik az eső, délután a hó. A TSZ-ben pénteki elszámolás volt délelőtt. Délután vettem Margitnak (ő a nagyanyám) 1 pár csizmát 420 Ft-ért, Odavoltam gyalog Örsre” (Ez Mezőörs)
November 3. péntek
„Esett az eső”
November 4.
Nincs bejegyzés
Beszédes ez a bejegyzés nélküli nap. A félelem a keserűség még a noteszba is beszűrődik. Nincs mit írni, nem lehet mit írni.
A későbbiekben már csak gazdasággal kapcsolatos írások jönnek. Utalás sincs a forradalom bukására. Egyetlen kivétel azért akad:
November 19. hétfő
„Kanyó László, Zsidi Dénes és Kovács Kálmán
A budapesti harcokban elesett hősöket temettük el itthon. Az egész falu ott volt.”
Anyu mesélte el, hogy a nevezettek élelmet vittek a fővárosba és a Széna téri harcoknál lőtték le őket. Zsidi Dénes alig volt néhány évvel idősebb nála.
Nos, ennyi mindent rejt egy parasztember korabeli notesza. Nem minősít, nem értékel, de figyel, tájékozódik és dokumentál akkor is, amikor leír valamit, és akkor is, amikor semmit nem ír. Nagyon hálás vagyok neki ezekért a bejegyzésekért. Egy számomra hiteles ember első kézből jövő néhány sora, megerősítve és kibővítve a bejegyzéseket tanúsító édesanyám emlékezésével, minden történelmi előadásnál vagy filmnél közvetlenebbül összekapcsol engem az 56 évvel ezelőtti forradalommal. Nagyapám személyes története így válik történelemmé, és a történelem így válik számomra személyes történetté.