Közösség
A Csillagpont nem egy rendezvényszervező cég munkájának gyümölcse, hanem lelkes önkénteseké. Az előkészítő munkálatoktól kezdve a legelső nagyszínpadon elhangzó szótól a legutolsó bevert szögig minden munkát önkéntesek végeznek a Zsinati Ifjúsági Iroda koordinációjával. Legutóbb Tatán 565 fiatal dolgozott vállvetve a találkozó létrejöttéért, több mint harminc munkacsoportban.
Történet
Először 2003-ban Bodajkon találkoztak a református fiatalok. Aztán minden egyes találkozó alkalmával egyre többen és többen lettek. Debrecen, Sárospatak, Fadd-Dombori és Tata után idén Mezőtúr városa fogadja be a rendezvényt. A szervezők idén közel ötezer résztvevőre számítanak.
A Csillagpontról
Sátor, karszalag, nagyszínpad. Imádság, közösség, Isten közelsége. Vándorfesztivál, ami református. Ez a Csillagpont református ifjúsági találkozó.
10 év telt el azóta, hogy Bodajkon 2003-ban először vettem részt a Csillagponton. Épp ma takarítottam a kocsit, s előkerült a hátuljából a kis polifoam („seggcsüccs”), amit az első találkozón kaptunk, hogy mégse a puszta földön üljünk. Azóta van egy szép sorozatom pólókból, és még egy sokkal hosszabb sorozatom az emlékekből. Mert a Csillagpontok mindig emlékezetesek. Mindig volt valami külső körülmény, ami segít az emlékek beazonosításában: Bodajk az újdonságról szólt, megtanultam sátrat állítani, és a nomád életmód minden csínját-bínját. Gyorsan be kellet ugrani a szolgálatba is, kiscsoportot vezethettem. Debrecenből előjön az előkészületek utolsó napjának rendkívüli vihara. Mivel jól alánylonoztam a sátornak, csak épp a szélét nem tűrtem be, így minden víz a sátor alja és a nylon közé folyt, s végig „vízágyon” aludtam. Itt már rutinosabban vezethettem kiscsoportot, sőt még egy esti áhítaton is szolgálhattam. Sárospatakról az iszonyú hőség jut eszembe, ahogy a „0” árnyék és az 50 fok ellenére mindig megtelt a pálya az előadásokra, és ez volt az első csillagszórói szolgálat. Fadd-Dombori hihetetlen szúnyogáradata se tudta elvenni a kedvet a csillagszórásától. Aztán Tatán jól eláztunk, de a csillagok nem aludtak ki akkor sem. Az egyik este hazaugrottam, hogy legalább egy éjszaka száraz luxusát élvezzem a másnapi reggeli áhítat előtt. Mit ad Isten, nem elaludtam reggel! Őrült tempóban száguldottam végig a sztrádán, hogy az utolsó pillanatban beessek az áhítat kezdetére. Mégis ciki, ha nem érkezik meg az áhítozó! De ott voltam. Mert ott kellett lenni. Vinni a gyülekezetünk ifjúságát, lelkesíteni őket, átélni a közösség, a nyár, a programok sok-sok áldását. Többen közülük már „önjáró” sőt, szolgáló csillagpontosok lettek.
Idén nagyon furcsán érzem magam. Egyrészt azért, mert ma fog eldőlni, hogy el tudok-e menni Mezőtúrra. Az orvos szava dönt.
Másrészt, mert ha –reménység szerint- ott is leszek, olyan minőségben veszek részt a találkozón, amilyenben eddig még soha: egyszerű közemberként. Érdekes, de jobban izgulok, mint mikor a szervezésben vettem részt. Talán épp azért, mert tudom, hogy mivel jár a szervezés, mivel jár a szolgálat. Milyen háttérmunka kell ahhoz, hogy minden olajozottan működjön egy ilyen hatalmas találkozón.
Már épp kezdett bűntudatom lenni, hogy idén nem vállaltam semmilyen szolgálatot, de rájöttem, hogy így is fontos feladatom van. Nagyon lényeges a rátermett főszervező, a különböző munkacsoportokban szolgáló önkéntesek nagy csapata, de semmit nem ér a munkájuk, ha nincsenek „sima” résztvevők, akik a kialakított kereteket, programokat megtöltik élettel, akik barátokra, társakra találnak, akik összetalálkoznak, vagy éppen szorosabbra fűzik a kapcsolatukat Istennel. Akik visszajeleznek, akik megköszönnek, akik imádkoznak, akik rácsodálkoznak, akik nevetnek, akik kérdeznek, akik megismernek, akik megélnek/átélnek, akik meghallgatnak, akik elmondják, akik hozzátesznek az egészhez a saját színükkel.
Milyen jó lenne, ha nem felejtenénk el, hogy résztvevők nélkül a leggondosabb előkészületek ellenére sincs találkozó, nincs öröm, nincs közösség, nincs igazi áldás. Részvevők nélkül nincs gyülekezet. Adja Isten, hogy a több ezer, akikért több százan dolgoztak, odaérjen, aktívan jelen legyen, hozzátegyen, és mindannyian hálát adhassunk a Mindenhatónak, s elfogadjuk a Csillagpontra készített áldásait.
Hozzászólások