Az Amnesty International  egy civil szervezet, mely világszerte az emberi jogokért küzd több mint 3 millió tagjával és támogatójával. A szervezet célja, hogy „kutatásokat végezzen és cselekvésre ösztönözzön annak érdekében, hogy megakadályozza és megszüntesse az emberjogi visszaéléseket, és igazságot vívjon ki azoknak, akiknek a jogai csorbultak”. 

Nem itt, de most történik! – figyelmeztetnek az Amnesty International körülbelül egy hónapja elhelyezett plakátjai Zürich utcáin.

Sokkoló kampány az Amnesty Internationaltől - "Nem itt, de most történik!" - erdekesvilag.hu

Nagyon elgondolkodtatónak találtam azt a plakátsorozatot, melyet az Amnesty International Zürichben rakott ki az utcákra. Csak képernyőn keresztül szemlélve is hihetetlen hatása van ezeknek a plakátoknak. „Nem itt történik, de most történik!” – világosítja fel az éppen kíváncsiskodó, elmélázó, meglepődő vagy éppen megrémülő szemlélődőket a felirat. Akik beléjük botlanak, akik megnézik őket, akarva akaratlanul egy horizonttágításon mennek keresztül. Váratlanul közel kerülnek olyan arcokhoz, cselekedetekhez, helyzetekhez, melyek a járókelőktől térben nagyon távol esnek.


Erőszak, félelem, nyomor, kiszolgáltatottság, brutalitás hihetetlen erővel jelenik meg a svájci utcákon. Olyan témák, melyeket igyekezünk távol tartani nyugodtan berendezett kispolgári életünktől. Olyan helyzetek, melyekről mindenki tud, de álszent módon, jobb nem szembesülni velük. Amíg csak képernyőn látjuk, amíg csak mással esnek meg a szörnyűségek, a katasztrófák, embertelenségek, addig a legtöbbünk egyfajta borzongós, de szenzációéhes kíváncsisággal viseltetik irántunk. Amíg távol vannak tőlünk, addig könnyen lerázzuk őket magunkról. Biztonságos a távolság, ha nem látom naponta, ha nem kell hozzáérnem, ha nem a saját bőrömön érzem, ha nem befolyásolja közvetlen sem a bérem, sem az egészségem, sem a családom, sem kedvteléseim.


Eszembe jut Péter története, mikor is távolról igyekszik követni Jézust, akit a Gecsemáné kertből a főpap házába hurcolnak. Érdekli, hogy mi lesz vele, együtt is érez a Mesterrel, felháborodik az iránta megnyilvánuló brutalitáson, gonoszságon. De azért - látva az ellenerők nagyságát - Jézus mellé nem áll oda, nem tanúskodik mellette, nem osztozik a sorsában, nem próbál meg semmit sem tenni érte, hallgat. Péter elmerészkedett a lehető legközelebbi, de még biztonságosnak ítélt távolságig, elment egészen a főpap udvaráig.
De létezik-e olyan, hogy biztonságos távolság? Péter biztonságosnak hitt távolsága egy pillanat alatt veszélyessé válik, mikor neki szegezik a kérdést: Nem te is vele voltál? Nem te is az ő tanítványa vagy? Nem neked is közöd van hozzá? NEM, NEM, NEM! Semmi közöm hozzá, lépne hátra a veszélyzónából a biztonság felé, de az újra ismétlődő kérdések mutatják, hogy igazából nincs hova hátrálnia, becsületesen nincs már biztonságos távolság, legfeljebb hazugsággal tartható még egy kicsit az illúzió.
Lehet-e hátrálni biztonságos távolságra a világ bajaitól, nyomorától, igazságtalanságaitól? „Nem itt történik!” Talán a szöveg segít a képi hatás miatti elbizonytalanodónak a biztonságos távolság tartásában? Segítene, ha nem folytatódna a felirat. Mert bár térben talán még megy az elhatárolódás ideig óráig (a menekültek, bevándorlók érkezése, a „global village” sok-sok következménye rohamosan csökkenti a távolságokat), azonban a mondat második fele azonnal és teljesen ellehetetleníti a biztonságos távolság mítoszát: „de most történik”. Az egyidejűség lehetetlenné teszi a felelősség elhárítását, lehetetlenné teszi a kívülállást. Lehetetlenné teszi, hogy előbb vagy utóbb valamilyen formában ne érezze meg mindenki a képeken közel hozott valóság hatását személyesen is. Ezért a hátralépés, a biztonságos távolság lelkiismeret-altató ideológiája nem más, mint öncsalás, melyből csak olyan sírós, keserves ébredés lehet, mint Péter eszmélése a kakasszó után.


Amely delíriumból az un. fejlett világ csak most kezd kijózanodni, abból Jézus már réges rég kijózanította tanítványait. Nincs biztonságos távolság ember, bűn és a bűn következményei között. Nem szemlélhetjük lelátóról a szenvedést, a nyomort, az igazságtalanságot, mert ha nem teszünk ellene, azt veszzük észre, hogy a „nem itt, de most”-ból pillanatok alatt „itt és most” lesz. Épp ezért nem biztonságosnak vélt távolságot kell tartani, hanem Krisztust követve megtenni mindent a szenvedés csökkentéséért, az igazságtalanság ellen, a bűnök feltárásában, néven nevezésében, ami tőlünk telik.

Hozzászólások