Évtizedes vágy valósult meg azzal a felújítással, amelynek végén, a délutáni órákban újraszentelik a pannonhalmi Szent Márton Bazilikát - mondta az eseményt megelőző sajtótájékoztatón Várszegi Asztrik bencés főapát.
Felújították és újraszentelik a pannonhalmi bazilikát - kisalfold.hu
Az élő, főleg tanító és gyógynövényeket termelő, borászatot fenntartó bencés szerzetesközösség imádságos helyét, a bazilikát körben felállványozták, már kivitték a templomból a Stornó Ferenc által épített díszes, ám a középkori miliőtől idegen szószékét – méltó helyen, a pannonhalmi Millenniumi-kápolnában mutatják majd be –, a szentély eredeti kőlépcsőit felújították. A freskókat nem festik újra, csak tisztítják. Az egyik legkényesebb feladat lesz az önmagában több mint 300 kilós, Szent Mártont ábrázoló rózsaablak cseréje, melyet a XVIII. században helyeztek ide. Ezt később a fővárosi Iparművészeti Múzeumban láthatja a közönség.
Tegnap nagy nap volt a Pannonhalmi Apátság életében. Újra felszentelték a felújításon átesett Bazilikát. Valamit nagyon jól csinálnak Szent Márton hegyén, hihetetlen fejlesztés zajlik a szemünk előtt, fantasztikus beruházások valósulnak meg. Van ott minden, ami a turizmust, az egyetemes és szakrális értékek megőrzését, bemutatását és továbbadását szolgálja. Az ottani bencések megint csak tanítják a környéket, mint annyi évszázadon keresztül, és több előremutató tevékenységgel példát adnak. Igaz, óriási mértékű uniós támogatások árán. Ennek a megújulásnak a része a szakrális tér, a Bazilika átalakítása.
Már a megyei lapban is sokat olvastam a munkálatokról. Egy apró – vagy nem is olyan apró - részlet azonban megindította bennem az un. református vezérhangyát. Ez pedig nem volt más, mint a szószék eltávolítása a Bazilikából. Jó, azért ki nem dobták, de feladatától fosztottan egy bemutatásra szolgáló kiállítási darab lett belőle a Millenniumi-kápolnában. Több helyen is hangsúlyozzák, hogy ez a szószék 19. századi Storno Ferenc vezette átalakításkor került a templomba, mely eredendően nem Bazilikának, hanem a szerzetesközösséget szolgáló szakrális térnek épült. Alapos elemzést kapunk arról, hogy melyik változtatás miért történt, hogyan töltheti be most jobban az épület a funkcióját.
Nekem, a kálvinistának, mégis szívig ért ez a szószék eltávolítás. Tudom, tudom, katolikus testvéreink nem nagyon használják amúgy sem, még ott sem, ahol eredeti része a templomnak. Próbáltam utánajárni, kicsit „kutatgatni”, hogy mi ennek az oka, de igazán autentikus és alapos magyarázatot sem a világhálón, sem az általam megkérdezett katolikus kollégáknál nem találtam. Többször felmerült a II. Vatikáni Zsinat liturgiai reformja, mint fordulópont a szószékhasználatban ill. nem használatban, de, mint kiderült, ez sem magyarázza mindenestől a szószék használatának ilyen mértékű háttérbe szorulását.
„A hagyományos liturgia oldalt elhelyezett, magas szószéke az új liturgia szellemében elvesztette a jelentőségét. Az igehírdetés (felolvasás, homilia) az oltár mellett elhelyezett felolvasópultról, az amboról történik. Neve a görög anabainein = föllépni szóból származik, s nem a latin ambo = mindkettő elnevezésből, bár a középkorban gyakran alkalmaztak kettős felolvasóhelyet. Az ambót "úgy kell megfelelően elhelyezni, hogy a hívek jól láthassák és hallhassák azokat, akik az ige liturgiában szolgálatot teljesítenek" (Ált. rendelkezések, 272). A hagyományos szószék egyes alkalmakkor (pl. lelkigyakorlat) továbbra is használatban marad, elbontása nem indokolt, különösen akkor, ha az művészi értéket képvisel.” (Dr. Guzsik Tamás Keresztény liturgiák építészete)
Egy másik – szerzőjét meg nem nevező- tanulmány arról tudósít, hogy a II. Vatikáni Zsinat után valamilyen oknál fogva szószékellenes hangulat alakult ki. Ott is egyre kevésbé használták, ahol volt. Az újabb templomok tervezőinek pedig még arra is ügyelni kellett/kell, hogy a szószékpótló ambót úgy helyezzék el, hogy nehogy 2 fókuszú legyen a tér, hanem világos legyen az oltár dominanciája. Az oltár tehát háttérbe szorított mindent.
Számomra a szószék és az úrasztala elválaszthatatlan. Jelentik Isten írott, hirdetett valamint látható Igéjének központi szerepét és egységét. És nem véletlenül van a legtöbb református templomban a szószék „árnyékában” az úrasztala, mert ami ott zajlik, az az Ige által lesz érthetővé, és az Igéből nyeri a megalapozást. Mindegyikre aztán a Szentlélek Isten üti a pecsétet. Nem kell feltétlenül szédítően magasnak lenni a szószéknek, de jó, ha megadja a méltóságot, no nem a prédikátornak, hanem Isten szavának.
Mostanság furcsa kutatások léteznek. Egyesek az emberek által kidobott hulladékot kutatják. Komoly tanulmányokat szentelnek annak, hogy mi minden kiolvasható a feleslegessé vált dolgainkból, mi minden megtudható arról, akié a szemét. Annak idején reformátoraink is kidobtak ezt-azt a templomokból. Ki óvatosabb, ki egészen radikális volt ezen a téren. De mintha már Jézus is kiszórt volna ezt-azt a templomból. Talán vannak ma is templomainkban itt-ott megkérdőjelezhető díszítő elemek, egyebek, oda nem illő dolgok, szimbólumok. De, Reményiket plagizálva, azt vallották elődeink, s vallom én is: ne hagyjátok (dobjátok) a szószéket, a szószéket s az úrasztalát.
Hozzászólások