A Szent Péter teret megtöltő nemzetközi hívősereg nagy figyelemmel hallgatta, időnként tapssal szakította meg a Szentatya rendkívül komoly tartalmú, az egész világhoz intézett beszédét, amely ez alkalommal nem a szokásos vasárnapi evangéliumi szakasz elemzése volt, hanem válasz az aktuális világpolitikai helyzetre, határozott és nagy erejű tagadása a háború és az erőszak minden formájának.

"Soha többé háborút!" – Ferenc pápa szeptember 7-ére böjt- és imanapot hirdetett meg Szíria és a világ békéjéért - vatikán honlapja

Beszédek, felhívások… Vajon mekkora erővel bírnak? Van értelme felemelni valami mellett vagy ellen a hangot, mikor rögtön egy ellentáborral találkozik szembe az ember? Kis hazánkban már megszoktuk, hogy ha az egyik politikai oldal A-t mond, akkor rögtön a másik B-t. Már csak azért is, hogy meg lehessen különböztetni egyiket a másiktól, és ne már úgy legyen, ahogy a másik gondolja. Még akkor sem, ha van benne valami jó, még akkor sem, ha van benne valami igazság. Van értelme olyan ügyekbe hallatni a hangunkat, amire oly csekély vagy éppen nulla a ráhatásunk? Babits szavai jutnak eszembe: „mert vétkesek közt cinkos, aki néma”. Cinkos, még akkor is, ha csupán pici pontnak érzi magát. Cinkos még akkor is, ha szava nem hallatszik messzire. Cinkos, ha lesöpri magáról a felelősséget, mondván: Ez nem az én dolgom! Vannak erre avatottabb emberek is! Cinkos, ha felmenti magát a szólás felelőssége alól, hogy messze történnek az események! Cinkos a flegma, álszent vagy éppen cinikus visszakérdezés: „Hát őrizője vagyok én az én atyámfiának?”
Igenis meg kell szólalni. Vagy ha nem én szólaltattam meg a lelkiismeret, az isteni parancs békére, önfegyelemre, önvizsgálatra hívó szavát egy olyan konfliktusban, melyben emberek szenvednek, halnak meg értelmetlenül, gyalázatos módon, s melyet készülődnek újabb erőszakkal megállítani, akkor kötelességem csatlakozni a felhíváshoz. Ha csak annyival, hogy a facebookon adok egy like-ot egyetértésem jeléül, vagy éppen megosztom az elém került gondolatokat, akkor annyival.


De lehet többet is tenni. Ferenc pápa rámutat a szíriai konfliktussal – de mondhatnánk Közel-Keleti konfliktust is – kapcsolatosan, hogy a keresztyén ember nem maradhat néma, már csak azért sem, mert nem annyira eszköztelen, mint amilyennek sokszor önmagát beállítja vagy mások állítják róla. 
Belegondolni is rossz, mit csinálnánk, ha arra ébrednénk, hogy halált hoz a levegő, mert az emberi brutalitás és könyörtelenség megfertőzte. Belegondolni is rossz, mit csinálnánk, ha valahogy túlélve az egyik iszonyatot attól kéne rettegni, hogy mikor jön az idegen hatalom légicsapása, mikor hullik a halál az égből. Belegondolni is rossz, ha egyszer arra ébrednénk, hogy pontról pontra ismétlődik az a forgatókönyv, ami más országokban (pl. Irak, Afganisztán) se hozott semmilyen megoldást, csak teljes káoszt, újabb fájdalmat, félelmet, szenvedést és halált. Belegondolni is rossz, ha azt tapasztalnánk, hogy sorsunk különösebben nem érdekel senkit, nem számíthatunk semmilyen együttérzésre, segítségre, hanem teljes közöny ural mindenkit körülöttünk.
A katolikus egyházfő felhívást tett közzé. S ha olvasod szavait és kiállást, nem tehetsz mást, mint melléállsz, ha csak nem akarsz cinkos lenni a borzalmakban. Ha csak nem hiszel még mindig a megelőző csapás, meg a fegyveres békefenntartás stb. maszlagban. Ha csak nem hiszed még, hogy Krisztus tévedett, s az erőszakra csak a nagyobb erőszak és nagyobb nyomás lehet az egyetlen megoldást. Mert akkor meg annyira megtévesztett vagy, hogy előbb utóbb, világosság híján, te is gödörbe lépsz.  Éppen ezért olvasd Ferenc pápa szavait, gondolkozz el, hogy miért emel szót, értékeld a kiállást,  és azt is meglátod, hogy nem vagy eszköztelen!


Nem vagy eszköztelen, ha Krisztus békére hívó parancsának engedsz! A pápa rámutat az eszközre: közös imádság! Érjenek össze az imádkozó körök, alkossanak láncot felekezettől függetlenül. Még ha mi portestánsok – hitünk szerint - inkább Krisztushoz címezzük is imádságunkat Mária helyett, az imádságaink összetalálkozhatnak. Hiszem, hogy Isten ebben az ügyben nem akad fenn a teológiai problémákon! Sokkal inkább fennakadhat azon, és elakadhat, elgyengülhet az imalánc azon, ha mi magunk sem hiszünk igazán a közös könyörgés erejében. Ha lesöpörjük mi is annyival, hogy ugyan, mit használhat itt egy-két buzgó lélek imádsága. Így valóban igen rövid és gyenge lesz a lánc, mely által Isten a gonoszt akár meg is kötözheti.
Hogy ne egy-kettő imádkozó legyen, ahhoz mindnyájan kellünk. Ahhoz kell mindegyikünk talán még mustármagnyira sem növekedett hite. Kell az összekapaszkodás, az összefogás, a közös kiállás. Hogy felerősödjön a megszólaltatott igazság, felhívás. Nem az számít ki mondta ki.
Az már csak igazi bónusz, hogy Krisztus Urunk boldognak is mondja azokat, akik békességre igyekeznek. A cinkos sosem lesz boldog, a cinkosan hallgató, a tehetetlenül kezét tördelő sem. Szeptember 7 este 7 órától lehet csatlakozni, lehet felerősíteni a békességre törekvés, a szeretet szavát.
„Boldogok akik békességet teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek” Mt. 5:9

 


 

Hozzászólások