Január 23-án egyetlen alkalommal látható a Művészetek Palotájában Eötvös Péter új operája, a 26. Mini-Fesztivál nyitóelőadásaként. A világ egyik legfoglalkoztatottabb zeneszerzőjének Paradise Reloaded (Lilith) című művét 2013 októberében mutatták be a bécsi Wien Modern fesztiválon. A szerző átdolgozta előző operaszínpadi munkája, a Madách drámája által ihletett Az ördög tragédiája szövegét, és új művet írt az egyik szereplője köré.
Csak kapkodtam a fejem, hogy jól hallok-e. A Kossuth rádióban többször is hallottam a reklámot, mely a Müpa egyik előadására hívja a nagyérdeműt. Mit mondanak? Opera Ádám első feleségéről, Lilitről? Álljunk már meg egy pillanatra! Mi akar ez lenni? Nem halogathattam tovább az utánanézést, mert közvetlen környzetemből többen is nekem szegezték a kérdést, hallva szintén a reklámot: 'Hogy is van ez a Bibliában? Hát volt Ádámnak Éván kívül másik felesége is?' Rögtön válaszoltam: "Biblia szerint biztos nem volt. Arról azért csak tudnék, feltűnt volna már."A kutakodásom eredményeként kiderült, amit sejtettem, hogy valami apokrif iratféle lehet a háttérben. Amit Lilitről tudunk, az főként a Kr.u. 8-10. századból származik. Ekkortól kezdve gondolták és terjesztették némelyek azt, hogy Lilit volt Ádám első felesége, akit Isten a férfihoz hasonlóan a porból teremtett. Azonban a földet, amelyből vétetett, beszennyezte Samáél arkangyal, így túl függetlenné vált a nő, és nem volt hajlandó alávetni magát a férjének Ádámnak. Az Édenből ki is költözött még a bűneset előtt a pusztába, ahol démoni lényekkel közösült, és további démonokat hozott a világra. Egyesek szerint ő az Ézsaiás 34:14 boszorkánya. A zsidó feminista teológiában nagy népszerűségnek örvend, mint aki az önálló, független, szabad akaratú nő megtestesítője. Ellenpéldaként utalnak rá a patriarchális gondolkodásmódba besimuló, függőséget vállaló Évával szemben.
Nos, erről a Lilitről szól az opera, melynek központi kérdése, hogy mi lett volna, ha kultúránk nem a Biblián alapul, hanem az emancipált Lilitet tekintenénk ősanyának.
Nem tudom, feltűnt-e már, hogy mostanság milyen nagy a gyakorisága az innen-onnan előásott, előkerült apokrif iratoknak, történeteknek, legendáknak, evangéliumoknak. Jól emlékezünk még Dan Brown Da Vinci kódjára körüli nagy felhajtásra. De szinte nincs olyan hónap, hogy valamelyik tudományos/ismeretterjesztő TV csatornán bele nem fussak valamilyen nagy titkot feltáró műsorba, mely ilyen–olyan evangéliumot vagy egyéb homályos eredetű forrást ránt elő, és mindent elkövet, hogy ezt egyenértékűvé tegye a Bibliával. Olykor egyenesen bizonyítani akarja, hogy a Biblia jobb esetben téved, rosszabb esetben szándékosan veri át az emberiséget. Úgy a bibliai szerzők, de ha nem a szerzők, akkor a kánont összeállítók akarták elfedni a tényleges igazságot/igazságokat az emberek szeme elől. Olyan igazságokat, mint pl. hogy Júdás egy nagyszerű ember volt, semmiképpen nem áruló, hanem egy hazafi, egy zseni, egy másfajta vallás alapítója; hogy Jézus feleségül vette Mária Magdalénát, mert hogy élhetett volna nő és feleség nélkül, s igazából a vérvonala, testi leszármazása sokkal fontosabb, mint tanítása, megváltói munkája; hogy Ádámnak volt egy első felesége is, aki a szabad nő eszményképe mind a mai napig, mert nem hódolt meg semmilyen féfiúi tekintély előtt… Hosszú még a sor, hogy mi mindent ásnak elő. Kétségtelen, hogy benne van ebben a buzgó kutakodásbab a szenzációhajhászás, a polgárpukkasztás, de még inkább az elbizonytalanítás szándéka.
Nem direktbe kell támadni mindent, ami évezredes hagyomány, ami kijelentés, ami sokak életének és hitének alapja, meghatározója, kincse. Első lépésként relativizálni kell. Oda kell tenni az ismert bibliai esemény, történet, személy mellé egy másik alternatívát. Lehetőleg egy olyant, aki/ami erősíti a mai ember számára csábítónak tűnő értékeket, felidézi azokat hívószavakat, melyeket egy ideje már próbálnak jól belénk sulykolni: önállóság, szabad szexualitás, függetlenség, önmegvalósítás stb. Bizonygatni kell, hogy ennek a másik alternatívának, ennek a megtalált iratnak is legalább annyi a hitele, az értéke, mint a Bibliának, hiszen azokból az időkből származik. Hányan is fognak utánanézni, hogy valóban létezik-e, s ha igen, mikor, hogyan, miért keletkezett. (Különben is, ma is írogatnak mindenféle témában kissé megzakkant emberek is, még könyvet is adathatnak ki, ha van, aki finanszírozza. Mégsem tanácsos ezen irományokat egy szinten emlegetni valamilyen tudományos igénnyel készült művel, s főleg nem egyenlőség jelet tenni igazságtartalmuk közé) Utána már csak egy végső lépés azt állítani, hogy tulajdonképpen ezek az alternatívák képviselik a valóságot, azt az igazságot, melyre annyira vágyik a bibliai, a keresztyén tradíció által megnyomorított, gátak közé szorított, szabadságra áhítozó ember.
A Biblia már annyiszor bizonyított. Bár sokszor megtaposták, elégették, szétszaggatták, ugyanannyiszor le is porolták már, és vették újra elő, mert élet és erő áradt belőle. Talán ha jobban ismernénk az Szentírást és történetét, talán ha valóban hitünk és életünk zsinórmértékének tekintenénk, és engednénk a benne felsejlő isteni akaratnak, akkor nem fenyegetne bennünket is az elbizonytalanodás. A Biblia igazsága, a Krisztusra vezérlő mester ugyanis ma is sziklaszilárddá tesz.
Hozzászólások