Szombat este óta hirtelen mindenkinek van véleménye Márta Alexről. Páran egyszerűen nem értik, miért tud egy gyerekdalhoz hasonló egyszerűségű dallal népszerűbbé válni, mint Radics Gigi, mások viszont egyenesen új korszak kezdetéről beszélnek. Összeszedtük a leggyakoribb állításokat ByeAlexről.

5 fontos tény a ByeAlex-jelenségről -  velvet.hu

Biztos mindenki hallott már olyan hírt, aminél visszakérdezett: ez most vicc, vagy komoly? Aztán mire felszabadultan nevetne az ember, a viccről kiderül, hogy véresen komoly. Amikor nem tudod eldönteni egy emberről, hogy hányadán is kell vele állni.

Nemrég néztem újra az Árnyékország című filmet, amiben van egy tökéletesen idevágó jelenet. Az idősödő professzor C. S.  Lewis bemutatja nemrég megismert amerikai barátnőjét egyetemi kollégáinak. Az egyik professzor a maga fellengzős stílusában lesajnáló megjegyzést tesz először az amerikaiakra, aztán meg a nőkre. Ez nem maradhat szó nélkül, és ekképpen fordul hozzá a "sértett": "Ahogy mondta, Riley professzor, én az Államokból jöttem, és a különböző kultúrák különböző nyelven beszélnek. Kérem, szíveskedjék felvilágosítani, ön így szokott érvelni, vagy egyszerűen csak ilyen buta?” S teszi mindezt rezzenéstelen arccal, egy korty ital kíséretében, s már megy is tovább diadalmasan, magára hagyva az elképedt professzort.

                           

 

Nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy egy nem éppen mainstream dal és előadó nyerte meg a Dal című versenyt a közszolgálati TV-n , és jutott ki az Eurovíziós Dalfesztiválra hazánk színeiben. Művészetről, zenei ízlésről nem érdemes vitatkozni, vékony a választóvonal az elmebeteg és a zseni között, és akkor még az elmebeteg zsenikről nem is szóltam. Egy biztos, hogy ez a fiú dalostól, sapkástól, mindenestől teljesen kilógott a többiek közül. Most ez az átlagtól való nagymérvű eltérés győzelmet hozott. Produkciója erősen megosztja a közvéleményt: egyszerre magasztalják égig és döngölik a földbe is. Egy valamit fontos tudni: közönségszavazatokkal nyert. A „szakmai” zsűri értékelése szerint nem ő volt a legjobb, sőt egyik zsűritag oda is vetette neki: „Tudod, hogy itt a mezőnyben náladnál csak jobb énekesek vannak!” Ugyanakkor mégis – ki tudja milyen szakmaiság nevében – megadták az esélyt neki, mert beválogatták a négy közé, akikre szavazni lehetett. Aztán jött a meglepetés, mert ami csak jó viccnek tűnt, hirtelen valósággá lett. A több, mint  244ezer szavazó többsége rászavazott. És most már nincs hátraarc, ha győzött, ő fog képviselni bennünket a nemzetközi porondon. Megjegyzem, ha tavaly az orosz bábuskák a megmérettetésen a második helyig jutottak, ByAlexszel és Kedvesével nekünk is teremhet még babér.

Van egy-két dolog, amire azonban rákérdeztet ez a győzelem. Például a szakmaiság vs. dilettantizmus, vagy a szakmaiság vs. eredetiség problémájára. Milyen könnyen tudjuk egyiket a másik ellenében kijátszani! „Kérem, a szakma mást mond, de a közönség választ.”- tárjuk szét sokszor a kezünket. Mit ér a szakmaiság, ha nem tudja kommunikálni magát, ha elefántcsonttoronyba kerül, ha meg nem értetté válik, vagy ha éppen elszakad a hétköznapi valóságtól? Vagy mit ér a szakmaiság, ha nincsen hitele? Amíg demokrácia van, addig a dilettáns többség mindig leszavazhatja a kisebbségi szakmát, ha úgy adódik, ha olyan a közhangulat, ha a szakma csak önmagára figyel. Ad abszurdum a nagy szakmaiság sokszor ellenérzéseket szül, és csak azért is jönnek a protesztszavazatok. Rá kell jönni, hogy nem mindegy milyen a tálalás. Az igazi művészet az, ha a szakmai tartalomhoz a megfelelő forma társul. A szakmának figyelni kell arra is, hogy időről időre meg tudjon újulni, mert a sablonmegoldásokra egy idő után senki nem vevő, már csak azért sem, mert a régi görögök már megállapították: kétszer nem lehet belelépni ugyanabba a folyóba.. A szakmának nem lehet ellensége, hanem inkább inspirálója kell, hogy legyen az eredetiség. Azonban mai magyar közéletünkben – akár a politikai, a művészi, de akár az egyházi világ szakmaiságának az emlegetése – és akkor még a pénzügyekről nem is beszéltem- sokakban inkább negatív érzéseket gerjeszt. Ez olyan politikusi blabla, olyan értelmiségi fontoskodás, olyan papi szöveg. Mert ugye ezek olyan területek, mint a futball, amihez mindenki ért. Legalább is fotel szinten. Láttam már országgyűlési tudósítást, jó voltam a múltkori karaoke partin és voltam már istentiszteleten is. Ha nem elég bölcs a szakma, ha nem tud megújulni, ha nem  elég érzékeny és igényes önmagára, megjelenésére, környezetére, könnyen kicsúszhat alóla a talaj. És első renden nem a tömeg felelőssége, ha rossz alternatívákat kap választásra, vagy a szakma balsütetű kísérletezése kiprovokálja az ellenkezést.
Éppen ezért vigyázni kell a viccelődéssel, a kétértelműséggel is, mert sosem lehet tudni, hogy ki mit vesz komolyan. Nem mindenki érti a viccet, nem mindenki tud a sorok között olvasni. Te poénnak szántad, ő meg megsértődött miatta. Te biztosan tudod, abszurd, amit mondasz, vájt fülel hallani is a felhangokat, más úgy gondolja ez a valóság, s ne lepődj meg, ha hivatkozni is fog rád, hogy te is megmondtad már.
A szakma kérdése eszembe juttatja az őrálló felelősségét, mert a szakma őrállónak adatott. Ha valamit lát az őrálló, meg kell fújni a trombitát. De tisztán és egyértelműen, hallhatóan és értelmezhetően. Persze vigyázva a hitelességre, nem állandóan riogatva, kiskondás módjára, aki addig hitegette a falu népét, míg a végén egyedül maradt, mire jött a farkas. Helyzetbe, döntési helyzetbe kell hozni azokat, akik az őrállókra bízattak. Csak akkor kerül le az őrálló válláról a felelősség. 

 

 

 

Hozzászólások