Egyre többfelé láthatunk az üzletekben fekete díszeket, sőt még fekete műfenyőket is. Egy modernebb lakás stílusába és színvilágába jól  beleillő lehet egy ilyen karácsonyfa és dekoráció, persze bevállalósabbnak is kell lenni az átlagnál ahhoz, hogy valakinél ilyen pompázzon. Nekem nagyon tetszenek, igazán különlegesek, bár kétségtelenül kissé komorabb a hangulata egy ilyen összeállításnak.

A karácsony sötét oldala (Szín Karácsony: fekete) -dekorella.hu

Karácsonyfa trendek. Ízlelgetem a szót. Végül is, miért ne? Ma mindennek trendje van. Az öltözködésnek, a frizuráknak, a boroknak, a zenének, a lakásdekorálásnak stb., miért ne lehetne trendje a karácsonyfáknak is. De milyen is az idei trend? A fekete a menő: Akár maga a fa legyen fekete, vagy az ilyen-olyan színű fákat fekete gömbök ékesítsék. Az egyik bevásárlóközpontban láttam  fehér fán fekete díszeket először. Jól meg is néztem magamnak! Akkor még nem tudtam, hogy ez trendi, tudatlanságomban kellőképpen el is szörnyedtem. És hiába a neten nyert felvilágosítás 2012 divatjáról, úgy is maradtam.

 

Mindig is foglalkoztatott a gondolat, hogy milyen lehet az a kreatív ember vagy csapat, akinek az agyából kipattan egy-egy ilyen gondolat. Mi motiválhatja a fekete gömb vagy fa megalkotóit? Mert az egészen biztos, hogy az ünnep eredeti tartalma és eredeti szimbolikája nem. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a saját „hagyományos” karácsonyfánk is alig van már köszönő viszonyban azokkal a középkori misztériumjátékokban fellelhető paradicsomi fákkal, amelyeknek eredetét köszönheti. (Érdekes olvasmány ebben az időszakban Oscar Cullmann írása a karácsonyfa eredetéről a könyvecske 15. oldalától). Amikor előbb elhalványul, majd teljesen elmúlik a tartalom egy valamikori, a többség számára tartalommal bíró szimbólum mögül, szabad a pálya a kreatív csoportok előtt. És a kreatív csoportok agyalnak rendesen!
Biztosan az alkotási lázat szítja az is, hogy valami olyannal akarnak előállni, amilyen még nem volt. Valami nagyon eredeti kell!  Állandóan valami újat kell alkotni, mert a régi unalmas, lejárt lemez. Szinte arra kényszeríti egy rejtelmes erő a ma emberét, hogy állandóan változtatni kell, különben lemarad, elértéktelenedik.  Nincs olyan, hogy jól bevált, ez egyre inkább ismeretlen fogalom. Még akkor sem, ha valami szép is, jó is, használható is, akkor is változtatni kell. Mert csak a változás a jó. És mindig akadnak, akik szolgái lesznek az aktuális trendnek, s már rohannak is megvenni a fekete gömböket. Mert ettől jó fejnek, bevállalósnak, haladónak érzik magukat.

Nehezen hiszem el, hogy aki tárgyak, díszek tervezésével foglalatoskodik hivatásszerűen, ne tanult volna valahol valamikor a színek szimbolikájáról. Ha pedig tanult, és tudatos a színválasztás, milyen üzenetet közvetít a mostani divat? Fekete, depressziós időkben az ünnep is legyen fekete!? Legyen fekete karácsony, és nem csak azért, mert nem hullik odakinn a hó!? Elfáradtunk önmagunktól, kiszikkadt belőlünk minden csodavárás, minden remény, minden pozitív érzés, minden öröm? Elvesztette ragyogó színeit az ünnep? Nincs jó hír, nem ragyog a csillag, ha jön is december a karácsonyfa is feketeséget sugalljon? Babits fekete országa immár reális valóság?

Babits Mihály: Fekete ország

Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.

Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör,
fekete földbe, fekete hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be fúród:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még feketébben árad, ömöl
nézd a fű magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
fekete, fekete, fekete,
fekete kelme s fekete elme,
fekete arc s fekete gond,
fekete ér és fekete vér és
fekete velő és fekete csont.
Más szín a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
fekete belül a földnek váza,
nem a fény festi a fekete szint
karcsú sugárecsetével
nem :
fekete az anyag rejtett lelke,
jaj,
fekete, fekete, fekete.

Mondhat mindenki azt, amit akar, állíthat olyan fát, amilyet akar, én akkor is színes karácsonyt várok, remélek, nem pedig feketét. Mert az én karácsonyomban fény támad, méghozzá nem mesterséges fény, hanem mennyei világosság. Az én karácsonyom nem lehet fekete, mert reménység tölti meg, hogy van Megváltója ennek a fekete világnak. Az én karácsonyomban az ablakom előtti fenyő zöldje Isten örökkévaló szeretetéről, gondviseléséről beszél. Nálam csillogó, arany vagy ezüst és piros gömbök lesznek a fán, mert ez az ünnep felemel, nem pedig letaglóz. Én nem akarok megfelelni senkinek a karácsonyfámmal, mindig –bármilyen sok egyéb tennivalóm is van- örömmel és szeretettel díszítem fel a fát színesre. Nincs bennem elementáris kényszer a változtatásra, sőt, van karácsony külsőségeiben, de főleg tartalmában egy csomó olyan, amin a világért sem változtatnék, úgy jó és úgy csodálatos, ahogy van. Trendi vagy nem trendi, én színes karácsonyfát, de még inkább az Örökkévaló Isten ecsetjével, evangéliumával kiszínezett készülődést és karácsonyt kívánok mindenkinek!

Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom

Mostan színes tintákról álmodom.
Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
Kiszínezném vele az életem.


 

Hozzászólások