A rendőrség is megerősítette, hogy hamisítvány a bajai videó. A nyomozás adatai szerint a megrendezett felvételt egy közvetítőn keresztül cd-n juttatták el az MSZP-székházba.

Az MSZP székházáig ér a bajai videóhamisítási botrány - mno.hu

Amikor az éppen aktuális politikai botrány újabb és újabb részleteit ismerem meg, József Attila szavai jutnak eszembe: „fecseg a felszín, és hallgat a mély” Vasárnap még azt írhattam volna, hogy fecseg a felszín, de persze, csak ha jól megfizetik. Attól függ, hogy ki ajánl neki többet, annak nyilatkozik, tálal ki a hamisított videógyártás egyik érintettje. Már akkor több, mint gyanús volt az egész.
A fecsegést a HVG indította el. Megjelentetett egy választási lefizetést leleplező videót. Állítólag megbízható forrásból. Aztán gyorsan elkezdett fecsegni minden ellenzéki párt szóvivője és prominense: „Mer’ a Zorbán, meg a Fidesz! Stb.” Hallgattuk a szokásost, mely egy videó szikrájától újra lángra kapott. Vannak, akik elkésve is fecsegtek, amikor egyes sajtóorgánumok már kezdték megszellőztetni, hogy valami baj van a felvétel körül, a bolond is láthatja, hogy ilyen videó nem készülhetett rejtett kamerával. Azt hiszem, egy informatikusnak azt sem volt nehéz kideríteni, hogy mikor készült a felvétel. De ciki, 2 nappal a választás után!!! Kicsi ez az ország, könnyen fellelhetők a szereplők, a készítők, s mivel finoman szólva sem a társadalom krémjét alkotják, rögtön kijött az „üzleti véna”, s már ki is akarták árusítani a leleplező videót leleplező nyilatkozatot. Az ötlet sátánian óriási – lejáratom a számomra nem szimpatikus politikai formációt-, a kivitelezés és a tálalás óvodásan dilettáns.

A sár csak fröcsög, csak fröcsög, egyre többen maszatolódnak. Fröccsentettünk egy óriásit a riválisra, de kezd visszafelé elsülni a dolog. Mit ad Isten, még a patyolattiszta, felívelő ferencpártra is jut belőle. Persze ott egyszerre le is törlik, azonnal kilépetik az érintett aktivistát. És ennyi. Vigye el más a balhét, még akkor is, ha a pártelnök személyesen ígért 100.000 Ft-ot a választások előtt annak, aki csalásról készített felvétellel áll elő. Neki ez fillér, de hány ember fantáziáját lódított meg. Hétfő estig a legnagyobb ellenzéki párt honlapján egyetlen sor sem szól arról, hogy mit derített ki a rendőrség. Ott még mindig hiteles a videó. Úgy látszik, igen csak törik a fejüket a kreativok, hogy most mit is mondjanak. Főleg, hogy az is kiderült, hogy náluk volt a felvétel már a közzététel előtt. Súgjak?
1. A kormánypárt készíttette a videót, hogy az első botrány után (választási csalás történt) a következő, nagyobb botrányt (megrendezett a videó) az ellenzékre kenje.
2. A felvétel nem is egy konkrét csalás leleplezésére volt hivatva – nem volt jó az egyeztetés a HVG-vel -, hanem csak egy fiktív, mondhatni oktatófilm arról, hogy milyen galád módszereket feltételezhetünk a kormánypártról. Attól, hogy ez a videó nem valódi, még sok hasonló eset történt, és fog is, mert ellenfelünktől minden kitelik. Ezzel a felvétellel csak a jelenségre szerettük volna felhívni a figyelmet.
Melyikre fogadjak? Vagy jön egy még körmönfontabb politikusi logikai salto mortale?
Bizonyított pszichológiai tétel, még régibb igazság, hogy azt a hibát, bűnt, vétket találom meg a másikban a leggyorsabban, azt ostorozom a leghathatósabban, ami bennem van. Mert hogy mindenki magából indul ki. 

Fecseg, fecseg a felszín. Mindenki nagyon szeret és tud nyilatkozni, beszélni. És hallgat a mély. A fecsegés újabb és újabb fecsegést eredményez. Lám, most én sem tettem mást, mint egyfajta csokorba rendeztem a fecsegéseket.  De vajon mikor jutunk el a hallgató mélyhez? Mondhatnám szép kánaáni nyelven: „akinek van füle, az hallja, hogy mit mond a lélek a gyülekezetnek” De valóban? Nem túlságosan hozzászoktunk már a felszínhez? Kit érdekel, mi van a mélyben? A mélységet jól helyettesíti egy-egy jól kikristályosodott prekoncepció. Lehet ez berögzült pártszimpátia, pesszimista „mindenki csal, lop és hazudik” álláspont vagy éppen a „nagy ívben teszek az egész politikára” közömbössége. Van még fülünk a mélységre? A felszínen sokkal könnyebb tovasiklani, a szem keresi az újat, a következő érdekeset. „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van” – mondja a Biblia. A mély sokkal időigényesebb, sűrűbb közeg. Ott meg-megállva, gondolkodva, erőt gyűjtve, sokkal megfontoltabban lehet csak haladni. Hallgat a mély, de inkább így mondanám, némán sikolt, hogy mivé lesznek a szép eszmék, mivé lehet egy társadalom, mivé lehet egy ország. Mivé lehet az ember, ha elszabadul, ha legalantasabb ösztöneit hagyja szabadon garázdálkodni.

felirat: Az állandó felszínesség gonoszra visz

Ebben élünk, ebben birkózunk mi, keresztyén emberek is. Egy oldalról azért, mert ennek az országnak felelős állampolgáraként nem hagyhat hidegen bennünket, hogy mi is történik körülöttünk és velünk, hogy is alakul ez a kis „Ungarische Demokrácia” Másik oldalról azért sem, mert a felszín fecsegése és a mély hallgatása tetten érhető az egyházi közéletben is. Legutóbbi, olykor komikus, olykor szomorúan –talán kicsit erősen fogalmazva- lehetetlen, felszínes egyházmegyei közgyűlésünk ennek szinte iskolapéldája volt. Azt hiszem nem én vagyok az egyetlen, aki nagyon is érezte a szokásos előadói jelentések, határozati javaslatok többségének a fecsegését és a mélység hallgatását vagy éppen néma sikoltását. Valami nagyon nem jó, valami nagyon célt tévesztett, és nem szabad hagyni, hogy a nehézségi erő vigyen csak tovább a felszínen. Olyan jó lenne, ha nem a lejtő vagy éppen a gödör aljának mélységét érnénk el, hanem az igazi felismerés és megértés, a kinyilatkoztatott isteni igazság mélységéhez kerülnénk közelebb, azt szólaltatnánk meg, hoznánk felszínre, tennénk közkinccsé, és  főleg, azt élnénk meg.