A világ harmadik legmagasabb hegyére jutott fel a lábprotézissel mászó magyar alpinistaveterán, és társa, a Himalájában először próbálkozó Kiss Péter.
Erőss Zsolt és Kiss Péter feljutott a Kancsendzönga 8586 méter magas csúcsára, számolt be a hírről az expedíció honlapja. A két alpinista 24 órás küzdelem után ért fel a világ harmadik legmagasabb csúcsára. A magyar mászók esélyei sokáig kétségesek voltak, hiszen a csúcstámadás előtt nem érték el az utolsó tábort, és valamivel alatta, 7250 méteren sátoroztak le. Vasárnap, helyi idő szerint este hatkor indultak el a csúcsra, és 8000 méter felett kiderült, hogy a serpák nem feszítették ki az előrejutást segítő köteleket. Ezért a hegymászók biztosítás nélkül vágtak neki az éjszakai mászásnak a mínusz 30 fokos hidegben.

Erőss és Kiss négy koreai és három olasz alpinista társaságában mászott az utolsó szakaszon. A jelentés szerint nepáli idő szerint délután hatkor (magyar idő szerint egykor)álltak a csúcson...

Újabb himalájai csúcsot ért el Erőss Zsolt - sportgeza.hu

Mount Everest, K2, Kangcsendzönga, Lhoce, Makalu, Cso Oju, Dhaulagiri, Manaszlu, Nanga Parbat, Annapurna, Gasherbrum I, Broad Peak, Gaherbrum II, Sisa Pangma. 14 hegycsúcs, mely több mint 8000 m magasra tör. 14 hegycsúcs, melyeknek meghódításáról ma is sok hegymászó álmodik, de csak a legkiválóbbaknak és legelszántabbaknak adatik meg, hogy meg is hódítsák mindegyiket. 1986-ban egy hegymászó legenda, az olasz Reinhold Messer volt az első, akinek ez sikerült. Hihetetlen mi munka van 14 sikeres csúcstámadás mögött. Olvastam Jerzy Kukuczka Függőleges világom című könyvét, melyben elmeséli, hogy ő – másodikként a világon hogy hódította meg a 14 csúcsot 8 év alatt. Messner esetében 16 évre kellett a „Himalája koronájának” elnyeréséhez. A mai napig összesen 26-an iratkoztak fel erre a dicsőséglistára.
De az olasz, a lengyel és a sok egyéb náció mellett van nekünk egy Erőss Zsoltunk is, aki jó eséllyel pályázik a korona elnyerésére. Hihetetlen képességek, hihetetlen akaraterő, és egyfajta megszállottság, mely tántoríthatatlanul viszi előre. Nem állította meg még a Tátrában elszenvedett szörnyű baleset sem, azóta már protézissel is ostromolja a csúcsokat. Most éppen 8565 m-ről nézett körül és nézett le ránk. A világ harmadik legmagasabb csúcsáról. Ez már a 10. volt.


Lehet persze felelőtlennek titulálni, aki kihívja maga ellen a Gondviselést, lehet, hőst látni benne, vagy a nép egyszerű fiát, aki elindul Gyergyóból és legyőz minden akadályt, tántoríthatatlanul küzd, hogy álmát megvalósítsa. Volt alkalmam többször is személyesen hallgatni őt. Végtelenül szimpatikus, szelíd, megnyerő személyiség, aki legalább olyan precízen méri a szavakat, mint ahogy a csavarokat tekeri a jégfalba a mászások során. Őszintén kívánom neki, hogy valósítsa meg, de ne csak megvalósítsa, élje is meg a maga teljességében a hátralévő csúcstámadásokat, és tudja azt is, mikor kell megállni, és hálásan örvendezni annak, amit elért.
A top hegymászókra a Himalájában 14 csúcs vár. 14 hihetetlen, hasonló, de mégis egészen más kaland, beteljesülés. Hosszú rákészülés, lemondás, bátorság-próba, minden erő latba vetése 14 egyedülálló pillanatért. Mások más szempontok alapján keresnek csúcsokat, pl. a kontinensek legmagasabb pontjait veszik célba, őket 7 magaslat hívogatja a világ 7 csücskében. 
Nemcsak a hegymászóknak vannak meghódítandó csúcsai, hanem emberi életünknek is. Kinek több, kinek kevesebb. Nem a számuk, és nem is egymáséhoz viszonyított magasságuk dönt. Ezek a csúcsok egyediek,  nem vehetők előre pontosan számba, nem határozhatóak meg egzakt módon, csak azok, amelyek már mögöttünk vannak. Mert az éppen aktuális csúcsokat mindig ajándékba kapjuk. Mindig csak az éppen meghódítandó jelenik meg a horizonton, a többi a jövő takarásában marad. Mégis álmodjuk, vágyjuk, reméljük ezeket a csúcsokat, érezzük hívásukat. Életünk csúcsai azok a pillanatok, melyek örökre bevésődnek az emlékezetünkbe. Amelyeknek tudjuk nemcsak a dátumát, de szinte fel tudjuk idézni a pillanat illatát, ízét, hangját, színeit, szinte még mindig a bőrünkön érezzük. Aki kapott hozzá művészi talentumot, az megfesti, muzsikává komponálja, vagy éppen kiírja magából ezeket a csúcsélményeket.


Kinek adatik csúcsélmény? Annak, aki felfelé tekint. Mert annak az egére felrajzolja a Mindenható a következő célt, s elérésében bátorítja és buzdítja, segíti. Ezekért a csúcsokért persze ettől még meg kell küzdeni, ezek a csúcsok sokat kivesznek az emberből, ezekért a csúcsokért áldozatot kell hozni. De ezek a csúcsok megérnek minden fáradozást. Lehet, hogy ezek a csúcsok egy váratlan pillanatban, egyetlen gondolatban, egyetlen felismerésben realizálódnak, de nem előzmény nélküliek, és tátva marad tőlük az ember szája. Ezeken a csúcsokon nem lehet a végtelenül ottmaradni - Péternek, Jakabnak, Jánosnak sem engedte meg a sátorverést Jézus a megdicsőülés hegyén -, de a látott panoráma velünk jön lefelé is. A sok művészi megfogalmazásból Kosztolányi Hajnali részegsége kívánkozik ide összefoglalásul. (A címre kattintva érdemes meghallgatni a teljes verset Latinovits Zoltán tolmácsolásában.)

Szájtátva álltam
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van
és fölvilágolt mély értelme ennek
a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.

Virradtig
maradtam így és csak bámultam addig.
Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél
ezen a földön, mily silány regéket,
miféle ringyók rabságába estél,
mily kézirat volt fontosabb tenéked,
hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél
és annyi rest éj
s csak most tünik szemedbe ez az estély?

Ötven,
jaj ötven éve - lelkem visszadöbben -
halottjaim is itt-ott, egyre többen -
jaj, ötven éve tündököl fölöttem
ez a sok élő, fényes, égi szomszéd,
ki látja, hogy a könnyem morzsolom szét.
Szóval bevallom néked, megtörötten
földig borultam s mindezt megköszöntem.

Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen.
de pattanó szivem feszitve húrnak,
dalolni kezdtem ekkor azúrnak,
annak, kiről nem tudja senki, hol van,
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
Bizony, ma már, hogy izmaim lazúlnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak
vendége voltam.

 

Hozzászólások