Sok gátlást és szorongást pakolnak magukra a hívő emberek. Ha lehet a kereszténységet vidáman csinálni, akkor az jó! Én például vidáman és jó értelemben véve: gátlástalanul csinálom! De föl kéne lélegeznünk!

Isten kimondottan vicces – Interjú Kovács András Péter humoristáva

Különös adottság a humorérzék, és ebben mi magyarok nem is vagyunk rosszak. Mind a nyelvünk sokszínűsége, mind a gondolkodásmódunk jó termőtalajként szolgál a humor különböző fajtájának  szárba szökkenéséhez.



Úgy gondolom, én is abba a seregbe tartozom, akik szereti, meglátják és értékelik is a humort: legyen az hofis, maksás, stand up-os, gallás, irigy hónaljmirigyes, szálkás stb. Legyen az nyelvi, intellektuális vagy éppen kesernyés. Szeretem kóstolgatni a „humor bonbonokat” is. A humor nem csak felderít, feszültséget old, hanem sokszor emészthetővé, elfogadhatóvá teszi a kritikát is. A humor leleplezi az önmagát tökéletesnek hívő embert. A humor sokszor tanít bennünket, és humorral jól lehet tanítani is. A humor nem lehet furcsa, hívatlan vendég, idegen a templom környékén, és főként nem a hitoktatásban. Osztom a beszélgetésben Kovács András Péter nézetét abban a tekintetben, hogy közös a keresztyénségben és a humorban, hogy ha bármelyik életidegen lesz, elveszti sava-borsát, jó ízét.  A szívből jövő nevetés nem bűn, hanem sokkal inkább ajándék.
Sokan, sokféle módon próbálták már összegyűjteni az egyházunk életében is tetten érhető humoros helyzeteket, beszólásokat, anekdotákat. Kár lenne veszni hagyni őket! Úgy gondolom, ebben is gazdagok vagyunk!

Egy rövid ízelítőt hadd adjak át én is a mai napon, április elsején! Néhány témakörnek, fogalomnak már megvan a jól bevált vicce, története a „praxisomban”, melynek segítségével jobban el tudom magyarázni akár a legelvontabb hitigazságokat is, vagy éppen a nehezen tanulható anyagokat  segítem rögzíteni a katechézis során.

A sákramentumokról:
Kérdés: Hogy káromkodnak a katolikusok?
Válasz: Azt a hét szentségét!
Kérdés: És a reformátusok?
Nincs válasz a gyerekektől.
Saját válasz: Azt a két szentségét!
Kérdés: Hallottátok ezt már valaha?
Válasz: Nem.
Kérdés: Tudjátok miért nem?
Nincs válasz.
Saját válasz: Mert a reformátusok nem káromkodnak!

A transzszubsztanciációról:

 Győrben van egy impozáns frigyláda szobor, mely kompozíció felállításának hátterében az áll, hogy egy szerencsétlen eset folytán a körmenetet vezető pap kezéből  kiverték a megszentelt, átlényegült ostyát, és az a földön kötött ki. E szentségtörés emlékére - hogy soha senki ne léphessen az ostya leesésének helyére -      emelték a szobrot, s a legendárium részét képezi az is, hogy a  megszentségtelenített ostyát a frigyládában helyezték el. Mikor ott állunk alatta, és elmondom a  történetet a konfirmandusoknak, nem hagyom ki, hogy ne jegyezzem meg: „Ha ti, ne adja  Isten, véletlenül leejtitek majd a kenyeret úrvacsoraosztáskor, mivel  reformátusok vagyunk és  nálunk nem változik át a kenyér Jézus testévé, nem fogunk szobrot  emelni azon a helyen. Különben is, hogy nézne ki egy szobor egy  református templomban pont az úrasztalánál!”

  Ökumené + transzszubsztanciáció:

  Egy keresztelő után hatalmas szemeket meresztett rám egy katolikus hozzátartozó, mikor a templomból kijövet, szinte automatikusan, a keresztelőkancsó tartalmát a   templom tövében nyíló virágokra borítottam. Alig tudta hirtelen zavarában kinyögni: "De hát ez a szenteltvíz! Csak így kiborítja?!" Még jobban meglepődött a      válaszon: "Most már legalább Ön is tudja, hogy miért olyan szépek nálunk, reformátusoknál a virágok!"

Egyháztörténet, Luther:
Kérdés: Mit jelent Luther weboldalcímében a www.?
Válasz: Wittenberg, Worms és Wartburg.

Kérdés: Mit mondott Luther, mikor megjelent Wittenbergben a pápa bűnbocsátó cédula árusa?
Válasz: Tetzel, te nekem nem tetszel.

S mivel „nem én vagyok Humor Herold”, és „nem is reggeliztem tréfa répát móka-kólával”, ahogy egyik hittanosom fogalmazta a közelmúltban, inkább utólagosan kérek elnézést tanítványaim nevében is, mikor a húsvéti ünnepekben az Ószövetség népének „Táska” (eredetileg: Páska) ünnepén a „sült nyulat” (mégis csak húsvét tájékán járunk, feledve az eredeti bárányt!)  kovásztalan kenyér helyett (mert azzal még nem igazán találkoztunk!) kovászos uborkával akarták némely buzgó hittanosok szervírozni. 

És akiket, akaratom ellenére,  megbotránkoztattam volna esetleg valamelyik szösszenettel, azok fogadják szeretettel tőlem az alábbi képet megfontolásra:

Címkék: 

Hozzászólások