A Google Street View szolgáltatása jelenleg 44 ország több mint háromezer városában érhető el, egyebek mellett a régióban a horvát tengerparton és Prágában is. Budapesten 2009 májusában már egyszer megjelentek a Google autói, de akkor Jóri András adatvédelmi biztos aggályait fejezte ki a fotózásokkal kapcsolatban, ezért az amerikai cég felfüggesztette a programot. Két évvel később a biztos úgy foglalt állást, hogy az adatvédelmi szabályok betartásával fényképezhetnek a Google autói. 

Péterfalvi: elindulhat a Google Street View az országban - kisalföld.hu  

Modern korunk újabb technikájával leszünk rövidesen feltérképezve, hiszen elhárultak az akadályok a Street View szolgáltatás magyarországi indítása elől. Mi is ez a Street View? Az elnevezés elsőre nem fedte fel a szolgáltatás pontos mibenlétét, így rákerestem. Egy olyan google térképről van szó, melyen az utcák szintjén lehet keresni 360 fokos körpanorámás képek segítségével.  Hol van már a régi térképek kora, amikor csak egy-egy vonal jelölt egy utcát még a városi térképen is, és csupán térképjelek hívták fel a figyelmet valami különösebb, jelentősebb épületre. Ma ez már édeskevés, ma már mindent tudni akarunk, lehetőleg a legkisebb részletekig menően, lehetőleg a legkisebb erőfeszítéssel, a szobánk, a fotelunk kényelméből.


Ma csörgött a telefonom, nem is értettem kristálytisztán, hogy milyen google micsodához kért néhány adatot egy férfihang a kollégiumunkról. Nos, a cikkből megtudtam. Állítólag már végigfényképezték egész városunkat. No, bravo! El sem tudom képzelni, hogy mennyi felvételt kell/kellett ahhoz készíteni, hogy mondjuk egy Győr nagyságú várost minden utcájával és sikátorával virtuálisan bejárhatóvá tegyenek! Óriási munka! Nem csekély anyagi ráfordítás. Már csak egy kérdésem van, a magam egyszerű vidéki stílusában: „Oszt, mér’  köll ez nekünk ollan nagyon?”
Azt megértem még valamennyire, hogy híres épületeket, történelmi belvárosokat igyekeznek ilyen módon láthatóvá tenni pl. turistacsalogató célzattal. De, hogy miért fontos az egész világnak látni, hogy kék, zöld vagy szürke házban lakom-e a város szélén, és hány fa van előttünk az utcán és milyen stílusú és színű a szomszéd kerítése, azt tényleg nem tudom.
Megint egy szolgáltatás, mely tolja előre magát, és sikeresen hiteti el magáról, hogy milyen fontos. Hogy nélküle már nem megy annak, aki valamit is ad magára. Milyen ország, milyen település az, amelyik még a Street View-n sem látható?! Hihetetlen mondat: „egy most kiadott állásfoglalásban sikerült megteremteni a szükséges garanciákat arra, hogy a magánszféra ne sérüljön, és a köz érdeke is érvényesüljön.”
Mert ugye a köz érdeke azt kívánja, hogy fotelből kóborolhasson bárki az utcánkban. Félek, hogy a végén, mikor majd át akarjuk festeni a kerítést/ a házat esetleg más színre, majd be kell jelentenem a google-nek. Majd aszerint engedélyezik, hogy mikor tudnak kijönni új felvétel készítésére, vagy egyszerűen úgy fognak eljárni, mint mostanság a mindenható Nemzeti Örökségvédelmi Hivatal  (vagy mi is az új neve én egyszerűen csak sóhivatalnak hívom… és  működési anomáliái és jogosítványai megérdemelnének egy  külön posztot), hogy amire ráböknek, az szent és sérthetetlen, és változtathatatlanná válik független attól, hogy mit diktál a józan ész és a pénztárca. Szóval, miért is vagyok én köteles mutogatni az otthonomat – ha csak egyelőre kívülről is - a világhálón? A köz érdeke tényleg ezt kívánja?
S ha már a jogoknál tartunk! Még jó, hogy nem kötelező ezt a szolgáltatást használni is, különben kénytelen lennék szót emelni az eltévedéshez való jogom érdekében! Kénytelen lennék szót emelni a valóságos világ hagyományos felfedezéséhez való jogom érdekében! Kénytelen lennék szót emelni a meglepetésekhez való jogom érdekében!


Ha mindent tálcán kínálnak az embernek, előbb utóbb megcsömörlik tőle vagy leszokik a gondolkodásról! Úgy jár, mint az a kamionos, aki annyira bízott a GPS-ében, hogy a végén egy se ki se be ösvényen kötött ki, és sok pénzébe és idejébe került, mire kiszabadították onnan. A „Hát nem tűnt fel, hogy egyre keskenyebb az út?”- kérdésre annyit dünnyögött, hogy ő a GPS-re figyelt.
Maradi vagyok? Lehet. Nem mérem fel a technika adta lehetőségek jelentőségét? Lehet, majd a kedves olvasó megteszi ezt helyettem, helyre fog tenni. Mindenesetre sajnálom azokat a generációkat, akiket olyan idiótának néznek, hogy annyira segíteni/ túlbiztosítani kell őket, hogy odataláljanak valahova, hogy a végén már inkább ki sem mozdulnak/mozdulhatnak kütyük nélkül, vagy abszolút unalmasnak és fárasztónak találják a valóságot a virtuálishoz képest, mert a képernyőn már mindent látott. Én nem bánnám, ha nekik is meghagynánk a valóságos felfedezés, ad absurdum az eltévedés jogát!

Hozzászólások